Van egy életkor, amikor a tehetség nem kopogtat – inkább dörömböl. A középiskolás évek ilyenek. Ebben az időszakban a fiatalok nem egyszerűen tanulnak: keresnek, próbálnak, kérdéseket szegeznek a világnak és önmaguknak. És ha ilyenkor a tehetségük nem kap teret, olyan, mintha egy túl szűk cipőben kellene futniuk: haladnak ugyan, de fájdalmasan, és messze nem a valódi tempójukban. A tehetséggondozás ezért nem luxus, nem „plusz lehetőség” a kiváltságosoknak, hanem alapvető szükséglet. Különösen középiskolás korban, amikor az identitás alakul, az önbizalom törékeny, és minden visszajelzés sokszoros súllyal esik latba. Egy jól működő tehetséggondozó közeg ilyenkor nemcsak fejleszt, hanem megtart: kapaszkodót ad egy gyakran kaotikus belső világban. A színjáték alapú drámás képzések ebben a térben különleges szerepet töltenek be. Nem egyszerűen készségeket fejlesztenek, hanem „életpróbákat” kínálnak biztonságos keretek között. A színpad egy furcsa laboratórium: itt ki...
Mentális egészség - életvezetési útmutatás és önismereti tanácsok