Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉSI TIPPEK

 

Életvezetés - vagyis trükkök, ötletek, javaslatok ahhoz, hogyan legyél a saját életed legjobb szakértője.

Elérkezhet az életünkbe a változtatás igénye, netán kényszere. Hiába tudjuk, hogy lépnünk kell, ettől még az első reakciónk a szorongás: szeretnénk, ha minden maradhatna a régiben. Kétségtelen, hogy bátorság kell ahhoz, hogy elhagyjuk a megszokottat, és valami újba fogjunk, hisz a változástól való ösztönszerű idegenkedés evolúciós örökségünk. Ám ha ezt a bizonyos bátorságot közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy sok – de egymást erősítő - dologból áll:

-          önismeretből táplálkozó önbizalomból és magas önértékelésből; ezeket bárki megszerezheti vagy erősítheti;

-          támogató kapcsolatokból; ezeket az ember egy életen át építi – ha ebben nem elég erős, a kapcsolat-építés képessége is fejleszthető;

-          abból, hogy az ember tud segítséget kérni és elfogadni – ebben is meg lehet erősödni;

-          kritikus gondolkodásból, ami szintén elsajátítható;

-          tervezni tudásból, szervezettségből – amikhez vannak remek, könnyen tanulható technikák.

Nagy horderejű döntések előtt természetes igényünk mások véleményének kikérése. Azonban előfordul, hogy megtesszük, de ahelyett, hogy ez segítene, inkább összezavar. Ebben az esetben jól jöhet, ha egy olyan személlyel tudjuk átgondolni a problémánkat, akinek rálátása, objektív nézőpontja van. A coach szakemberek ezt kínálják - elvezetik ügyfelüket odáig, hogy ő maga találja meg saját megoldásait és stratégiáit.

Bejegyzéseim:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...