„Várni csak, várni, mindig csak várni…” (1) Az életünk jelentős része várakozásokból áll… Van egy különös tulajdonsága az időnek: néha szinte repül, máskor pedig mintha ólomsúlyokat kötne a lábára. A várakozás pontosan ilyen állapot. Ugyanaz a helyzet az egyik ember számára izgalmas készülődés, a másiknak idegtépő tétlenség. A várakozásnak van egy kifejezetten pozitív oldala . Amikor valami jó dolog közeledik, a várakozás szinte meghosszabbítja az örömöt. A gyerek, aki számolja a napokat a születésnapjáig, valójában nemcsak az ünnepet élvezi, hanem az odavezető időt is. A készülődés, a tervezgetés, az elképzelt jövő apró jelenetei mind-mind örömforrások. A várakozás ilyenkor olyan, mint egy lassan nyíló virág: minden nap újabb szirmot mutat. Van a várakozásnak egy csendesebb ajándéka is. Arra kényszerít, hogy egy kicsit megálljunk. A mai világban, ahol mindent azonnal szeretnénk, a várakozás néha váratlan lehetőséget ad: gondolkodni, megfigyelni, feldolgozni. Sokszor épp...
Mi az a belső időjárás? Mindannyian ismerjük a kinti időjárást. Van napsütés, borús ég, szél vagy éppen vihar. De ha egy kicsit befelé figyelünk, észrevehetjük, hogy bennünk is létezik valami hasonló: egyfajta belső időjárás . Vannak napok, amikor könnyűnek érezzük a dolgokat, mintha belül is sütne a nap. Máskor minden nehezebbnek tűnik, mintha sűrű felhők gyűltek volna a gondolataink fölé. A különbség csak az, hogy a belső időjárásunkat sokszor észre sem vesszük. Egyszerűen reagálunk a hangulatainkra, anélkül hogy megkérdeznénk: mi zajlik most bennem? Pedig már az is sokat segít, ha egy pillanatra megállunk, és megnevezzük, amit érzünk. Amikor felismerjük a saját belső állapotunkat, könnyebb dönteni arról is, mire van szükségünk. Egy „viharosabb” napon talán több türelemre vagy pihenésre. Egy napfényesebb hangulatú időszakban pedig bátrabban vállalunk új feladatokat. Fontos azt is tudni, hogy a belső időjárás természetes módon változik. Ahogyan odakint sem tart örö...