A ballagási dalok repertoárja egy egészen különleges keverék; íme a három legfontosabb és leggyakrabban énekelt ballagási dal meglepő története: Gaudeamus igitur (Örüljünk hát!) – A középkori bulihimnusz Bár ma rendkívül ünnepélyesnek és komolynak tűnik, a Gaudeamus igitur valójában a középkori egyetemisták lázadó ivódala volt. A dallam a 13. századból származik, a szövege pedig a kószáló, kocsmázó diákok (a vágánsok) életérzését tükrözi. A szöveg valódi üzenete: Nem a tanulásról szól, hanem arról, hogy az élet rövid, a fiatalság gyorsan elszáll, az öregség és a halál elkerülhetetlen – ezért örüljünk, amíg fiatalok vagyunk, igyunk és élvezzük az életet! Kit éltet még? A dal későbbi versszakaiban a diákok éltetik az egyetemet, a professzoraikat, sőt, külön versszak szól a „zsenge, tiszta, kedves és szép nőkről” is. Ballag már a vén diák... Ez a dal a hazai ballagási hagyomány abszolút alapköve, amely a selmecbányai Bányászati Akadémiáról indult el az 1870-es években. ...
A ballagási tarisznyába rejtett tárgyak a honfoglalás kori és a népi hagyományokból gyökereznek. Amikor a régi világban a fiatalok elhagyták a szülői házat (például vándorútra indultak vagy katonának álltak), az édesanyák pontosan ugyanezeket az útravalókat csomagolták nekik egy kis batyuba, hogy megvédjék őket a bajtól, és emlékeztessék őket az otthonukra. Minden egyes tárgynak megvan a maga mély, szimbolikus jelentése: A pogácsa (a mindennapi kenyér) A pogácsa a túlélést és a bőséget szimbolizálja. A néphit szerint az útra kelő diák így soha nem fog éhezni az életben. Fontos hagyomány, hogy a pogácsát az iskolában maradó diáktársak vagy a szülők sütik, ezzel a gondoskodó szeretettel indítva útnak a végzőst. A só A só az egyik legősibb szimbólumunk. Kettős jelentéssel bír a tarisznyában: Életbölcsesség: Ahogy a só ízt ad az ételnek, úgy kell a diáknak is tartalommal és „ízzel” megtöltenie a szürke hétköznapokat. Romolhatatlanság: Mivel a só tartósít, azt jelkép...