Tinédzserként a világ… (1) Néha úgy érzed, mintha az egész világ ellened lenne: e gy félreértett mondat, egy barát elfordulása, egy rosszul sikerült dolgozat vagy egy szülői kritika is úgy tűnhet, mintha az egész világ azt üzenné: veled van baj. Ebben az életkorban még csak alakul az a belső kapaszkodó, amely segít eldönteni, hogy amit mások mondanak rólad, az valóban rólad szól-e. Ezért olyan fontos az önismeret. Mert egy kamasznak nem azt kell megtanulnia, hogyan legyen mindenki számára szerethető. Hanem azt, hogyan tudja megőrizni önmagát akkor is, amikor valaki nem érti meg, elutasítja vagy éppen igazságtalan vele. Ha tudja, mit érez, mire van szüksége, miben bizonytalan és miben erős, kevésbé lesz kiszolgáltatva mások véleményének. És talán lassan megtanulja azt is: attól, hogy valaki rosszat gondol rólam, még nem lettem rossz. Az önismeret nem oldja meg a kamaszkor összes viharát. De adhat egy biztosabb pontot bennük: önmagát. Tinédzserként a világ… (2) A mási...
Vannak mondatok, amelyeket nagyon nehéz hallgatni valakitől, akit szeretsz, akiért aggódsz: „Ezt fogom csinálni.” „Elköltözöm.” „Felmondok.” „Belevágok.” stb. Nehéz, mert miközben ő beavat téged, te egyre erősebben érzed: ne. Mert ismered őt. Tudod, honnan jön. Ismered a történetét, a gyenge pontjait, a korábbi döntéseit. Talán azt is látod, amit ő még nem lát. Észreveszed a veszélyt, az önáltatást, a rossz mintát, a túl nagy kockázatot. És egészen biztos vagy benne, hogy amit most választ, az tévút. Ilyenkor nagyon könnyű elhinni, hogy neked közbe kell lépned. De van egy nehéz, kényelmetlen igazság: attól, hogy szeretünk valakit, még nem kapunk jogot arra, hogy helyette éljünk. Talán az egyik legnehezebb felismerés egy szülőnek, társnak, testvérnek vagy barátnak, hogy a másik ember élete nem lesz a mi életünk attól, hogy fontos nekünk. Nem mi fogjuk elszenvedni a döntés minden következményét. Nem mi fogunk benne élni abban a kapcsolatban. Nem mi járunk majd a...