Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

KAMASZ KALAUZ - Tinédzserként a világ 1-3.

  Tinédzserként a világ… (1) Néha úgy érzed, mintha az egész világ ellened lenne: e gy félreértett mondat, egy barát elfordulása, egy rosszul sikerült dolgozat vagy egy szülői kritika is úgy tűnhet, mintha az egész világ azt üzenné: veled van baj. Ebben az életkorban még csak alakul az a belső kapaszkodó, amely segít eldönteni, hogy amit mások mondanak rólad, az valóban rólad szól-e. Ezért olyan fontos az önismeret. Mert egy kamasznak nem azt kell megtanulnia, hogyan legyen mindenki számára szerethető. Hanem azt, hogyan tudja megőrizni önmagát akkor is, amikor valaki nem érti meg, elutasítja vagy éppen igazságtalan vele. Ha tudja, mit érez, mire van szüksége, miben bizonytalan és miben erős, kevésbé lesz kiszolgáltatva mások véleményének. És talán lassan megtanulja azt is: attól, hogy valaki rosszat gondol rólam, még nem lettem rossz. Az önismeret nem oldja meg a kamaszkor összes viharát. De adhat egy biztosabb pontot bennük: önmagát. Tinédzserként a világ… (2) A mási...
Legutóbbi bejegyzések

ÉLETVEZETÉS - A szeretet nem tulajdonjog

  Vannak mondatok, amelyeket nagyon nehéz hallgatni valakitől, akit szeretsz, akiért aggódsz:  „Ezt fogom csinálni.” „Elköltözöm.” „Felmondok.” „Belevágok.” stb. Nehéz, mert miközben ő beavat téged, te egyre erősebben érzed: ne. Mert ismered őt. Tudod, honnan jön. Ismered a történetét, a gyenge pontjait, a korábbi döntéseit. Talán azt is látod, amit ő még nem lát. Észreveszed a veszélyt, az önáltatást, a rossz mintát, a túl nagy kockázatot. És egészen biztos vagy benne, hogy amit most választ, az tévút. Ilyenkor nagyon könnyű elhinni, hogy neked közbe kell lépned. De van egy nehéz, kényelmetlen igazság:  attól, hogy szeretünk valakit, még nem kapunk jogot arra, hogy helyette éljünk. Talán az egyik legnehezebb felismerés egy szülőnek, társnak, testvérnek vagy barátnak, hogy a másik ember élete nem lesz a mi életünk attól, hogy fontos nekünk. Nem mi fogjuk elszenvedni a döntés minden következményét. Nem mi fogunk benne élni abban a kapcsolatban. Nem mi járunk majd a...

SZUBJEKTÍV - Ballagás (3)

  A ballagási dalok repertoárja egy egészen különleges keverék; íme a három legfontosabb és leggyakrabban énekelt ballagási dal meglepő története: Gaudeamus igitur (Örüljünk hát!) – A középkori bulihimnusz Bár ma rendkívül ünnepélyesnek és komolynak tűnik, a Gaudeamus igitur valójában a középkori egyetemisták lázadó ivódala volt. A dallam a 13. századból származik, a szövege pedig a kószáló, kocsmázó diákok (a vágánsok) életérzését tükrözi. A szöveg valódi üzenete: Nem a tanulásról szól, hanem arról, hogy az élet rövid, a fiatalság gyorsan elszáll, az öregség és a halál elkerülhetetlen – ezért örüljünk, amíg fiatalok vagyunk, igyunk és élvezzük az életet! Kit éltet még? A dal későbbi versszakaiban a diákok éltetik az egyetemet, a professzoraikat, sőt, külön versszak szól a „zsenge, tiszta, kedves és szép nőkről” is. Ballag már a vén diák... Ez a dal a hazai ballagási hagyomány abszolút alapköve, amely a selmecbányai Bányászati Akadémiáról indult el az 1870-es években. ...

SZUBJEKTÍV - Ballagás (2)

  A ballagási tarisznyába rejtett tárgyak a honfoglalás kori és a népi hagyományokból gyökereznek. Amikor a régi világban a fiatalok elhagyták a szülői házat (például vándorútra indultak vagy katonának álltak), az édesanyák pontosan ugyanezeket az útravalókat csomagolták nekik egy kis batyuba, hogy megvédjék őket a bajtól, és emlékeztessék őket az otthonukra. Minden egyes tárgynak megvan a maga mély, szimbolikus jelentése: A pogácsa (a mindennapi kenyér) A pogácsa a túlélést és a bőséget szimbolizálja. A néphit szerint az útra kelő diák így soha nem fog éhezni az életben. Fontos hagyomány, hogy a pogácsát az iskolában maradó diáktársak vagy a szülők sütik, ezzel a gondoskodó szeretettel indítva útnak a végzőst. A só A só az egyik legősibb szimbólumunk. Kettős jelentéssel bír a tarisznyában: Életbölcsesség: Ahogy a só ízt ad az ételnek, úgy kell a diáknak is tartalommal és „ízzel” megtöltenie a szürke hétköznapokat. Romolhatatlanság: Mivel a só tartósít, azt jelkép...

SZUBJEKTÍV - Ballagás (1)

  Bevallom, amikor először hallottam arról, hogy a bölcsődések is ballagnak, egy pillanatra megállt bennem a kanál.  Ballagás? Kétévesen?  Mi lesz a következő? Születés utáni hazaballagás a szülészetről? Ünnepélyes pelenka-levételi ceremónia? Cumielbúcsúztató bankett? Pedig ha jobban belegondolunk, a ballagás története pontosan arról szól, hogy egy szép hagyomány újabb és újabb korosztályokat hódít meg. A történet az 1870-es években kezdődött Selmecbányán.  A helyi Bányászati és Erdészeti Akadémia végzős hallgatói úgy döntöttek, hogy az utolsó előadás után nem egyszerűen hazamennek, hanem méltó módon búcsút vesznek diákéveiktől. Fáklyákkal, bányászlapátokkal, egymás vállát átkarolva vonultak végig a városon. Itt hangzott fel először a máig ismert dal: „Ballag már a vén diák…” Lássuk be: ehhez képest a mai ballagásokon a szelfibot már nem is tűnik olyan radikális újításnak. A selmeci hagyomány olyan értékes kulturális örökséggé vált, hogy még az UNESCO szellem...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...

INNOVÁCIÓ - Iskolás elmélkedések (5.)

  Iskolás elmélkedések – A kiváltságok védőbástyái, avagy Miért fél a rendszer a valódi tudástól? (5) Amikor egy olyan oktatási modellről beszélünk, amely a lexikális magolás helyett a pedagógiai hozzáadott értéket és a gyakorlati kompetenciákat méri, nem csupán szakmai vitát nyitunk meg, hanem hadat üzenünk a jelenlegi társadalmi hierarchia összes tartópillérének . Egy ilyen átalakításnak ugyanis nemcsak a gazdasági elit lenne az ellensége, hanem a politikai, a tudományos, sőt, paradox módon maga az oktatási elit is. Az ellenállás oka egyszerű és kíméletlen: a jelenlegi rendszer az ő pozícióik legitimációjára épül. A politikai és gazdasági elit számára a „versenyistálló” modell egyfajta társadalmi önigazolás. Amíg a siker mérőszáma a drága magánórákkal megszerezhető pontszám, addig a kiváltságok örökíthetők maradnak. Ha a mérce a valódi adaptációs készség és a hozott hátrányok leküzdése lenne, az elit gyerekei hirtelen elveszítenék mesterséges előnyüket. A hatalom birtokosai ...