matos-drama-szentes

  Adventi nyitogatós (5) Közeledik a karácsony. Az évnek ebben a szakában sokan jutnak elhatározásra rossz szokásaik levetkőzése vagy valamilyen nagy változtatás elérése kapcsán. Egyszóval a(z újévi) fogadalmak is megfogalmazásra kerülnek év vége felé. A tapasztalatok (és a szakemberek is) arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen fogadalmak lobogó lángként keletkeznek, de hamar kihúny a lelkesedés, és füstbe mennek a tervek.  Több oka is lehet, de kettő biztosan bezavar a képbe. Az egyik, hogy általában a rossz szokásainktól szeretnénk ilyenkor megszabadulni, azoktól, amik hosszú évek alatt alakultak ki; ezek makacsul tartják magukat, és szinte automatikusan, gondolkodás nélkül e régi beidegződéseink szerint cselekszünk továbbra is. A másik, hogy amikor elhatározzuk a változtatást, akkor egy vágyott eredmény lebeg a szemünk előtt; ezt a vágyott dolgot pedig minél hamarabb el akarjuk érni. Márpedig általában nem lehet gyors változást elérni a megrögzöttségeinkben, így az elmarad...

  Adventi nyitogatós (1) Közeledik a karácsony. Készülnek a karácsonyi műsorok. Eszembe jut egy saját műsorom, amiért majdnem fegyelmit kaptam. A történet egyszerre édes és bús – íme. Míg a közoktatásban dolgoztam, négyévente rendeztem műsort a téli ünnepre – a gimnáziumunkban a végzős drámatagozatosok és osztályfőnökük feladata volt ez; amikor felállítottuk ezt a rendszert, arra gondoltunk, hogy a szeretett iskolától való búcsúzás évében a szeretet ünnepét szebbé tenni talán nem is feladat számukra, inkább öröm. Mindig igyekeztem különleges produkcióval előállni, elkerülni a sablonokat, a megszokott, egy kaptafára készülő műsorokat – hogy méltóak legyenek az ünnephez; ezt nagyban megkönnyítette, hogy aktuális végzőseim szívvel-lélekkel támogatták a törekvésemet. Így volt ez a covid előtti karácsonyon is. Az osztályommal sokat beszélgettünk a karácsony lényegéről, és egyetértettünk abban, hogy a szeretet ünnepén meg kell emlékeznünk azokról is, akiknek ez az ünnep nem az étel...

  Az emberek általában konform módon elfogadják a saját szubkultúrájuk normáinak megfelelő nagyon specifikus és nagyon körülhatárolt attitűdöket.  Ez utóbbira példa az a megfigyelés, hogy az USÁ-ban a feketékkel szemben több az előítélet Délen, mint Északon. A jelenség magyarázata a konformitásban rejlik:  az előítéletes fehérek egyszerűen a társadalomban uralkodó normáknak engedelmeskednek. A feketék elleni előítéleteket Dél történelme alakította ki, de a konformitás az, amelyik fenntartja és újratermeli. Ennek az előítéletes magatartásnak a legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása - még akkor is, ha van bizonyos szerepe a gazdasági konkurenciának, a frusztrációnak és a személyiség szükségleteinek is. A konformitás irányába ható nyomás lehet egyszerűen annak a következménye is, hogy nem áll rendelkezésre pontos információ, a téves vélemények viszont túlsúlyban vannak. Ennek következtében  előfordulhat, hogy az emberek kósza hírek alapján foga...

  A konkrét, egyedi előítéletek tanulás útján keletkeznek - és több okból alakulnak ki. Ezek nem zárják ki egymást, sőt, mindegyikük jelen lehet egyidejűleg is. Anyagi előnyök: egy társadalomban akkor válnak élesebbé, amikor a rendelkezésre álló erőforrások szűkösek.  Jólét idején csökken az előítéletesség, mert nincs konfliktus és feszült helyzet amiatt, hogy sokan nélkülözni kénytelenek.  Míg szegénységben hajlamosak az emberek a náluk jobban boldogulókról elhinni, hogy valamilyen csoportjellemzőjük miatt érvényesülnek jobban. Lehet, hogy az uralkodó csoport azért próbál kizsákmányolni vagy háttérbe szorítani egy kisebbségi csoportot, hogy így anyagi előnyökre tegyen szert. Például a Horthy-korszak Magyarországán azért erősödött fel az antiszemitizmus, mert Trianon miatt négyszázezer határon túlra rekedt magyar visszatelepült a határon belülre – csupa fiatal, jól képzett, agilis ember, akiknek a kicsinnyé lett ország nem tudott egzisztenciát teremteni. A társadalmi vá...

  Néhány éve egyik nagyvárosunkban történt egy felkavaró gyilkosság. Az áldozat egy fiatal nő volt, aki egy szórakozóhelyről ment éjszaka haza egyedül. A megyei rendőrség – nem feltétlenül kizárólag erre az esetre reagálva – egy kisfilmet készíttetett; a lényege és a szlogenje az volt:  „Tehetsz róla, tehetsz ellene!”. A filmben három lány készül bulizni; alkoholt fogyasztanak, kihívóan öltöznek fel, fiúkkal táncolnak és csókolóznak egy bárban – aztán hazafelé egyiküket megerőszakolja egy férfi. A videó végén pedig megjelenik az idézett szlogen. Nyilvánvaló az üzenet: ha az ábrázolt módon viselkednek a lányok, akkor maguk tehetnek arról, ha megerőszakolják őket; ha viszont „jól viselkedtek volna”, akkor megakadályozhatták volna ezt. Ez a tipikus áldozathibáztatás. Ez a gondolkodásmód eléggé általános, ráadásul megerősítést is kap nagy presztizsű intézményektől (média, igazságszolgáltatási rendszer, politika, rendőrség),  így  maguk az áldozatok is önmagukat hibáz...

Elhűlve o lvasom, hogy a kisvárosban, ahol élek, mennyi bűncselekmény történt a napokban és a közelmúltban. Gyerekeket támadnak meg szintén gyerekek, hogy elvegyék az értékeiket; étteremben randalíroznak és fizetség nélkül távoznak kamaszok; házak körül somfordálnak gyanús alakok… Megszaporodtak az ilyen esetek! Elsősorban védekeznünk kell – minden módon, ahogy lehet, és természetesen a gyerekeket, akik a legvédtelenebbek, kell a legjobban óvnunk. Amikor már megtettünk minden ilyen óvintézkedést, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el azon, mi is történik itt. Ezek a tünetek bizony a társadalom leromlott állapotáról árulkodnak! Olyan sokrétű ez a leromlottság, hogy napestig lehetne sorolni, mi mindennel van (szerintem óriási) gond. Mit lehet tenni (a védekezésen túl)? Én úgy gondolom, hogy egyedül a példamutatás segít abban, hogy jobb világ köszöntsön ránk. És példamutatónak lenni csakis egyénileg lehetséges. Magunkért felelősséget vállalva. Ha mindenki a maga helyén, a maga l...