matos-drama-szentes

  Ha visszamehetnék az időben…  … fiatalkori önmagamnak volna néhány tanácsom - először: ne siettesd! Most, hogy nagymama lettem, sok-sok nosztalgikus kép jelenik meg a lelki szemeim előtt a gyerekeim kiskorából – férjemmel felidézzük az ezekhez kapcsolódó történeteket, és jókat derülünk. De mindig ott van egy csipetnyi mélabú is a mosolyaink mögött – hiszen „hogy elszaladt az idő!” Fiatalként nehezen értettem az efféle öreges sóhajokat, és kicsit untam is, amikor hozzáfűzték: „majd megtudod te is!”. De bármilyen hihetetlen, elérkezett számomra is az a kor, amelyben nemcsak belátom, hanem tapasztalom is ezek igazságát. A „mai eszemmel” már tudom, hogy minden egyes pillanatot jelentőségteljesen kellett volna megélni/átélni. Úgy elmondanám az akkori énemnek, hogy bármilyen fáradt is egy-egy nap végére (mert anyaként, feleségként, dolgozó nőként egyaránt helyt kellett állni aznap is), soha ne kívánja, hogy bárcsak holnap lenne már! Vagy hogy legyen már túl ezen vagy azon a ...

  Többekkel beszélgettem már arról, hogy  tartalmas, értelmes és szórakoztató elfoglaltságot  nagyon nehéz találni Szentesen azoknak, akik már nyugdíjasok, de még aktív közösségi életet szeretnének élni. Azért fordulok hozzád, mert lehet, hogy tudsz ajánlani olyan ismerőst, aki szívesen venné, ha megkeresném ezzel (vagy akár téged érdekel). Előre is köszönöm, hogy elolvasod az ajánlatomat! Mindenből egy kicsi: beszélgetés, játékok, én-idő, egymástól tanulás – ráadásként egy foglalkoztató könyv, amiben két alkalom között is izgalmas és hasznos tudnivalók, feladatok várnak. Mondhatnám úgy is, hogy mindenből egy kicsi, amit én tudok nyújtani - mint életvezetési tanácsadó, önismereti szakember, színház- és drámapedagógus. Heti egyszer másfél óra egyik délelőtt, hat hetes bérlettel (ami 9 hétig felhasználható), egy alkalom 4eFt. A neve: „Kiugró light” – merthogy a cél a kiugrás a hétköznapokból. A kezdőcsapat összeállt!  Első alkalommal annyit kértem a megjelent érd...

  Íme, a mérleg… Természetesen a félelem volt a legelső érzés bennem. Akkor, amikor eldöntöttem, hogy három évtizednyi alkalmazottként végzett munka (kisvárosi gimnáziumi tanárként) után a saját kezembe veszem a sorsomat. Nem kényszerített senki – kizárólag a lelkiismeretem és az elveim -, saját elhatározásomból léptem erre az új útra. És minden szomorúságom ellenére mindvégig úgy gondoltam, hogy jól tettem. Íme a mérleg: minden jobb lett számomra - -           Kizárólag olyan dolgokat vállalok el, amit szeretek és nagy örömmel tudok véghezvinni. -           Sokszínű a munkám, izgalmas feladataim vannak; kipróbálhatom magam új dolgokban; szárnyalhat a kreativitásom. -           Kizárólag azokhoz kell igazodnom, akiknek a felkérését elvállalom; nincs szeszélyes főnököm, nem kell taktikáznom mások - számomra elfogadhatatlan - viselkedésével ...