Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Íme, a mérleg...

Mérlegelés

 

Íme, a mérleg…

Természetesen a félelem volt a legelső érzés bennem.

Akkor, amikor eldöntöttem, hogy három évtizednyi alkalmazottként végzett munka (kisvárosi gimnáziumi tanárként) után a saját kezembe veszem a sorsomat. Nem kényszerített senki – kizárólag a lelkiismeretem és az elveim -, saját elhatározásomból léptem erre az új útra. És minden szomorúságom ellenére mindvégig úgy gondoltam, hogy jól tettem. Íme a mérleg: minden jobb lett számomra -

-          Kizárólag olyan dolgokat vállalok el, amit szeretek és nagy örömmel tudok véghezvinni.

-          Sokszínű a munkám, izgalmas feladataim vannak; kipróbálhatom magam új dolgokban; szárnyalhat a kreativitásom.

-          Kizárólag azokhoz kell igazodnom, akiknek a felkérését elvállalom; nincs szeszélyes főnököm, nem kell taktikáznom mások - számomra elfogadhatatlan - viselkedésével kapcsolatban.

-          Nem vagyok kitéve vegzálásnak, regulázásnak, értelmetlen és lélekölő járulékos feladatoknak, a hivatásom ellehetetlenítésének.

-          Magam osztom be az időmet és a munkámat – képességeim, lehetőségeim, kedvem szerint.

-          Nem kell kellemetlen kompromisszumokat kötnöm magánélet és munka között.

-          Csakis rajtam múlnak a sikereim: ha jól végzem a dolgom, megelégedettség jár vele és újabb felkérések - nőtt az önbizalmam és az énhatékonyságom is.

-          Mentális egészségem helyreállt; szinte csakis pozitív stresszt élek át.

Mindemellett nem töltök kevesebb időt munkával, mint korábban - de jóval kevesebbnek érződik; és nem fordítok kevesebb energiát a tevékenységeimre, mint alkalmazottként – de ezek pozitív, és nem lehúzó energiák.

Nos, a fentiek mutatják, hogy jól döntöttem, és jót tett nekem, hogy magam irányítom a sorsomat. De bármennyire is pozitív a saját mérlegem, attól még nagyon szeretném a maradó kollégáim számára, hogy alkalmazottként is hasonló mérleget tudjanak vonni. Félek, ez nem a közeljövőben alakul majd így…

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhett...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, ho...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »