Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Íme, a mérleg...

Mérlegelés

 

Íme, a mérleg…

Természetesen a félelem volt a legelső érzés bennem.

Akkor, amikor eldöntöttem, hogy három évtizednyi alkalmazottként végzett munka (kisvárosi gimnáziumi tanárként) után a saját kezembe veszem a sorsomat. Nem kényszerített senki – kizárólag a lelkiismeretem és az elveim -, saját elhatározásomból léptem erre az új útra. És minden szomorúságom ellenére mindvégig úgy gondoltam, hogy jól tettem. Íme a mérleg: minden jobb lett számomra -

-          Kizárólag olyan dolgokat vállalok el, amit szeretek és nagy örömmel tudok véghezvinni.

-          Sokszínű a munkám, izgalmas feladataim vannak; kipróbálhatom magam új dolgokban; szárnyalhat a kreativitásom.

-          Kizárólag azokhoz kell igazodnom, akiknek a felkérését elvállalom; nincs szeszélyes főnököm, nem kell taktikáznom mások - számomra elfogadhatatlan - viselkedésével kapcsolatban.

-          Nem vagyok kitéve vegzálásnak, regulázásnak, értelmetlen és lélekölő járulékos feladatoknak, a hivatásom ellehetetlenítésének.

-          Magam osztom be az időmet és a munkámat – képességeim, lehetőségeim, kedvem szerint.

-          Nem kell kellemetlen kompromisszumokat kötnöm magánélet és munka között.

-          Csakis rajtam múlnak a sikereim: ha jól végzem a dolgom, megelégedettség jár vele és újabb felkérések - nőtt az önbizalmam és az énhatékonyságom is.

-          Mentális egészségem helyreállt; szinte csakis pozitív stresszt élek át.

Mindemellett nem töltök kevesebb időt munkával, mint korábban - de jóval kevesebbnek érződik; és nem fordítok kevesebb energiát a tevékenységeimre, mint alkalmazottként – de ezek pozitív, és nem lehúzó energiák.

Nos, a fentiek mutatják, hogy jól döntöttem, és jót tett nekem, hogy magam irányítom a sorsomat. De bármennyire is pozitív a saját mérlegem, attól még nagyon szeretném a maradó kollégáim számára, hogy alkalmazottként is hasonló mérleget tudjanak vonni. Félek, ez nem a közeljövőben alakul majd így…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...