Ugrás a fő tartalomra

ÖNISMERET - Tavaszi megújulás

 

A tavasz a természet megújulását is jelképezi, így egyik első virága, az ibolya sokaknak kedves virág. Nekem annak okán is kedvencem, hogy a névadóm.

ÖNISMERET - tavaszi megújulás - matos-dráma-mentor


Egyik évben egyszercsak megjelent a kertünkben, és bár mondják: "szerény, mint az ibolya", egyáltalán nem volt ez a megjelenés szégyenlős - 3 színben érkezett és a kertünk összes füves területét beterítette. És azóta is minden évben hűségesen virágzik nálunk - így előhívja belőlem az elmélkedőt: tavaszról, újjászületésről, életről.

Idén a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem....

Belső szépség

Ha olyan ember vagy, akinek van kisugárzása, mindenki kellemesnek találja a társaságodat. A kisugárzásod a belső szépségedből fakad. Ez nem a tökéletes külső, hanem az önazonosság. A valódi szépség az önértékelésből, az önbizalomból és az önismeretből fakad - ettől tud igazán felragyogni a belső fényed.

Kicsit erőltetett, de gondolatkísérletnek jó: az ibolyánál vannak sokkal impozánsabb virágok – szebbek, nagyobbak, illatosabbak -, mégis attól, hogy megjelenése ígéret: a hosszú és napsütést nélkülöző tél helyébe tavasz lép, várjuk, hogy kibontsa a szirmait. Nem a külseje miatt szeretjük, hanem azért, amit jelent a számunkra.

A külső szépségre születni kell – bár az, hogy kinek mi tetszik, nyilván szubjektív, így maradjunk inkább az „evolúciós szépség” kifejezésnél -, de a belső szépséget bárki elérheti. Önmagunkkal való törődéssel, értékeink felfedezésével, képességeink és készségeink kamatoztatásával.

Itt a tavasz, itt a megújulás – újítsuk meg önmagunkat is! Hajrá!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen
Megjegyzés küldése
Mutass többet »