A tavasz a természet megújulását is jelképezi, így egyik
első virága, az ibolya sokaknak kedves virág. Nekem annak okán is kedvencem,
hogy a névadóm.
Egyik évben egyszercsak megjelent a kertünkben, és bár
mondják: "szerény, mint az ibolya", egyáltalán nem volt ez a
megjelenés szégyenlős - 3 színben érkezett és a kertünk összes füves területét
beterítette. És azóta is minden évben hűségesen virágzik nálunk - így előhívja
belőlem az elmélkedőt: tavaszról, újjászületésről, életről.
Idén a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem....
Belső szépség
Ha olyan ember vagy, akinek van kisugárzása,
mindenki kellemesnek találja a társaságodat. A kisugárzásod a belső
szépségedből fakad. Ez nem a tökéletes külső, hanem az önazonosság. A valódi
szépség az önértékelésből, az önbizalomból és az önismeretből fakad - ettől tud
igazán felragyogni a belső fényed.
Kicsit erőltetett, de gondolatkísérletnek jó: az ibolyánál
vannak sokkal impozánsabb virágok – szebbek, nagyobbak, illatosabbak -, mégis
attól, hogy megjelenése ígéret: a hosszú és napsütést nélkülöző tél helyébe
tavasz lép, várjuk, hogy kibontsa a szirmait. Nem a külseje miatt szeretjük,
hanem azért, amit jelent a számunkra.
A külső szépségre születni kell – bár az, hogy kinek mi
tetszik, nyilván szubjektív, így maradjunk inkább az „evolúciós szépség” kifejezésnél
-, de a belső szépséget bárki elérheti. Önmagunkkal való törődéssel, értékeink
felfedezésével, képességeink és készségeink kamatoztatásával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése