Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Ülj le! Állj fel!

 

Tudástár - drámajátéktár

Ezt a játékot egy diákomtól tanultam; a címe saját kreálmányom. Azt a kommentárt fűzte a játékhoz a tanítványom, hogy ezt szinte lehetetlen hiba nélkül végigcsinálni – de ennek a csoportnak sikerült, ráadásul elsőre, így nagy ovációval ünnepeltük magunkat. (Magam is lehetőleg mindig együtt játszom a résztvevőkkel, nem „csak” vezetem a játékokat.)

Körben ülnek a játékosok – kb. 6-20 fős létszám mellett működik a gyakorlat -, de mindenki feláll a kezdéshez. Egyvalaki kimondja az 1-et, majd leül. Utána bárki mondhatja a 2-t, de csakis egy ember, mert ha más is megszólal vele együtt, akkor újra kell kezdeni, és megint mindenkinek fel kell állnia. Ha sikerült, és a 2-es is leült, jöhet a 3-as. Addig tart a játék, míg mindenki leült.

A lényeg, hogy nincs előzetes megállapodás arról, hogy ki kezd vagy ki lesz a következő, egymást kell figyelni, és mindenkinek jól kell megválasztania, mikor szólal meg. Tilos beszélni vagy más módon jelezni egymásnak, kötelező a faarc, csak a tekintetek „beszélhetnek”.

Még mulatságosabb, ha nem számokkal, hanem ismert szöveggel - pl. mondókák, gyerekversek – szótagolva játszunk (ha elfogytak a szótagok, egyszerűen elölről kell mondani a szöveget).

Elsősorban koncentrációt fejlesztő gyakorlat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »