Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - A Globality játékmesterei

 Egyszer volt, hol nem volt... 

Amikor középiskolás voltam, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán remek tanáraim voltak. Onnan elballagtam, de a drámával nem szakítottam; aztán néhány kanyar után visszatértem saját alma máterembe pedagógusnak a drámatagozatra. A volt tanáraimmal eddigre már baráti viszonyba kerültem, most kollégák is lettünk.

Telt, múlt az idő, az én kezem alól is kikerült jó néhány tanítvány, és a történelem megismételte önmagát: az általam tanított tagozatos osztályokból jó néhányan a barátaim lettek, és közülük páran szintén elkeresztelkedtek a színház- és drámapedagógiával. 

A Globalityhez vezető ötletemet Bali V. Gergely barátommal - hivatalos titulusai szerint: színházi rendezőasszisztens, segédrendező és event manager - osztottam meg először, és vele dolgoztuk át az ötletcsírát egy innovatív módszerré és átfogó programmá.

Gergővel nem ez az első szakmai együttműködésünk. Az érettségije utáni nyáron már mellettem volt a tagozatunk nyári szakmai táborában, együtt vezettük az akkori tanítványokat egy színjáték létrehozásában és az Ördögkatlan fesztiválon meg a szegedi Thealter fesztiválon való fellépések során.

Ezután minden nyáron folytattuk a drámatábori munkát, amit kiegészítettek az év további részében különféle projektek, osztálykirándulások, színházlátogatások, stb.

Gergő a felkérésemre többször tartott tréningeket a szentesi tagozaton, máskor a színházakban végzett munkájáról előadást... egyszóval nagyon sok közös munka fűz össze bennünket a barátság mellett.

Ő az egyik játékmester a Globality - a Terv táborokban:

Bali V. Gergely játékmester a Globalityben


A mádik játékmesterről - ez én volnék: matos-dráma-mentor, azaz Matos Ibolya - e blog is "árulkodik", de ha szeretne valaki még több információt rólam, ajánlom ezt: matos-drama-mentor.hu/rolam/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...