Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 7-8.

Aki másokat hibáztat

 

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (7) Aki mindenki mást hibáztat.

Az éremnek két oldala van – ez a bölcsesség kimarad az ilyen ember világszemléletéből. Ő minden vele kapcsolatos negatív történést csupán egyetlen módon tud szemlélni: azért valaki más a felelős. Tapasztalatom szerint a másokat hibáztatók tipikusan borúlátók is: hajlamosak arra, hogy csak a rosszat vegyék észre a világból. Lehet például, hogy annyi pénze van, hogy azt sem tudja, mire költse - azt is úgy éli meg, hogy mások miatt nem jut még többhöz. 

Saját helyzetét tehát mindig másokéhoz hasonlítja, a következtetése az, hogy másoké sokkal jobb, mint az övé, és ebből azt szűri le, hogy ellene minden és mindenki összeesküdött.

Persze ennek a szemléletnek egyenes következménye, hogy sosem elégedett, és így valóban kudarcot kudarcra halmoz – hisz aki nem képes a saját hibáiból tanulni, annak nincs esélye egy legközelebbi hasonló szituációban jobban teljesíteni. Egy régi ismerősöm volt ilyen: soha nem tanult a vizsgáira, így sorra megbukott – a tanulság az lett volna, hogy rendesen felkészül; ám ő a megtanulhatatlan tananyagot, a rosszindulatú tanárt, a fűtetlen vagy épp túlfűtött termet, stb. okolta a kudarcáért.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen ember előbb-utóbb keserűvé válik, 

és ahogy fokozódik a világgal szembeni ellenségessége, úgy lesz egyre nagyobb teher a környezetének. Még azok sem szívesen állnak vele szóba, akik korábban kedvelték, hisz nem akarják hallgatni az állandó sirámait. Ráadásul a vele beszélő szinte biztos lehet abban, hogy – mivel valakit mindig okol valamiért – egy másik beszélgetésében épp őt teszi majd meg bűnbaknak valamilyen sérelméért.

Ha ilyen ember van a környezetedben, akkor 

lehet, hogy megérted őt, hisz annak, hogy ilyenné vált, nyilván megvan a maga lélektani magyarázata – mégis igyekszel elkerülni őt önvédelemből. Ha ezt nem tudod megtenni, a magad viselkedését kell megváltoztatnod, hogy a közelében ne érezd magad rosszul. Minden eset más, ezért itt csak annyit tudok ajánlani, hogy lásd be: őt hiába próbálnád eltéríteni - neked kell valamilyen stratégiát alkotnod vele kapcsolatban.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (8) Aki meghunyászkodik.

Az ilyen ember annyira nem tudja elviselni, hogy mások rosszat tartsanak felőle, hogy ezt mindenáron el akarja kerülni. Ehhez szorosan illeszkedik, hogy végtelenül konfliktuskerülő. De nem mindenkivel szemben – 

a meghunyászkodó a nála hatalmasabbakkal, erősebbekkel, jobban pozícionáltakkal való kapcsolataiban vagy egyszerűen csak a felsőbbséggel szemben „húzza be fülét-farkát”. 

Ha az fenyegeti, hogy e felette állókkal konfliktusba kerülhet, még annak árán is behódol, hogy a hozzá közel állókat kell elárulnia. De nem csak másokkal, magával szemben is így jár el: saját belső meggyőződéseit, elveit, érdekeit is beáldozza, hogy elkerülje rossz megítélését.

A meghunyászkodó épp ezért

leginkább saját maga szenved ettől a vonásától, mert nem szívesen viselkedik a fentiek szerint – 

de valamilyen (nyilván lélektani magyarázatú) belső kényszer miatt mindig ezt teszi, amikor a sarkára kellene állnia.

Ha ilyen ember van a környezetedben, akkor lehet, hogy együttérzel vele, mégis kénytelen vagy megvédeni magad; hisz bajba sodorhat, ha rosszindulatú emberek – kihasználva ezt a meghunyászkodó magatartást – rajta keresztül akarnak ártani neked. Az ő viselkedését megváltoztatni csak ő maga tudná, te csak a magadét igazíthatod az övéhez – de minden eset más, így csak annyit tudok tanácsolni általánosságban, hogy legyél óvatos abban, mit osztasz meg vagy min osztozol vele.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen