Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 7-8.

Aki másokat hibáztat

 

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (7) Aki mindenki mást hibáztat.

Az éremnek két oldala van – ez a bölcsesség kimarad az ilyen ember világszemléletéből. Ő minden vele kapcsolatos negatív történést csupán egyetlen módon tud szemlélni: azért valaki más a felelős. Tapasztalatom szerint a másokat hibáztatók tipikusan borúlátók is: hajlamosak arra, hogy csak a rosszat vegyék észre a világból. Lehet például, hogy annyi pénze van, hogy azt sem tudja, mire költse - azt is úgy éli meg, hogy mások miatt nem jut még többhöz. 

Saját helyzetét tehát mindig másokéhoz hasonlítja, a következtetése az, hogy másoké sokkal jobb, mint az övé, és ebből azt szűri le, hogy ellene minden és mindenki összeesküdött.

Persze ennek a szemléletnek egyenes következménye, hogy sosem elégedett, és így valóban kudarcot kudarcra halmoz – hisz aki nem képes a saját hibáiból tanulni, annak nincs esélye egy legközelebbi hasonló szituációban jobban teljesíteni. Egy régi ismerősöm volt ilyen: soha nem tanult a vizsgáira, így sorra megbukott – a tanulság az lett volna, hogy rendesen felkészül; ám ő a megtanulhatatlan tananyagot, a rosszindulatú tanárt, a fűtetlen vagy épp túlfűtött termet, stb. okolta a kudarcáért.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen ember előbb-utóbb keserűvé válik, 

és ahogy fokozódik a világgal szembeni ellenségessége, úgy lesz egyre nagyobb teher a környezetének. Még azok sem szívesen állnak vele szóba, akik korábban kedvelték, hisz nem akarják hallgatni az állandó sirámait. Ráadásul a vele beszélő szinte biztos lehet abban, hogy – mivel valakit mindig okol valamiért – egy másik beszélgetésében épp őt teszi majd meg bűnbaknak valamilyen sérelméért.

Ha ilyen ember van a környezetedben, akkor 

lehet, hogy megérted őt, hisz annak, hogy ilyenné vált, nyilván megvan a maga lélektani magyarázata – mégis igyekszel elkerülni őt önvédelemből. Ha ezt nem tudod megtenni, a magad viselkedését kell megváltoztatnod, hogy a közelében ne érezd magad rosszul. Minden eset más, ezért itt csak annyit tudok ajánlani, hogy lásd be: őt hiába próbálnád eltéríteni - neked kell valamilyen stratégiát alkotnod vele kapcsolatban.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (8) Aki meghunyászkodik.

Az ilyen ember annyira nem tudja elviselni, hogy mások rosszat tartsanak felőle, hogy ezt mindenáron el akarja kerülni. Ehhez szorosan illeszkedik, hogy végtelenül konfliktuskerülő. De nem mindenkivel szemben – 

a meghunyászkodó a nála hatalmasabbakkal, erősebbekkel, jobban pozícionáltakkal való kapcsolataiban vagy egyszerűen csak a felsőbbséggel szemben „húzza be fülét-farkát”. 

Ha az fenyegeti, hogy e felette állókkal konfliktusba kerülhet, még annak árán is behódol, hogy a hozzá közel állókat kell elárulnia. De nem csak másokkal, magával szemben is így jár el: saját belső meggyőződéseit, elveit, érdekeit is beáldozza, hogy elkerülje rossz megítélését.

A meghunyászkodó épp ezért

leginkább saját maga szenved ettől a vonásától, mert nem szívesen viselkedik a fentiek szerint – 

de valamilyen (nyilván lélektani magyarázatú) belső kényszer miatt mindig ezt teszi, amikor a sarkára kellene állnia.

Ha ilyen ember van a környezetedben, akkor lehet, hogy együttérzel vele, mégis kénytelen vagy megvédeni magad; hisz bajba sodorhat, ha rosszindulatú emberek – kihasználva ezt a meghunyászkodó magatartást – rajta keresztül akarnak ártani neked. Az ő viselkedését megváltoztatni csak ő maga tudná, te csak a magadét igazíthatod az övéhez – de minden eset más, így csak annyit tudok tanácsolni általánosságban, hogy legyél óvatos abban, mit osztasz meg vagy min osztozol vele.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...