Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 1. rész: Mit teszel bele?

A barátság természete


Aaaanyira jót buliztunk két ünnep közt a csajokkal! De azóta motoszkál bennem egy kérdés: 

vajon miért van az, hogy még a legszorosabb, legmélyebb, több évtizedes barátságaimban is visszatartok magamból egy kis részt, amit pedig valójában nagyon is szeretnék feltárni?

Pedig én tényleg ismerem és gyakorlom a barátság LÉNYEGét. Szerencsésnek mondhatom magam ugyanis, mert van jó néhány, még a gyerekkoromból induló baráti kapcsolatom, amik ma is jelentősek. Általános iskolás és gimis barátságok, amik kiállták az idő próbáját.

Ha már LÉNYEG: az egyik ismérve ezeknek, hogy igazán mélyen engedtük egymásnak megismerni a másikat. Persze ezek a kapcsolatok koncentrikus köröket alkotnak körülöttem: vannak, akikkel rendszeresen találkozom és a legintimebb dolgainkat is megosztjuk; másokkal kevesebb a fizikai érintkezés és nem mindenbe avatjuk be egymást; és a kettő között még néhány kör. De mindegyikben közös az intenzitás – talán 

ahhoz lehet hasonlítani, amit a vérségi kapcsolat jelent: örökre összekötődtünk, amit soha semmi nem írhat fölül, ahogy a rokonaiddal is összeköt a véred.

Abban, hogy ezek igaz barátságok, nyilván sokat számít az időfaktor – időbe telik valakit megismerni. Ám épp az is hozzátartozik a LÉNYEGhez, hogy eltelhetnek akár évek is két találkozás között és beállhatnak hosszú szünetek az érintkezésben, akkor is 

„ott folytatjuk, ahol abbahagytuk”.

Ez a bizonyos „buli” azért volt aaaanyira jó, mert (megint) hatalmasat beszélgettünk – és különlegesek voltak a témáink. A különlegességük annyit takar, hogy a) olyan intim témák, amiket senki mással nem beszélnénk meg; b) olyan régről az oldalunkat furdaló kérdések, amiket társadalmi tabu szóba hozni; c) olyan dolgok, amik a személyiségünk legeslegmélyén rejtőznek, és szégyen, szemérem, kétség társul hozzájuk; d) közös történetünkhöz (sőt, közös identitásunkhoz) tartozó fájdalmas vagy kellemetlen ügyek, amiket „már épp itt van az ideje” kibeszélni. Mind-mind olyan dolgok, amiket legátol valamiféle nehezen értelmezhető tiltás, miközben minden embernek szüksége lenne tisztáznia ilyesmiket, hisz enélkül nem lehet megérteni az Életet.

A LÉNYEGhez ez is hozzátartozik: az igaz barátság az, amibe ez belefér.

Az elején feltett „magamból visszatartani egy részt” kérdésre talán meg is kaptam (magamtól, ebben a kis filozofálgatásban) a választ: a „neveltetésemben” van a hiba – hosszú évszázadok során a zsidó-keresztény európai kultúrkör az intimitás minden formájához szégyent és bűnt társított, ami belénk ivódott, így a lélek lemeztelenítése is legbensőbb gátunkká vált. Zsigerileg érezzük úgy, hogy muszáj magunkban tartani efféle titkainkat – pedig óriási szükségünk lenne arra, hogy néha lemerüljünk személyiségünk ezen mélységeibe is.

Mi ezt kapjuk egymástól a csajokkal - és remélem, még sok-sok ilyen két ünnep közti „bulink” lesz, hogy a végére érjek a „titkaimnak” – mert tanulság ide vagy oda, csak kis adagokban fogom tudni ezeket leleplezni előttük.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »