Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 1. rész: Mit teszel bele?

A barátság természete


Aaaanyira jót buliztunk két ünnep közt a csajokkal! De azóta motoszkál bennem egy kérdés: 

vajon miért van az, hogy még a legszorosabb, legmélyebb, több évtizedes barátságaimban is visszatartok magamból egy kis részt, amit pedig valójában nagyon is szeretnék feltárni?

Pedig én tényleg ismerem és gyakorlom a barátság LÉNYEGét. Szerencsésnek mondhatom magam ugyanis, mert van jó néhány, még a gyerekkoromból induló baráti kapcsolatom, amik ma is jelentősek. Általános iskolás és gimis barátságok, amik kiállták az idő próbáját.

Ha már LÉNYEG: az egyik ismérve ezeknek, hogy igazán mélyen engedtük egymásnak megismerni a másikat. Persze ezek a kapcsolatok koncentrikus köröket alkotnak körülöttem: vannak, akikkel rendszeresen találkozom és a legintimebb dolgainkat is megosztjuk; másokkal kevesebb a fizikai érintkezés és nem mindenbe avatjuk be egymást; és a kettő között még néhány kör. De mindegyikben közös az intenzitás – talán 

ahhoz lehet hasonlítani, amit a vérségi kapcsolat jelent: örökre összekötődtünk, amit soha semmi nem írhat fölül, ahogy a rokonaiddal is összeköt a véred.

Abban, hogy ezek igaz barátságok, nyilván sokat számít az időfaktor – időbe telik valakit megismerni. Ám épp az is hozzátartozik a LÉNYEGhez, hogy eltelhetnek akár évek is két találkozás között és beállhatnak hosszú szünetek az érintkezésben, akkor is 

„ott folytatjuk, ahol abbahagytuk”.

Ez a bizonyos „buli” azért volt aaaanyira jó, mert (megint) hatalmasat beszélgettünk – és különlegesek voltak a témáink. A különlegességük annyit takar, hogy a) olyan intim témák, amiket senki mással nem beszélnénk meg; b) olyan régről az oldalunkat furdaló kérdések, amiket társadalmi tabu szóba hozni; c) olyan dolgok, amik a személyiségünk legeslegmélyén rejtőznek, és szégyen, szemérem, kétség társul hozzájuk; d) közös történetünkhöz (sőt, közös identitásunkhoz) tartozó fájdalmas vagy kellemetlen ügyek, amiket „már épp itt van az ideje” kibeszélni. Mind-mind olyan dolgok, amiket legátol valamiféle nehezen értelmezhető tiltás, miközben minden embernek szüksége lenne tisztáznia ilyesmiket, hisz enélkül nem lehet megérteni az Életet.

A LÉNYEGhez ez is hozzátartozik: az igaz barátság az, amibe ez belefér.

Az elején feltett „magamból visszatartani egy részt” kérdésre talán meg is kaptam (magamtól, ebben a kis filozofálgatásban) a választ: a „neveltetésemben” van a hiba – hosszú évszázadok során a zsidó-keresztény európai kultúrkör az intimitás minden formájához szégyent és bűnt társított, ami belénk ivódott, így a lélek lemeztelenítése is legbensőbb gátunkká vált. Zsigerileg érezzük úgy, hogy muszáj magunkban tartani efféle titkainkat – pedig óriási szükségünk lenne arra, hogy néha lemerüljünk személyiségünk ezen mélységeibe is.

Mi ezt kapjuk egymástól a csajokkal - és remélem, még sok-sok ilyen két ünnep közti „bulink” lesz, hogy a végére érjek a „titkaimnak” – mert tanulság ide vagy oda, csak kis adagokban fogom tudni ezeket leleplezni előttük.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...