Nem tudom, tekinthető-e megfellebbezhetetlen igazságnak
tekinteni, rám mindenesetre igaz ez a már sokak által megfogalmazott – akár közhelynek
is mondhatnánk - tétel: a legjobb párkapcsolatok barátságból bontakoznak ki. Avagy
a párválasztás terén a legszerencsésebb, ami történhet veled, ha a
barátságodból lesz kölcsönös szerelem.
Mégis most vegyünk más szempontokat!
Barátból lehet több, párkapcsolatból meg egyszerre egyet illik fenntartani.
Az „ahány embert ismersz, annyival több vagy” alapon ez mindenképpen előnye a barátságnak. Inkább legyen több ellenkező (vagy identitásotok szerinti) nemű barátod, mint hogy párhuzamos párkapcsolatból tarts fel többet az „annál több legyél” igénye miatt.
Nem?
A magánéletünkbe, azon belül leginkább a szerelmi életünkbe általában nem avatunk be másokat bizonyos mélységeken túl. De szorulhatunk néha olyan tanácsra, amit csak egy a párunkkal megegyező nemű egyéntől kaphatunk meg – hisz épp a problémánk természete miatt kell a miénktől eltérő álláspont. A nemek különbözőségeiből adódó vonások miatt egész másfélét tanácsolhat egy barátnőm vagy egy férfibarátom. Legalábbis így, elméletben boncolgatva a témát, megelőlegezem, hogy annak a tanácsa fog közelebb állni a kívánatoshoz, aki a saját neméből kiindulva adja. Így tehát talán az a legszerencsésebb, akinek a párja a barátja is egyben, ÉS mellette még van azzal azonos nemű igaz barátja IS.
Nem?
Van-e helye féltékenységnek a fentiekhez hasonló helyzetekben? Magyarán jogosan leszek-e féltékeny a páromra, ha van neki ellenkező nemű (igaz) barátja? Hááát…. Fogós, ravasz kérdés! Mert ha a 2. részben nem volt igazam (miszerint létezhet anélkül igaz barátság férfi és nő között, hogy abban fel se merüljön az „úgy nézni egymásra”); ÉS azt viszont elfogadjuk tételként, hogy a legjobb a barátságból kibontakozó szerelem - akkor bizony megeshet, hogy a hátunk mögött szépen egymásba szeretnek! És ettől azért jobb félni, mint megijedni,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése