ÉLETVEZETÉS - Begépelem… kitörlöm… begépelem… kitörlöm… begépelem… kitörlöm…

 

Mindnyájan beleesünk abba a hibába, hogy valakiről első látásra eldöntjük, nem szimpatikus nekünk. 

Ez örökség a régmúltból: amikor élet-halál harc volt a lét, pillanatok alatt kellett eldönteni egy elénk toppanó idegenről, vajon árthat-e nekünk – hogy elfuthassunk vagy épp felvegyük vele a harcot. Ma már civilizáltabb az emberiség, van egy harmadik lehetőség is: megismerni az illetőt, többet megtudni róla, mint amit első pillantásra a külsőségek sugallnak – és az után dönteni arról, hogy vele nem érdemes foglalkoznunk, netán utálnunk „kell” vagy neadj’isten mégis szimpatikus.

És ugyanígy mindenkivel megeshet, hogy a másik oldalon találja magát: valakinek nem szimpatikus; és sajnos az is, hogy anélkül kezdik el utálni, hogy bármit is tudnának róla.

Azért neveztem hibának az első benyomás alapján való ítélkezést, mert sokszor megcsal bennünket; gyakran előfordul ugyanis, hogy amikor megismered az illetőt, kiderülnek az értékei, és te magad is jól jársz azzal, hogy kapcsolódsz hozzá.

Senki nem szeret hibázni, mégis vannak jó néhányan, akik képesek belátni, ha rosszul ítéltek. 

Mások viszont annyira képtelenek belátni saját hibáikat, hogy ha valakiről elsőre eldöntötték, hogy utálniuk kell, akkor ettől többé nem fognak tágítani. Marad a szemükben az illető az, ami legelőször volt: egy nem szimpatikus alak – és innen kezdve minden rosszat el tudnak képzelni róla. Sőt, valósággal gyűjteni kezdik azokat a valóban utálatos dolgokat, amiket szerintük egy ilyen alak elkövetni képes.

És ez bizony azt jelenti, hogy ha TE leszel egy ilyen embernek antipatikus (helytelenül, de közismertebben unszimpatikus), akkor ez az ember minden rosszat feltételezni fog rólad. És ha ez a téged utáló valaki még szereti is hangoztatni a véleményét úton-útfélen, akkor könnyen megeshet veled, hogy visszaköszön a neved a nyilvánosságban valamilyen nem túl hízelgő kontextusban. Például megemlít egy közösségi oldal rosszindulatú hozzászólásában.

Ha elég naiv vagy hozzá, akkor felkínálhatod neki, hogy ismerjen meg: válaszolsz a hozzászólására, érvelsz, rámutatsz a hibás logikájára, stb. 

Ám ő eldöntötte rólad, hogy te vagy a megtestesült gonosz, és ehhez körömszakadtáig ragaszkodni fog – teljesen felesleges próbálkoznod azzal, hogy eltérítsd.

Bár nagyon nehéz nem próbálkozni! Az embernek valósággal kényszere támad azonnal klaviatúrát ragadni és próbálkozni a meggyőzéssel. Én a magam részéről elkezdem begépelni a cáfolatomat…. majd kitörlöm…. aztán megint begépelem…. kitörlöm…. – de mivel szerencsémre megtanultam már „előbb elszámolni tízig”, a végén hagyom a fenébe. Mert tudom, hogy csakis magamat rongálnám; az engem minden rossznak beállító illető úgyis minden szavamban csak újabb érvet találna magának az én vélt gonoszságomra.

Ez az írás is így született: párszor begépeltem, majd kitöröltem a válaszomat egy engem becsmérlő „bátor” digitális hozzászólónak, aztán hagytam a fenébe, és helyette bepötyögtem a fentieket – kiírtam magamból a felhorgadásomat; te meg kaptál tőlem – igaz, kéretlenül – egy jó tanácsot arra az esetre, ha veled is megesne, ami velem.