Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Tényleg?!

 


(Előzmény: SZUBJEKTÍV - Szíven ütött ez a mondat)

Nem éppen ilyen „csinálunk valamit”-re gondoltam!

Elolvastam a nyilvánossághoz forduló volt kollégám, szentesi HMG-s tanár szavait: „Soha nem kértem még ilyet nyilvános oldalon, de aki egy picit is egyetért ezzel a petícióval, kérem írja alá! Sokunk munkája múlik ezen!” Olyan kétségbeesés áradt ebből, hogy már-már kezdett kicsírázni bennem az öröm, hisz elolvastam a petíció címét: „Kiállás a szentesi Horváth Mihály Gimnázium mellett” – és 

arra gondoltam: lám, itt van a szolidaritásnak az a megnyilvánulása, amire titkon vártam. 

Vártam, mert egy kollégánknak szeptember 1-jén délután mondtak fel ebben a gimnáziumban; és az emiatt a szolidaritásukat kifejezők közül fájóan hiányoztak addig a munkatársai.

Nem írok alá elolvasás nélkül semmit – és ez most is a javamra vált! Ugyanis 

szó sincs ebben a petícióban szolidaritásról vagy együttérzésről! Sőt! 

Az eltávolított kollégájukkal, valamint a mellé álló diákokkal, szülőkkel és más tanárokkal SZEMBEN kér a petíció elindítója támogató aláírásokat! Íme a felhívás lényegi sorai:

„Ahogy az elmúlt 50 évben, így most is tudatosan hagyják figyelmen kívül annak a 300 diáknak az érdekeit, akik nem az irodalmi-drámai-média tagozaton tanulnak. Ugyanígy sárba tiporják az őket tanító pedagógusok munkáját, megalázó helyzetbe hozva a több évtizede sikeresen érettségire felkészítő tanárokat.”

„El a kezekkel a HMG-től” – írta a petíció szerkesztője. Azoknak címezte, akik a napokban felemelték a szavukat a drámatagozatért. Mert szerinte már fél évszázada tiporják sárba, alázzák meg és hagyják figyelmen kívül a nem drámatagozatos diákokat és az őket tanító pedagógusokat.

A hab a tortán: mindezt olyan módon fogalmazta bele a petícióba, hogy a felületes olvasó könnyen elsiklik a lényeg felett – hisz elsőre ez az akció is belesimulni látszik a mai nagy sajtó- és nyilvánosság visszhangba.

A vádak igazságtalansága 

visszamenőleg (arra a bizonyos 50 évre) is könnyen cáfolható lenne, de a mostani HMG-körüli események kapcsán még inkább: például azzal, hogy a most a szavukat felemelők majd’ mindegyike felhívta a figyelmet arra is, hogy sajnos a gimnázium egészéért aggódni kell a jelenlegi helyzetben.

De ha ezt figyelmen kívül hagyják is a petíciózók, legalább a saját félelmük („sokunk munkája múlik ezen”) és kívánságuk („el a kezekkel…”) közt feszülő ellentmondást vegyék észre! 

Ha nincs drámatagozat, akkor az ott tanító pedagógusokra sincs szükség! És az így feleslegessé váló tanerők közé könnyen bekerülhetnek maguk is!

Aki aláírta a petíciót, az hivatkozhat arra, hogy bedőlt a szándékos megtévesztésnek, de aki megosztja és/vagy lájkolja, az – bármennyire szomorú is: köztük több HMG-s tanár – egyetért.

HA PEDIG (mert sajnos ez is benne van a pakliban) a petíció a vezetés műve és az aláírására a vezetés „kényszerítette” a HMG-s kollégákat, akik ennek engedelmeskedve cselekedtek, az még a fentiekből következő dolgoknál is sokkal-sokkal elkeserítőbb…

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »