Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Röviden a színjátszásról (laikus szülőknek szeretettel) 1-3.

 

Gyermek- és diákszínjátszás

Röviden a színjátszásról – laikus szülőknek szeretettel 1.

A képzőművészetben főként a kéz, a zenei tevékenységben főként a fül és a hangszálak dominálnak, míg a színjátszásban az egész test és személyiség eszközzé válik. Nemcsak kézügyességre vagy intellektuális tudásra van szükség, hanem jelenlétre, érzelmi átélésre és kommunikációra is. A színjátszásban a gyerekek vagy kamaszok „mintha” helyzeteket élnek át: úgy tesznek, mintha mások lennének, más élethelyzetben. Ez rendkívül erősen hat az önértékelésre: „Én vagyok a mű.” Nem csak művészi, hanem pedagógiai értéket is hordoz: az életre nevel.

Összességében a színjátszás nemcsak művészet, hanem életgyakorlat is, ahol a gyerekek a kreativitást, az önkifejezést, a közösségi létet és a problémamegoldást egyaránt megtapasztalják.

Nevelési szempont: a hangsúly a gyerekek személyiségfejlődésén, közösségépítésen, empátián és önismereten van. Biztonságos közeg: a pedagógus jobban figyel a gyermekek életkori sajátosságaira, terhelhetőségére, és arra, hogy a színjátszás élmény legyen, ne teljesítménykényszer.

Röviden a színjátszásról – laikus szülőknek szeretettel 2.

A gyermek- és diákszínjátszásban a „mű” maga a fiatal: testével, érzelmeivel, képzeletével alkot. Nem magányos munka, hanem közös játék, ahol figyelni és együttműködni tanulunk. Közben pedig rájövünk: együtt mindig nagyobbat tudunk létrehozni, mint külön-külön.

A gyermekszínjátszás alatt általában olyan színpadi tevékenységet értünk, amelyet gyermekek (általában 6–14 éves kor között) végeznek, pedagógus, drámapedagógus vagy rendező irányításával. Lényege: nem professzionális, hanem nevelési és közösségépítő céllal létrejövő előadóművészet.

Célja: a személyiségfejlesztés, önkifejezés, kreativitás, együttműködési készség fejlesztése, valamint a színházi kifejezésmódokkal való ismerkedés.
Jellemzője: az alkotás folyamata legalább olyan fontos, mint a végeredmény (az előadás).

Összefoglalva a gyermekszínjátszás a gyermekek színpadi játéka, amelynek középpontjában nem a színházi produktum tökéletessége, hanem a résztvevők személyiségének, közösségi élményeinek és kreatív önkifejezésének gazdagítása áll.

Röviden a színjátszásról – laikus szülőknek szeretettel 3.

A gyermek- és diákszínjátszásban a „mű” maga a fiatal: 

testével, érzelmeivel, képzeletével alkot. Nem magányos munka, hanem közös játék, ahol figyelni és együttműködni tanulunk. 

Közben pedig rájövünk: együtt mindig nagyobbat tudunk létrehozni, mint külön-külön.

A diákszínjátszás fogalma a serdülő és fiatal felnőtt (általában 14–20 éves) korosztály színjátszó tevékenységére vonatkozik.

Jellemzője: a résztvevők már tudatosabban alakítják a színházi formát, kísérleteznek műfajokkal, szövegekkel, színpadi nyelvvel.

Pedagógiai funkciója: továbbra is fontos, de erősebben jelen van a művészi ambíció és az önálló alkotás.

Formája: lehet iskolai keretek között (tanórán kívüli foglalkozás), vagy iskolán kívüli művelődési intézményben, fesztiválokon.

Összefoglalóan a diákszínjátszás a diákok öntevékeny színházi munkája, amely pedagógiai és művészeti célokat egyaránt szolgál: egyszerre önkifejezés, közösségi játék és a színházi kultúra elsajátításának eszköze.

A gyermek-, illetve a diákszínjátszás közös elemei:

Amatőr jelleg: nem hivatásos színészek, hanem tanulók vesznek részt. Kettős cél: pedagógiai (fejlesztés) + művészeti (produkció). Folyamatközpontúság: a próba- és alkotómunka önmagában is érték. Közösségépítés: az együttműködés és társas készségek fejlesztése kulcsfontosságú.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »