Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Halottak napja elé

 

Itt van az ősz

Ahogy beköszönt az ősz, sok idős embernél mintha bekapcsolna egy láthatatlan kapcsoló: a gondolataik egyre gyakrabban fordulnak az elmúlás felé. Az esőcseppek kopogása, a rövidülő nappalok, a sárguló levelek mind-mind emlékeztetnek arra, hogy minden életnek van vége. Az egyik rokonom például ilyenkor már szeptember végén elkezdi a „halottak napi készülődést”: mécseseket válogat, koszorúkat rendel, régi fényképeket vesz elő, és hosszasan sorolja, kihez mikor kell majd kimenni a temetőbe.

És bár ez a rítus – a megemlékezés, az emlékek ápolása – mélyen emberi és fontos, néha úgy érzem, hogy az ősz szépségeinek élvezése helyett szinte mániákusan előtérbe kerül a halálra való készülődés. Pedig az emlékezés mellett a jelen életünk megélése is legalább ilyen fontos. A halottak napja eredetileg nemcsak a gyászról, hanem a kapcsolódásról is szól: arról, hogy hálát adjunk azokért, akik hatottak ránk, és ez a hála akár erőt is adhat a mindennapokhoz.

Ha azonban valakinek az év ezen időszaka kizárólag a veszteség, a hiány és a fájdalom körül forog, az könnyen befelé húzó spirállá válhat. A múlt tisztelete akkor épít, ha közben nem feledkezünk meg arról, hogy mi magunk is a folytatás részei vagyunk.

Ilyenkor segíthet egy beszélgetés – akár családon belül, akár szakemberrel. Egy önismereti tanácsadó (self coach) például segíthet abban, hogy az emlékezés ne váljon rágódássá. Megmutathatja, hogyan lehet az elmúlás gondolatát nem elnyomni, hanem elfogadni – és közben mégis a megmaradt élettel foglalkozni.

Sokszor csak egy finom nézőpontváltásra van szükség: hogy a gyertyagyújtás ne csak a halottainknak szóljon, hanem a saját életünk fényének is. Hogy ne csak sírköveket tisztogatssunk, hanem a saját terveinket, vágyainkat is „leporoljuk”.

Mert bár az ősz a búcsú ideje, egyben a beérés, az összegzés és az új felismerések évszaka is. És ha egy jó beszélgetés segítségével képesek vagyunk más szemmel ránézni erre az időszakra, a temetőlátogatásból nemcsak gyász, hanem bölcsesség és megnyugvás is születhet.

Végül is, a halottak napja nem csak róluk szól – hanem rólunk is: hogyan élünk, amíg élünk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »