Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Helyiérték (a pódiumbeszélgetés margójára)

alföldi róbert könyvbemutató
a Szentesi Élet c. hetilap fotója 
 

Én csak azt éreztem 14 évesen, hogy valami mocorog bennem, azt nem sejtettem, mi is ez. Persze korábban kezdődött, kábé amikortól az „eszemet tudtam” – mindig szervezkedtem, nyüzsögtem; „valamit” akartam: ami különleges, „több”; amivel úgy szerezhetek élményt másoknak, hogy megmutatom, hogy én mit tudok, mit érek. Nem volt hozzá támogató közeg sem a családi környezetben, sem az iskolában – ezzel a ficergéssel csak a baj volt: „miért nem tud ez a gyerek nyugton maradni?!” Szerettem volna zenélni, táncolni, „színészkedni” – vagy nem volt rá pénz vagy nem volt rá szülői energia vagy nem volt hozzá megfelelő terep… Kisváros, alacsony társadalmi státuszú család, kádári szemléletű pedagógusok… Ha nem a kisváros híres ügyvédje, valamelyik főorvosa, iskolaigazgatója vagy – és ez azért nagyon-nagyon jellemző volt – ha nem a „kommunális üzemben” dolgozott apád/anyád, aki el tudta intézni a legszebb karácsonyi fenyőt vagy a házad előtti kátyú kijavítását, akkor a tápláléklánc alján lehettél csak. Így aztán engem is mindig elutasítottak vagy rendre utasítottak; ezért lett az egész iskolámban egyedüli lányként „változó” (azaz 3-as) magatartás jegyem… Nem fértem a bőrömbe, bosszantottam a tanáraimat a folytonos prókátorságommal (amikor valakit igazságtalanság ért, mindig szóvá tettem), megbocsáthatatlan volt, hogy „ki akartam törni”.

Aztán jött a csoda. Tényleg! csoda volt, hogy megtalált/megtaláltam azt a közeget, amiben a fentiek nem a bűneimként, hanem az erényeimként számítottak. Csoda, mert ritka volt, sőt, egyedülálló. Négy év egy olyan iskolában, ahol a „renitens” gyereket direkt, csakazértis a keblükre akarták ölelni - ennek a csodálatos iskolának az igazgatója mondta, amikor a felvételi lapomon meglátta az általános iskolai osztályfőnököm „antiszociális viselkedése miatt felvételét nem javaslom” megjegyzését, hogy „ilyen rossz gyerek nincs, ezt megnézzük magunknak!”.

Ebben a fantasztikus iskolában sejtettem meg végül, hogy mi mocorog bennem (nagy szavak jönnek, vigyázz!): embernek lenni - kiteljesíteni azt, ami a legszebb értelemben emberré tesz bennünket; gondolkodni, értéket teremteni, szabadon szárnyalni, közösségben létezni…

És ettől vagyunk mi – mindenki, aki ebben a remek gimnáziumban, a szentesi Horváth Mihályban a drámatagozaton tanultunk - egyforma helyiértéken. Bár jó páran reflektorfényben vannak, és őket egy egész ország ismeri, de ez csupán mennyiségi és nem minőségi különbség: ugyanis az itt kapott emberséget mindannyian vittük magunkkal, ki-ki a saját életpályájára - hogy eszerint éljünk, hogy tovább növesszük azt. Akár ezer fős közönség felé, akár „csak” a saját családunkban tudjuk továbbadni ezt a szellemiséget, akkor is ugyanakkora ezügyben az érdemünk és nem kisebb a felelősségünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...