Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Egy jelenség... 1-4. rész

 


Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (1)

Belép az ajtómon a 17 éves, testileg egészséges középiskolás – először a nyári szünet végén találkoztunk, akkor tele volt életkedvvel és elhatározásokkal -; most üres tekintettel, fásult arccal veti le a kabátját, sálját, lerúgja a cipőjét, majd lehajtott fejjel sétál be a szobába: „Kezdhetünk!” – mondja. Nincs szívem belefogni a különórai tananyagba, előbb muszáj utánajárnunk a nagy sóhajnak, amit kiereszt, amikor helyet foglal. Elég egy rövid kérdés, és elkezd belőle ömleni a szó: „…ez az egész hét… minden nap dolgozatok… de nem is ez, hanem az állandó szemrehányás… hogy miért nem vagyunk képesek rendesen felkészülni… hogy ilyen hozzáállással nem fogunk elérni bármit is… hogy mindennel foglalkozunk, csak azzal nem, amivel kellene… hogy igazán nem kérnek tőlünk sokat… és az ofő… elmondjuk neki ezeket, ő meg ahelyett, hogy megértené, tovább cseszeget… hogy neki is megvan a maga baja, mi meg csak ráteszünk… hogy igazán tekintettel lehetnénk rá is, merthogy hozzá érkezik a sok panasz miattunk…” – és így tovább.

Sokszor megkérdezik tőlem: mégis mit lehet tenni?

Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (2)

Hétről hétre találkozom olyan tinédzserekkel, akik tartós túlterheltség jeleit mutatják.
Fáradtságot, érdeklődésvesztést, csökkenő önértékelést – mindazt, amit a szakirodalom a kiégés korai tünetei között ír le. Tanulási nehézségekkel, motivációvesztéssel, megingott önbizalommal küzdenek.

Egyre több szülő fordul segítő szakemberekhez kétségbeesett kérdésekkel. Tehetetlenek, mert ugyan mindent megtennének a gyermekükért, de azt tapasztalják, hogy az intézményes keretek között kevés lehetőség marad e problémák valódi, személyre szabott kezelésére.

Hiszem, hogy ezek a helyzetek nem végállapotok, hanem olyan pontok, ahol megfelelő támogatással valódi változás indulhat el. 

Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (3)

A tartós túlterheltség jeleit - fáradtság, érdeklődésvesztés, csökkenő önértékelés – mutató kamaszok számára hasznos lehet egy olyan támogató folyamat, amely biztonságos, elfogadó teret ad a tartós önbizalom megteremtése, a belső motiváció kialakítása és saját működésük megértése kapcsán.

A folyamat a legegyszerűbb módon indul: beszélgetéssel. Arról, hogy van egy csend, amit csak azok hallanak igazán, akik nap mint nap küzdenek az iskolában. Nem a folyosói zajról beszélek. Hanem arról a belső csöndről, amikor egy gyerek lassan elhiszi magáról, hogy „ő nem elég jó”. Pedig legtöbbször nem vele van baj. Hanem egy rendszerrel, amely ugyanazt várja mindenkitől, ugyanabban az időben, ugyanazon az úton.

És ha valaki más ritmusban tanul, másképp figyel, más kérdései vannak – akkor lemaradónak bélyegzik, nem pedig különlegesnek. A hozzám érkező tinédzserek nem lusták. Nem motiválatlanok. Nem „problémásak”.

Ők fáradtak. Csalódottak. És leginkább: magukra maradtak a kudarcaikkal. És ezért az első lépés az, hogy újra elhiggyék: rendben vannak úgy, ahogy vannak. 

Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (4)

A tinédzserkori kiégés jelenségének a rendszeressége és erősödése kapcsán nem lehet általános érvényű válaszokat adni, de lehet tapasztalatokat megosztani, és gondolkodásra hívni mindazokat, akiket ez a helyzet érint.

A motiváció hiányáról sokat beszélünk. De ritkán tesszük fel az igazi kérdést: Lehet-e motivált az, aki folyton kudarcot él meg? Egy gyerek nem úgy születik, hogy nem akar tanulni. A kíváncsiság az egyik legerősebb emberi hajtóerő. Aztán évek alatt, apránként megtanulja, hogy a kérdései nem fontosak, a tempója nem megfelelő, az erőfeszítése kevés. És egyszer csak már nem próbálkozik. Kívülről ez lustaságnak látszik. Belülről viszont önvédelem. Mert újra és újra elbukni sokkal fájdalmasabb, mint el sem indulni.

Amikor egy fiatal visszakapja a siker élményét – még ha egészen kicsit is –, valami azonnal megmozdul benne. Nem a jegyek miatt. Hanem mert végre érzi: képes rá.

Ha ez a sikerélmény nem érhető el intézményes keretek között, akkor más irányba kell fordulni – és a segítségkeresés természetes és indokolt lépés. Folyt. köv.


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...