Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (1)
Belép az ajtómon a 17 éves, testileg egészséges középiskolás
– először a nyári szünet végén találkoztunk, akkor tele volt életkedvvel és
elhatározásokkal -; most üres tekintettel, fásult arccal veti le a kabátját,
sálját, lerúgja a cipőjét, majd lehajtott fejjel sétál be a szobába: „Kezdhetünk!”
– mondja. Nincs szívem belefogni a különórai tananyagba, előbb muszáj
utánajárnunk a nagy sóhajnak, amit kiereszt, amikor helyet foglal. Elég egy
rövid kérdés, és elkezd belőle ömleni a szó: „…ez az egész hét… minden nap
dolgozatok… de nem is ez, hanem az állandó szemrehányás… hogy miért nem vagyunk
képesek rendesen felkészülni… hogy ilyen hozzáállással nem fogunk elérni bármit
is… hogy mindennel foglalkozunk, csak azzal nem, amivel kellene… hogy igazán
nem kérnek tőlünk sokat… és az ofő… elmondjuk neki ezeket, ő meg ahelyett, hogy
megértené, tovább cseszeget… hogy neki is megvan a maga baja, mi meg csak
ráteszünk… hogy igazán tekintettel lehetnénk rá is, merthogy hozzá érkezik a
sok panasz miattunk…” – és így tovább.
Sokszor megkérdezik tőlem: mégis mit lehet tenni?
Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (2)
Hétről hétre találkozom olyan tinédzserekkel, akik tartós
túlterheltség jeleit mutatják.
Fáradtságot, érdeklődésvesztést, csökkenő önértékelést – mindazt, amit a
szakirodalom a kiégés korai tünetei között ír le. Tanulási nehézségekkel,
motivációvesztéssel, megingott önbizalommal küzdenek.
Egyre több szülő fordul segítő szakemberekhez kétségbeesett
kérdésekkel. Tehetetlenek, mert ugyan mindent megtennének a gyermekükért, de
azt tapasztalják, hogy az intézményes keretek között kevés lehetőség marad e
problémák valódi, személyre szabott kezelésére.
Hiszem, hogy ezek a helyzetek nem végállapotok, hanem olyan pontok, ahol megfelelő támogatással valódi változás indulhat el.
Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (3)
A tartós túlterheltség jeleit - fáradtság, érdeklődésvesztés,
csökkenő önértékelés – mutató kamaszok számára hasznos lehet egy olyan támogató
folyamat, amely biztonságos, elfogadó teret ad a tartós önbizalom megteremtése,
a belső motiváció kialakítása és saját működésük megértése kapcsán.
A folyamat a legegyszerűbb módon indul: beszélgetéssel.
Arról, hogy van egy csend, amit csak azok hallanak igazán, akik nap mint nap
küzdenek az iskolában. Nem a folyosói zajról beszélek. Hanem arról a belső
csöndről, amikor egy gyerek lassan elhiszi magáról, hogy „ő nem elég jó”. Pedig
legtöbbször nem vele van baj. Hanem egy rendszerrel, amely ugyanazt várja
mindenkitől, ugyanabban az időben, ugyanazon az úton.
És ha valaki más ritmusban tanul, másképp figyel, más
kérdései vannak – akkor lemaradónak bélyegzik, nem pedig különlegesnek. A
hozzám érkező tinédzserek nem lusták. Nem motiválatlanok. Nem „problémásak”.
Ők fáradtak. Csalódottak. És leginkább: magukra maradtak a kudarcaikkal. És ezért az első lépés az, hogy újra elhiggyék: rendben vannak úgy, ahogy vannak.
Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (4)
A tinédzserkori kiégés jelenségének a rendszeressége és
erősödése kapcsán nem lehet általános érvényű válaszokat adni, de lehet tapasztalatokat
megosztani, és gondolkodásra hívni mindazokat, akiket ez a helyzet érint.
A motiváció hiányáról sokat beszélünk. De ritkán tesszük fel
az igazi kérdést: Lehet-e motivált az, aki folyton kudarcot él meg? Egy gyerek
nem úgy születik, hogy nem akar tanulni. A kíváncsiság az egyik legerősebb
emberi hajtóerő. Aztán évek alatt, apránként megtanulja, hogy a kérdései nem
fontosak, a tempója nem megfelelő, az erőfeszítése kevés. És egyszer csak már
nem próbálkozik. Kívülről ez lustaságnak látszik. Belülről viszont önvédelem. Mert
újra és újra elbukni sokkal fájdalmasabb, mint el sem indulni.
Amikor egy fiatal visszakapja a siker élményét – még ha
egészen kicsit is –, valami azonnal megmozdul benne. Nem a jegyek miatt. Hanem
mert végre érzi: képes rá.
Ha ez a sikerélmény nem érhető el intézményes keretek
között, akkor más irányba kell fordulni – és a segítségkeresés természetes és
indokolt lépés. Folyt. köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése