Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Egy jelenség... 5-8. rész

 



Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (5)

Nagyon fájdalmas végignézni, ahogy fiatalok már tizenévesen a kiégés jeleit hordozzák. Ahogy elveszítik a hitüket önmagukban, mielőtt még igazán esélyt kaptak volna megmutatni, kik is lehetnének.
Az önbizalom nem hangos dolog. Nem a magabiztos válaszokban születik meg. Hanem azokban a pillanatokban, amikor valaki végre hibázhat anélkül, hogy megszégyenítenék.

Sok tinédzser, akivel találkozom, elképesztően érzékeny, gondolkodó, kreatív. Csak éppen évek óta azt tanulja: ez nem érték. Az érték a gyorsaság. A pontosság. A megfelelés. Pedig az élet nem dolgozatlap. És a jövő nem azoké, akik sosem hibáztak, hanem azoké, akik mertek újra próbálkozni.

Amikor egy fiatal elkezd hinni magában, nemcsak a tanulása változik meg. Megváltozik a tartása. A hangja. A tekintete. És ez az a pillanat, amikor már nemcsak túlél az iskolában –
hanem elkezd jelen lenni a saját életében.

Fontos, hogy aki ezekben a saját problémájára ismer, aki érintett, abban tudatosodjon, hogy nincs egyedül. 

Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (6)

Írjunk róla, beszéljünk róla! Azért, hogy láthatóbbá váljanak azok a nehézségek, amelyekről sokszor csak szűk körben esik szó: vVan egy érzés, amit sok szülő szégyell kimondani: a tehetetlenség.

Látják, hogy a gyerekük szenved. Látják, hogy egyre kevesebbet hisz magában. És közben azt is érzik, hogy bármit mondanak, az már nem jut el hozzá. Nem azért, mert nem törődnek vele.
Hanem mert ők is egy olyan rendszerben nőttek fel, ahol a teljesítmény fontosabb volt az embernél.

Így marad a sürgetés. A vita. A csalódottság. Majd a csend. Pedig a legtöbb fiatalnak nem újabb elvárásokra van szüksége, hanem valakire, aki végre nem javítani akarja őt, csak megérteni.

A segítő szakembereknek nincs varázsreceptje. Nincs egyetlen mondat, amitől minden megváltozik. De van figyelem. Van türelem. És van egy tér, ahol egy fiatal végre önmaga lehet teljesítménykényszer nélkül.

Itt nem a hibákat keressük. Hanem az erősségeket. Nem a lemaradást nézzük, hanem a saját tempót.

Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (7)

Az iskolai érdemjegyek világa egyszerűnek tűnik. Számok. Átlagok. Rangok. Mérhető. Összehasonlítható. Átlátható. Csak éppen az ember nem ilyen.

Nem lehet egy kíváncsi gondolatot ötösre értékelni. Nem lehet egy lassabban érő tehetséget kettesbe zárni. És nem lehet egy megingott önbizalmat javító dolgozattal kijavítani.

Amikor mindent a jegyek határoznak meg, a tanulás lassan elveszíti az értelmét. Már nem a megértésről szól, hanem a túlélésről. És ahol a túlélés a cél, ott a kíváncsiság csendben eltűnik. Pedig a valódi tanulás mindig ott kezdődik, ahol újra szabad kérdezni.

A kíváncsiság motivál. Ám a belső motiváció nem parancsra érkezik. Nem lehet rávenni. Nem lehet megvenni. És nem lehet büntetéssel felébreszteni. Viszont van egy furcsa tulajdonsága: nagyon gyorsan visszatér, ha biztonságban érzi magát.

Amikor egy fiatal megtapasztalja, hogy hibázhat. Hogy kérdezhet. Hogy nem a jegyei miatt fontos. Akkor egyszer csak újra próbálkozni kezd. Apró lépésekben. Óvatosan. De már nem félelemből, hanem kíváncsiságból. És ez az a pillanat, amikor a tanulás nem teher többé, hanem lehetőség. 

Egy jelenség, amely mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni (8)

A „Tanulás támogatása” szolgáltatás folyamatában a cél nem pusztán a jobb teljesítmény, hanem a tartós önbizalom kialakítása, a belső motiváció segítése és a kamasz részéről saját működésének megértése.

Amikor valaki elkezd újra hinni abban, hogy képes tanulni, fejlődni, változni, akkor nemcsak a jegyek indulnak el felfelé. Hanem valami sokkal fontosabb is: a jövőbe vetett hite.

Talán a legfontosabb kérdés mégis ez: mi történik akkor, ha egy fiatal végre nincs egyedül a küzdelmében? Amikor valaki nem siettetni akarja, nem kijavítani, nem megmondani, milyen legyen – hanem egyszerűen jelen van mellette.

Ilyenkor lassan oldódni kezd a szorítás. Visszatér a kíváncsiság. Megjelennek az első apró sikerek. És ezek az apró sikerek csendben átírnak egy régi mondatot: „nem vagyok rá képes” helyett megszületik, hogy „talán mégis sikerülhet.”

Én ezért dolgozom. 

Azokért a pillanatokért, amikor egy tekintet újra élővé válik.
Amikor egy fiatal nemcsak megfelelni próbál, hanem elkezd hinni a saját útjában. Mert minden gyerekben ott van a lehetőség. Néha csak egy biztonságos tér kell, és valaki, aki hisz benne addig is, amíg ő még nem tud. És innen már el lehet indulni. És néha ez az a pont, ahol egy család története új irányt vehet.

Ha a bejegyzés-sorozatom olvasása közben magára ismert, nincs egyedül. Munkám során biztonságos, elfogadó teret kínálok a tinédzsereknek, ahol nem a jegyek, hanem az erőforrások kerülnek a középpontba. Ha úgy érzi, gyermekének hasznos lenne egy ilyen támogató folyamat, szívesen adok további tájékoztatást a lehetőségekről.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...