Kamaszkor, serdülőkor, tinédzserkor – ezek a szavak a köztudatban összekapcsolódnak nehézségekkel, problémákkal. Persze nem alaptalanul.
Ez az az életkor, amely rendkívül bonyodalmas - annak is, aki éppen megéli, és annak is, aki kívülről szemléli.
Azon túl, hogy napi 8-10 órát tanulással töltenek a fiatalok,
megjelennek a testi változások, a hormonhatások; küzdeniük kell beilleszkedési
problémákkal, az önállóság kérdéseivel, formálják értékrendjüket – és ezekre
még egy sor „extra” is rárakódik: meg kell szerezni az érettségit, a
nyelvvizsgát, a jogsit; társat találni; előrejutni a pályaválasztásban, stb.
Arról pedig még szó sem esett, hogy az otthoni környezet
esetleges hátrányai is hozzáadódnak a serdülőkorúak identitáskereséséhez.
Nagyon sokuknak kell például hozzájárulnia a család anyagi
biztonságához, vagy vigyáznia kisebb testvéreire, beteg hozzátartozójára;
esetleg együtt kell élnie valamely családtag devianciájával. Egyre többször
fordul elő, hogy a szülő kénytelen a lakóhelytől messze vagy külföldön munkát
vállalni, ilyenkor egy 13-19 év közötti fiatalnak már felnőttként kellene helyt
állnia a családban; de az sem sokkal könnyebb helyzet, ha a szülőknek
rengeteget kell dolgozniuk a megélhetésért.
És épp ebben a legsérülékenyebb időszakban számos külső veszélyforrás is leselkedik rájuk:
a mediatizált világ összes szerteágazó
negatívuma vagy az egyre hozzáférhetőbb tudatmódosító szerek; de említhetjük az
„újkeletű” félelmeket is, a háborúktól, a terrorizmustól, a bolygónk
pusztulásától való szorongást.
Ha mindez nem lenne elég, vannak köztük olyanok, akik ekkor szembesülnek
azzal, hogy szexuális irányultságuk eltér a többségétől – egy alapvetően nem
befogadó társadalom keretei között.
A fentiekkel való megküzdésük során gyakran szokatlan,
romboló, esetenként nehezen tolerálható viselkedést produkálnak, így a velük
foglalkozók számára erőt próbáló feladatot jelenthetnek.
Én mindezek ellenére mégis őket választom szívem csücskének,
ugyanis ha erőfeszítéseket teszek értük, ha támaszkodhatnak rám és a
legnehezebb akadályok sem mozdítanak el mellőlük, akkor cserébe láthatom a
kibontakozásuk, a felnőtté válásuk folyamatát. És ezen keresztül tulajdonképpen
a jövőbe kapok betekintést.
Talán nem is sikerült mindazt a stressz-képző elemet
felsorolnom, amivel egy tinédzsernek szembe kell néznie, de ha az itt
említetteknek csak a negyede érvényes egy 13-19 évesre, az is elég ahhoz, hogy
empátiával forduljak felé. Ez az első lépés – beleérezni magam az ő helyzetébe
-, ahhoz, hogy problémás életkor ide vagy oda, mellé akarjak állni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése