ÖNISMERET - Én-idő

Akár tél van, akár nyár, akár hétköznap és munka, akár pihenőnap, mindig korán kelek. Szinte lelkiismeretfurdalásom van – magammal szemben -, ha nem így teszek. Akkor alakult ki ez a szokásom, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Nem volt segítségünk a gyerekek körül, a nagyik messze laktak, friss házasokként anyagilag nem bírtunk volna bébiszittert igénybe venni. Ahogy az sok családban tipikus, az otthonmaradó szülőre hárul a gyerekekkel foglalkozás szinte egésze, hisz a kenyérkereső fél kettő helyett is dolgozni kényszerül, így energiája alig marad másra.

Mivel én voltam az otthonmaradó, az egész napom, minden napom a srácok igényei körül forgott – annak az 1-2 órának a kivételével, ami reggel, az ébredésem és a gyerekeim felkelése között telt el.

Nekem ez lett az én-időm, és annyira bevált, hogy ma is ehhez igazodik a biológiai órám.

Persze akkoriban nem hívtam én-időnek, csak örömmel töltött el, hogy van a napjaimban egy csak a sajátomnak kikanyarított rész, amiről úgy éreztem, hogy ez tesz teljessé engem. Mert ugyan imádtam feleség lenni és anya, valakinek a lánya, testvére, barátja, de ebben az időszakban csak Én voltam, és erre nagyon nagy szükségem volt.

Az ide illő fogalommal csak később találkoztam, de minden, amit ezalatt ért a szakirodalom, ráillik az én spontán megtalált privát időmre.

Vagyis mi is az az én-idő?

Amikor nem kell semmilyen szerepet játszanod, csak és kizárólag önmagad lehetsz. Ugyanis erre az időre félreteszel minden feladatot, másoktól feléd irányuló elvárást.

Amikor valamit a saját örömödre teszel, úgy, hogy kizárod, ki, mit gondolna erről.

Amikor a törődést, gondoskodást, ami máskor másoknak jár tőled, csakis magad felé fordítod.

Amikor hagyod, hogy saját lelked mélyére láss, amikor a magad érzéseit, vágyait, igényeit méred fel és helyezed előtérbe.

Ez jár neked, hisz magadért is felelős vagy, nemcsak másokért!

Mielőtt úgy éreznéd, hogy mindez önzőség, gondolj arra, hogy ha te jól érzed magad a bőrödben, abból a szeretteid is, a környezeted is profitál, hisz egy elégedett, boldog Én tud igazán másoknak adni magából!

Talán az a legkönnyebb, hogy az ember elhatározza: szakítok magamra ilyen minőségi időt. De azt megtervezni, és a Mikor? Hol? Hogyan? Mit? praktikus kérdéseket megválaszolni már sokkal nehezebb. Ám egyáltalán nem lehetetlen, mert ha már az elhatározásig eljutottál, máris tettél valamit magadért.

Ha pedig úgy érzed, egyedül nem boldogulsz ezzel, ne habozz segítséget kérni!