ÖNISMERET - Kritika

Kritikusan gondolkodni

Kritika – ezt a szót általában pejoratív értelemben használjuk, és csak akkor válik pozitívabbá a jelentése, ha hozzátesszük: „építő” kritika.

Holott ha valaki képes a dolgokat kritikusan szemlélni, az egy nagyon fontos és hasznos személyiségjegy. Azt jelenti, hogy az a valaki gondolkodik. 

Nem fogadja el egyből olyannak a dolgokat, amilyeneknek a tekintély, a többség vagy a konvenciók sugallják. Nem külső ösztönzésre mond valamiről véleményt, hanem belső meggyőződésből; informálódik, mérlegel, összeveti a dolgokat a saját tapasztalataival, saját érzéseit is megszűri az adott dologgal kapcsolatban. Az ilyen emberek elvhűek, megbízhatóak, autonóm személyek. Aki a belső meggyőződéséért megküzd, azt nem lehet könnyen megvezetni; ugyanakkor mások érvei előtt képes fejet hajtani, tud rugalmas is lenni, mert ugyanezeket a tulajdonságokat másokban is tiszteli.

Kritikát fogadni

Ha mi magunk vagy a dolgaink, ügyeink nem kapnának soha kritikát, az maga lenne a katasztrófa. Ha nincs semmilyen visszajelzésünk, akkor honnan tudjuk, hogy sikeresen működünk vagy sem? Ha nincs visszajelzésünk, akkor mi motivál bennünket abban, hogy a több, a jobb, a helyesebb felé törekedjünk?

Ha például valaki évek óta főz a családjára, és a barátait is gyakran látja vendégül a főztjére, de azok általában csak turkálják az ételt és rengeteg maradékot hagynak, vajon sikeres lesz-e, ha saját szakácskönyvét szeretné kiadni? Pláne, ha egy ideje már azzal tréfálkoznak a vendégei, hogy csak akkor fogadják el a meghívását, ha nem ő főz?

Nem mindig kellemes persze, ha valakit vagy valakinek a szeretett dolgait kritika éri.

Aki nem képes eltűrni a kritikát, az védekezni kezd. Ellenségnek kiáltja ki a kritika megfogalmazóját, ördögi tulajdonságokkal ruházza fel, harcba kezd ellene és extrém esetben akár céljává válik megsemmisíteni. Ettől ő maga nem fog jobban működni, a hibái megmaradnak javítatlanul, sőt, mivel megszűntet minden kontrollt, még többet fog hibázni.

Aki soha nem hallgat másokra, az önelégültté válik. Az önelégült ember világa beszűkül, elszakad a valóságtól, és végső soron bajba sodorja magát, hisz nem képes felismerni a rá leselkedő veszélyeket. A fenti példa önjelölt szakácsa minden pénzét egy magánkiadású szakácskönyvre és annak kampányára költi, ami nemcsak, hogy alig fogy a boltokból, nemcsak, hogy ételkritikusok húzzák le a sajtóban, de még egy neves humorista is rábukkan, hogy ezen a sztorin élcelődve végighaknizza az országot.

Kritika – közös haszon

Nézzük más oldalról: a kritika nem csak azért fontos, mert a világhoz kritikusan viszonyuló személyek ettől teljesebb emberek; nem csak azért fontos, mert az egyén sokat profitálhat ebből a hozzáállásból. Hanem azért is, mert jobb lesz általa a kritika alá vetett dolog.

A szó pejoratív értelmezést attól kap, ha azt feltételezzük a kritikát megfogalmazóról, hogy rosszindulat vagy valamely önös érdek vezérli. Holott a kritika jelentősége a javítani akarásban van. A jól megfogalmazott kritika érvek láncolata. Érvelni pedig azért szoktunk valami mellett vagy ellen, mert az a valami szerintünk még nem érte el a legjobb formáját. Azért teszünk erőfeszítést érvek gyűjtésével, hogy ezt a legjobb formát elősegítsük.

A fenti példánk szakácsa olyan étkezési nehézséggel élőknek talál ki ételeket, akikre eddig senki nem gondolt, rajtuk nagyban segítene, ha ezek az ennivalók ízletesek is lennének, és otthon egyszerűen, olcsón elkészíthetőek. Ha komolyan vehető és segítőkész kritikusaira odahallgat, megfogadva a tanácsaikat javít a munkáján, jóllehet, hogy az eredmény egy hiánypótló, remek szakácskönyv lesz a köz javára.

Mi következik mindezekből?

A kritikus magatartás és a kritikatűrés fontos tehát az emberek vagy emberek csoportjai számára. Ha egy ember vagy egy közösség nem tűri a kritikát; ha kizárja a vele szembeni szókimondást, probléma-felvetést és a vélemények ütköztetését, akkor előbb-utóbb bezárja magát saját belső világába, elszakad a valóságtól. És mivel már nem a valóságot, csak egy illúziót észlel, előbb-utóbb egyre nagyobb, végül akár végzetes hibákat fog elkövetni.

Jól járunk tehát, ha az erősségeink között tudhatjuk a kritikai gondolkodást, a kritikus magatartást és a kritika fogadást. Ebben segít az önismeret, ami tanulható, kiteljesíthető.

Embertársaink ismerete, az, hogy minél jobban tudjunk embertársainkra hangolódni, szintén kulcskompetencia, és szintén fejleszthető.

Önismeret és társismeret = az érzelmi intelligencia magas szintje. Az érzelmi intelligencia pedig az egyéni sikerek kulcsa számos területen.