SZUBJEKTÍV - Pályaelhagyás és bátorság

 

Nemrég szakítottam a közoktatással. Az okaim szerteágazóak, de ha csak egy momentumot kell kiemelnem a magyarázathoz, az ez: nem tudok közösséget vállalni azzal a rendszerrel, ami mindenben ellentmond a saját belső meggyőződésemnek, és megtestesít mindent, amit pedagógusként kerülendőnek gondolok.

Sok „hátbeveregetést” kaptam a döntésem miatt – a legtöbb gratuláló a bátorságomat „süvegelte meg”.

Én nem így gondolok arra, amit tettem, de végső soron valóban lehet azt mondani, hogy kellett bátorság kilépnem a gimnáziumból, ami alma máterem is volt, és hosszú évekig a második otthonom.

De a bátorság sok egymást erősítő dologból áll:

-          önismeretből táplálkozó önbizalomból és magas önértékelésből; ezeket bárki megszerezheti vagy erősítheti;

-          támogató kapcsolatokból; ezeket az ember egy életen át építi – ha ebben nem elég erős, a kapcsolat-építés képessége is fejleszthető;

-          abból, hogy az ember tud segítséget kérni és elfogadni – ebben is meg lehet erősödni;

-          kritikus gondolkodásból, ami szintén elsajátítható;

-          tervezni tudásból, szervezettségből – amikhez vannak remek, könnyen tanulható technikák;

-          és mindezek érdekében folyamatos tanulásból és alkalmazkodásból.

Azt gondolom, hogy nekem csupán ahhoz kellett bátorság, hogy egy számomra addig ismeretlen területre vigyem az energiáimat: az önmenedzselés területére. Eddigi pályámon nem volt szükségem ilyesmire, alkalmazottként nem kellett mozgósítanom ehhez szükséges képességeket. Szerencsére kiderült, hogy rendelkezem ezekkel a képességekkel – csak új nézőpontot kellett választanom.

Már az sem volt túl komfortos számomra, hogy számba kellett vennem, mi mindenre lesz szükségem, ha ezentúl magamra leszek utalva. Azonban segítséggel – egy coaching folyamat során - sorba rendeztem ezeket az egymást erősítő dolgokat, majd munkára fogtam őket. Így már könnyebb volt a döntésem meghozatala.

A hab a tortán az, hogy e folyamat alatt kikristályosodott előttem, hogyan tudom kamatoztatni felhalmozott tudásomat és tapasztalatomat, illetve folytatni és megújítani a hivatásomat; mégpedig anélkül a megalkuvás nélkül, amit a közoktatásban dolgozó pedagógusként kellett kötnöm.

Kidolgoztam az egyéni drámaterápia és az egyéni kommunikáció-fejlesztés módszertanát; továbbképeztem magam a tanulás tanításában, valamint önismereti és life coach végzettséget szereztem.

A pályaelhagyásom története így akár másokat is cselekvésre késztethet, hogy saját sorsfordító döntéseit bátran vegye a kezébe; 

és remélem, hogy aki hozzám fordul, bízik benne, hogy velem neki is sikerülhet felfedezni saját erősségeit és elérnie a céljait.