Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Pályaelhagyás és bátorság

 

Nemrég szakítottam a közoktatással. Az okaim szerteágazóak, de ha csak egy momentumot kell kiemelnem a magyarázathoz, az ez: nem tudok közösséget vállalni azzal a rendszerrel, ami mindenben ellentmond a saját belső meggyőződésemnek, és megtestesít mindent, amit pedagógusként kerülendőnek gondolok.

Sok „hátbeveregetést” kaptam a döntésem miatt – a legtöbb gratuláló a bátorságomat „süvegelte meg”.

SZUBJEKTÍV - bátorság


Én nem így gondolok arra, amit tettem, de végső soron valóban lehet azt mondani, hogy kellett bátorság kilépnem a gimnáziumból, ami alma máterem is volt, és hosszú évekig a második otthonom.

De a bátorság sok egymást erősítő dologból áll:

-          önismeretből táplálkozó önbizalomból és magas önértékelésből; ezeket bárki megszerezheti vagy erősítheti;

-          támogató kapcsolatokból; ezeket az ember egy életen át építi – ha ebben nem elég erős, a kapcsolat-építés képessége is fejleszthető;

-          abból, hogy az ember tud segítséget kérni és elfogadni – ebben is meg lehet erősödni;

-          kritikus gondolkodásból, ami szintén elsajátítható;

-          tervezni tudásból, szervezettségből – amikhez vannak remek, könnyen tanulható technikák;

-          és mindezek érdekében folyamatos tanulásból és alkalmazkodásból.

Azt gondolom, hogy nekem csupán ahhoz kellett bátorság, hogy egy számomra addig ismeretlen területre vigyem az energiáimat: az önmenedzselés területére. Eddigi pályámon nem volt szükségem ilyesmire, alkalmazottként nem kellett mozgósítanom ehhez szükséges képességeket. Szerencsére kiderült, hogy rendelkezem ezekkel a képességekkel – csak új nézőpontot kellett választanom.

Már az sem volt túl komfortos számomra, hogy számba kellett vennem, mi mindenre lesz szükségem, ha ezentúl magamra leszek utalva. Azonban segítséggel – egy coaching folyamat során - sorba rendeztem ezeket az egymást erősítő dolgokat, majd munkára fogtam őket. Így már könnyebb volt a döntésem meghozatala.

A hab a tortán az, hogy e folyamat alatt kikristályosodott előttem, hogyan tudom kamatoztatni felhalmozott tudásomat és tapasztalatomat, illetve folytatni és megújítani a hivatásomat; mégpedig anélkül a megalkuvás nélkül, amit a közoktatásban dolgozó pedagógusként kellett kötnöm.

Kidolgoztam az egyéni drámaterápia és az egyéni kommunikáció-fejlesztés módszertanát; továbbképeztem magam a tanulás tanításában, valamint önismereti és life coach végzettséget szereztem.

A pályaelhagyásom története így akár másokat is cselekvésre késztethet, hogy saját sorsfordító döntéseit bátran vegye a kezébe; 

és remélem, hogy aki hozzám fordul, bízik benne, hogy velem neki is sikerülhet felfedezni saját erősségeit és elérnie a céljait.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...