Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Mi ez: drámaterápia?

 

Mit jelent a drámaterápia?

A drámaterápia alapvetően a drámajátékot és a színjátszás technikáit, ötleteit, gyakorlatait használja fel arra, hogy a terápián részt vevők felfedezhessék saját – akár rejtett – képességeiket, kifejezzék érzéseiket, gyakorolják kreativitásukat. Cél az is, hogy a résztvevőknek segítsen a változásban, abban, hogy kilépjenek saját korlátozó, merev szerepeikből; kipróbálhassák magukat új szerepekben, gyarapíthassák személyiségüket. Mindezt biztonságos környezetben, támogató légkörben zajlik.

csoportos drámaterápia


Magyarországon a drámaterápia szinte kizárólag csak gyerekekre korlátozódik, holott felnőttek számára is erősen ajánlott komplex fejlesztési lehetőségei miatt.

Mit jelent az egyéni drámaterápia?

A drámaterápia általában úgy ismert, mint csoportos tevékenység; azonban gyakori, hogy a csoporthoz csatlakozás az egyén számára nehézséget okoz. Épp azok a jellemzők akadályozhatnak valakit a másokkal való együttes tevékenységben, amelyeknek a fejlesztése fontos lenne számára. Például az, aki szorongást él át társaságban, az nem fog csoporthoz csatlakozni e gátlása miatt, még akkor sem, ha tudja, hogy a csoportban könnyebben legyőzhetné a szorongását. Vagyis a csoportos tevékenység felszabadult közegéhez bizonyos esetekben az egyéni, biztonságos tevékenységen át vezethet az út.

Egyéni drámaterápia


Korunk rengeteg kihívást jelent az ember számára; olyan mértékű a fejlődés, hogy az egyén sokszor érzi magát kiszolgáltatottnak, elidegenedettnek, magányosnak; a követhetetlen gyorsaságú változásoktól szorongóvá, frusztrálttá válik, elveszíti a kapaszkodóit.

Egyrészt e sokszoros kihívásokhoz való alkalmazkodást tudja segíteni a drámaterápia.

Másrészt a drámaterápia sajátos "gyakorlótér": a terápia során képzeletbeli szituációkban próbálja ki magát a kliens úgy, hogy nem sérülhet, hisz a helyzet csupán elképzelt. Azonban amit és ahogy a fiktív helyzetben tett és mondott, az később egy rá váró valóságos szituációban már kipróbált stratégiaként segítheti őt.

A drámaterápia célja az is, hogy elősegítse az egyén öntudatos cselekvő emberré válását; a másokkal együttműködő, partnerségre törekvő és méltóságra épülő kapcsolatokat kialakítani tudó emberi magatartás elérése.  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 4. rész: Mi köze a barátságnak a szerelemhez?

  Nem tudom, tekinthető-e megfellebbezhetetlen igazságnak tekinteni, rám mindenesetre igaz ez a már sokak által megfogalmazott – akár közhelynek is mondhatnánk - tétel: a legjobb párkapcsolatok barátságból bontakoznak ki. Avagy a párválasztás terén a legszerencsésebb, ami történhet veled, ha a barátságodból lesz kölcsönös szerelem. Mégis most vegyünk más szempontokat! Barátból lehet több, párkapcsolatból meg egyszerre egyet illik fenntartani.  Az „ahány embert ismersz, annyival több vagy” alapon ez mindenképpen előnye a barátságnak. Inkább legyen több ellenkező (vagy identitásotok szerinti) nemű barátod, mint hogy párhuzamos párkapcsolatból tarts fel többet az „annál több legyél” igénye miatt.  Nem? A magánéletünkbe, azon belül leginkább a szerelmi életünkbe általában nem avatunk be másokat bizonyos mélységeken túl. De szorulhatunk néha olyan tanácsra, amit csak egy a párunkkal megegyező nemű egyéntől kaphatunk meg – hisz épp a problémánk természete miatt kell a mié...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »