Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Mi ez: drámaterápia?

 

Mit jelent a drámaterápia?

A drámaterápia alapvetően a drámajátékot és a színjátszás technikáit, ötleteit, gyakorlatait használja fel arra, hogy a terápián részt vevők felfedezhessék saját – akár rejtett – képességeiket, kifejezzék érzéseiket, gyakorolják kreativitásukat. Cél az is, hogy a résztvevőknek segítsen a változásban, abban, hogy kilépjenek saját korlátozó, merev szerepeikből; kipróbálhassák magukat új szerepekben, gyarapíthassák személyiségüket. Mindezt biztonságos környezetben, támogató légkörben zajlik.

csoportos drámaterápia


Magyarországon a drámaterápia szinte kizárólag csak gyerekekre korlátozódik, holott felnőttek számára is erősen ajánlott komplex fejlesztési lehetőségei miatt.

Mit jelent az egyéni drámaterápia?

A drámaterápia általában úgy ismert, mint csoportos tevékenység; azonban gyakori, hogy a csoporthoz csatlakozás az egyén számára nehézséget okoz. Épp azok a jellemzők akadályozhatnak valakit a másokkal való együttes tevékenységben, amelyeknek a fejlesztése fontos lenne számára. Például az, aki szorongást él át társaságban, az nem fog csoporthoz csatlakozni e gátlása miatt, még akkor sem, ha tudja, hogy a csoportban könnyebben legyőzhetné a szorongását. Vagyis a csoportos tevékenység felszabadult közegéhez bizonyos esetekben az egyéni, biztonságos tevékenységen át vezethet az út.

Egyéni drámaterápia


Korunk rengeteg kihívást jelent az ember számára; olyan mértékű a fejlődés, hogy az egyén sokszor érzi magát kiszolgáltatottnak, elidegenedettnek, magányosnak; a követhetetlen gyorsaságú változásoktól szorongóvá, frusztrálttá válik, elveszíti a kapaszkodóit.

Egyrészt e sokszoros kihívásokhoz való alkalmazkodást tudja segíteni a drámaterápia.

Másrészt a drámaterápia sajátos "gyakorlótér": a terápia során képzeletbeli szituációkban próbálja ki magát a kliens úgy, hogy nem sérülhet, hisz a helyzet csupán elképzelt. Azonban amit és ahogy a fiktív helyzetben tett és mondott, az később egy rá váró valóságos szituációban már kipróbált stratégiaként segítheti őt.

A drámaterápia célja az is, hogy elősegítse az egyén öntudatos cselekvő emberré válását; a másokkal együttműködő, partnerségre törekvő és méltóságra épülő kapcsolatokat kialakítani tudó emberi magatartás elérése.  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »