Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Mi ez: drámaterápia?

 

Mit jelent a drámaterápia?

A drámaterápia alapvetően a drámajátékot és a színjátszás technikáit, ötleteit, gyakorlatait használja fel arra, hogy a terápián részt vevők felfedezhessék saját – akár rejtett – képességeiket, kifejezzék érzéseiket, gyakorolják kreativitásukat. Cél az is, hogy a résztvevőknek segítsen a változásban, abban, hogy kilépjenek saját korlátozó, merev szerepeikből; kipróbálhassák magukat új szerepekben, gyarapíthassák személyiségüket. Mindezt biztonságos környezetben, támogató légkörben zajlik.

csoportos drámaterápia


Magyarországon a drámaterápia szinte kizárólag csak gyerekekre korlátozódik, holott felnőttek számára is erősen ajánlott komplex fejlesztési lehetőségei miatt.

Mit jelent az egyéni drámaterápia?

A drámaterápia általában úgy ismert, mint csoportos tevékenység; azonban gyakori, hogy a csoporthoz csatlakozás az egyén számára nehézséget okoz. Épp azok a jellemzők akadályozhatnak valakit a másokkal való együttes tevékenységben, amelyeknek a fejlesztése fontos lenne számára. Például az, aki szorongást él át társaságban, az nem fog csoporthoz csatlakozni e gátlása miatt, még akkor sem, ha tudja, hogy a csoportban könnyebben legyőzhetné a szorongását. Vagyis a csoportos tevékenység felszabadult közegéhez bizonyos esetekben az egyéni, biztonságos tevékenységen át vezethet az út.

Egyéni drámaterápia


Korunk rengeteg kihívást jelent az ember számára; olyan mértékű a fejlődés, hogy az egyén sokszor érzi magát kiszolgáltatottnak, elidegenedettnek, magányosnak; a követhetetlen gyorsaságú változásoktól szorongóvá, frusztrálttá válik, elveszíti a kapaszkodóit.

Egyrészt e sokszoros kihívásokhoz való alkalmazkodást tudja segíteni a drámaterápia.

Másrészt a drámaterápia sajátos "gyakorlótér": a terápia során képzeletbeli szituációkban próbálja ki magát a kliens úgy, hogy nem sérülhet, hisz a helyzet csupán elképzelt. Azonban amit és ahogy a fiktív helyzetben tett és mondott, az később egy rá váró valóságos szituációban már kipróbált stratégiaként segítheti őt.

A drámaterápia célja az is, hogy elősegítse az egyén öntudatos cselekvő emberré válását; a másokkal együttműködő, partnerségre törekvő és méltóságra épülő kapcsolatokat kialakítani tudó emberi magatartás elérése.  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »