ÉLETVEZETÉS - Kommunikáció és szerelem

 

Az emberek gyakran félreértik egymást. Az, hogy ez idegenek között megtörténik, majdnem természetes, hisz az emberi kommunikáció igen bonyolult rendszer – az egymást nem ismerők egymás kommunikációs módjait sem tudhatják maradéktalanul azonosítani.

Ám félreértések még a szoros és gyengéd kapcsolatokban is előfordulhatnak. Elvileg az egymást szerető emberek közötti kommunikációs elcsúszásnak vagy eltorzulásnak nem szabadna gyakorinak lennie, hisz feltételezhetően a felek jól ismerik egymást. Sajnos azonban a hétköznapi tapasztalat nem ezt mutatja. Elég csak a válások számára vagy a családon belüli erőszak jelenségére gondolnunk, hogy észrevegyük: 

még azok is, akik annyira szeretik egymást, hogy összekötötték az életüket, sokszor sérelmeket dédelgetnek, haragot éreznek egymás iránt; veszekednek, vádaskodnak, bántják egymást.

Mindez általában a nem megfelelő kommunikáció következménye.

Miben gyökerezhet a rossz kommunikáció? Nyilvánvaló válasz, hogy nem tanultunk meg jól kommunikálni (avagy rosszul tanultunk meg kommunikálni) – de vajon ez miért általános jelenség a kultúránkban? Talán az az érvényes válasz, hogy a társadalom szintjén működik rosszul valami, ami kihat az abban a társadalomban élő egyénekre is.

A nyugati kultúrkör az egyéni célok, vágyak teljesülését helyezi a középpontba, így szükségszerűen versengésen alapul. 

Egy versengésen alapuló társadalomban felnövő egyén azt tanulja meg kicsi gyermekkorától, hogy soha ne tárja fel a gyenge pontjait, hisz az sebezhetővé – legyőzhetővé – teszi őt. De azt is megtanulja, hogy ha valaki mégis felfedezi egy gyengeségét és megbántja őt, azt nevesse ki, esetleg támadjon rá dühösen („legjobb védekezés a támadás”), de semmiképpen ne mutassa ki a megbántódását. Erre azután a megtámadott hasonlóan reagál: kinevet vagy dühösen támad – és kész a veszekedés.

Egy házassági példával: Az egyik fél későn ér haza, a másik pedig már az ajtóban rátámad: „Már megint hol voltál?! Minden ürügyet kitalálsz, hogy ne kelljen itthon lenned velem!”  A megtámadott fél durván visszavág: „Minek siettem volna haza, hisz te mást sem tudsz, csak vádaskodni meg ordítozni!”

Ha őszintén kommunikálnának egymással, a következő hangozhatott volna el: „Késtél, bennem meg felerősödött az a félelmem, hogy talán kezdek unalmassá válni a számodra, és rettegek attól, hogy emiatt elhagysz.” Válasz: „Megígértem, hogy segítek neked ma munka után, de fáradt vagyok hozzá, emiatt bűntudatom van.”

Szemrehányások helyett világosan közölhetnék egymással az emberek az érzéseiket és a gondjaikat, így veszekedés helyett utat adhatnának egymás megértésének.

Van azonban egy probléma ezzel is: gyakran magunk sem vagyunk pontosan tisztában valódi érzéseinkkel, szükségleteinkkel. Előbb meg kell tanulnunk magunknak is megfogalmazni ezeket, hisz csak így közölhetjük másokkal világosan. Ha elég érzékenyek tudunk lenni saját érzéseinkre, igényeinkre, akkor oda tudunk figyelni mások érzéseire, igényeire is – vagyis ha a másik feltárja előttünk gyenge pontjait, a gyengeségét kímélettel fogjuk kezelni és tiszteletben tartjuk. Ez pedig kölcsönössé tud válni.

Egy szoros kapcsolatban, amilyen a szerelmi kapcsolat is, a hatékony kommunikáció a kapcsolat fenntartásának kulcsa.