Vörösmarty Mihály: A merengőhöz című verse lehetne akár egy
coach fontos életvezetési tanácsa is. Arról szól a költemény „lefordítva” és
röviden, hogy az életet a jelenben kell élni, sem a múltba fordulás, sem a jövő
kémlelése nem segít élni a mában:
„Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?...”
Kétes vagyis kétséges a múltba révedni, mert a sötét
csalódások felidézése fájdalmas, ráadásul a régi rossz tapasztalatok meg is
akadályozhatják az embert abban, hogy hasonló helyzetekbe kerülve bízni tudjon
a sikeres megoldásban. A jövő kutatása szintén gátló tényező lehet a
céljainkban, hisz ismeretlen; az ismeretlen dolgok pedig szorongással töltenek
el bennünket, evolúciós szinten is elutasítjuk az idegen dolgokat.
Az egyik fontos mondat, ami a self coach képzésem során nagyon
megragadta a figyelmemet, hogy a tervek már készen állnak a jövőben. Ezt bárki
leellenőrizheti egy egyszerű gondolatkísérlettel: Visszatekintve az életünk egy
jelentős eseményére, emlékszünk arra, amikor legelőször felmerült a lehetősége,
és persze arra is, amikor lezajlott. Gondoljunk az első pillanat kétségeire,
netán félelmeire, majd arra, hogy ezek ellenére az esemény megtörtént. Ha
ugyanígy gondolunk azokra a dolgokra, amiknek most vagyunk a kezdő lépéseinél,
rá fogunk jönni, hogy ezekkel kapcsolatban is elhozza majd az idő a
visszaemlékezés pillanatát.
A népi bölcsesség ezt így foglalja össze: valahogy lesz,
mert úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna. (Bár beszélik, hogy egyszer,
valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején pár óráig volt úgy, hogy
sehogyse volt. :D)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése