ÉLETVEZETÉS - Múlt, jelen, jövő

 

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz című verse lehetne akár egy coach fontos életvezetési tanácsa is. Arról szól a költemény „lefordítva” és röviden, hogy az életet a jelenben kell élni, sem a múltba fordulás, sem a jövő kémlelése nem segít élni a mában:

„Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?...”

Kétes vagyis kétséges a múltba révedni, mert a sötét csalódások felidézése fájdalmas, ráadásul a régi rossz tapasztalatok meg is akadályozhatják az embert abban, hogy hasonló helyzetekbe kerülve bízni tudjon a sikeres megoldásban. A jövő kutatása szintén gátló tényező lehet a céljainkban, hisz ismeretlen; az ismeretlen dolgok pedig szorongással töltenek el bennünket, evolúciós szinten is elutasítjuk az idegen dolgokat.

Az egyik fontos mondat, ami a self coach képzésem során nagyon megragadta a figyelmemet, hogy a tervek már készen állnak a jövőben. Ezt bárki leellenőrizheti egy egyszerű gondolatkísérlettel: Visszatekintve az életünk egy jelentős eseményére, emlékszünk arra, amikor legelőször felmerült a lehetősége, és persze arra is, amikor lezajlott. Gondoljunk az első pillanat kétségeire, netán félelmeire, majd arra, hogy ezek ellenére az esemény megtörtént. Ha ugyanígy gondolunk azokra a dolgokra, amiknek most vagyunk a kezdő lépéseinél, rá fogunk jönni, hogy ezekkel kapcsolatban is elhozza majd az idő a visszaemlékezés pillanatát.

A népi bölcsesség ezt így foglalja össze: valahogy lesz, mert úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna. (Bár beszélik, hogy egyszer, valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején pár óráig volt úgy, hogy sehogyse volt. :D)