Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Vegyük kezünkbe az irányítást!

 

Kisgyermekkorban 

a felnőttek irányítanak bennünket, és ez természetes a számunkra, ebbe születünk bele. Aztán elkezdjük felfedezni a világot és benne magunkat, próbálgatjuk a határainkat. És bár bele-beleütközünk a minket irányítók szabályaiba, nem kérdőjelezzük meg a felettünk meglévő „hatalmukat” – hisz így biztonságos.

A serdülőkor 

lázadás a külső irányítás ellen, ugyanakkor kétségbeesett küzdelem a saját magunk feletti irányítás megszerzéséért. Sok ijesztő testi és lelki változással szembesülünk, és kétségbeesetten szeretnénk megszerezni a hatalmat felettük. Miközben azt keressük, hogyan lehetnénk úrrá saját átalakuló világunkon, úgy érezzük, senki nem ért meg bennünket – a minket addig biztonságosan terelgető felnőttekben és az általuk szabott határokban akadályokat látunk. Úgy érezzük, le kell bontanunk az általuk szabott korlátokat, meg akarunk szabadulni az irányításuktól.

Aztán a kamaszéveket elhagyva 

szembesülünk a felnőtt lét ezernyi felelősségével - és miközben saját életünk irányítójává kell válnunk, még sokszor visszasírjuk a gyermekkort, amikor ugyan még másoknak engedelmeskedtünk, de cserébe a lét súlyát is ők cipelték helyettünk.

Még nehezebbé válik a kontroll kérdése akkor, amikor olyan új szerepekbe lépünk, amikben a mi felelősségünk lesz mások irányítása – akár hivatásunkban a beosztottjainké, tanítványainké, szülőként a saját gyerekeinké, gondozásunkra szoruló beteg rokonunké, stb.

Az irányítás és a felelősség összekapcsolódása miatt van az, hogy felnőttként is sokan küzdenek sokféle, az irányítással összefüggő problémával:

Ha másoknak túl nagy hatalmat adunk magunk fölött, vagy ha még akkor sem tudjuk átadni az irányítást, amikor az szolgálná az érdekeinket. Ha folyton másoktól várjuk, hogy megmondják, mit gondoljunk, kit szeressünk vagy kit ne, mit tegyünk vagy mit ne. Ha mi magunk rángatjuk dróton a nekünk kiszolgáltatottakat, s azok egyszercsak megelégelik.

De a legnagyobb baj akkor van, ha a saját magunk élete feletti irányítást veszítjük el.

Életvezetés - irányítás


Ezek miatt a problémák miatt tiszteletreméltó az az ember, aki arra törekszik, hogy megismerje saját és mások viselkedésének mozgatórugóit - ha úgy tetszik, az embert irányító motivációkat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...