Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Vegyük kezünkbe az irányítást!

 

Kisgyermekkorban 

a felnőttek irányítanak bennünket, és ez természetes a számunkra, ebbe születünk bele. Aztán elkezdjük felfedezni a világot és benne magunkat, próbálgatjuk a határainkat. És bár bele-beleütközünk a minket irányítók szabályaiba, nem kérdőjelezzük meg a felettünk meglévő „hatalmukat” – hisz így biztonságos.

A serdülőkor 

lázadás a külső irányítás ellen, ugyanakkor kétségbeesett küzdelem a saját magunk feletti irányítás megszerzéséért. Sok ijesztő testi és lelki változással szembesülünk, és kétségbeesetten szeretnénk megszerezni a hatalmat felettük. Miközben azt keressük, hogyan lehetnénk úrrá saját átalakuló világunkon, úgy érezzük, senki nem ért meg bennünket – a minket addig biztonságosan terelgető felnőttekben és az általuk szabott határokban akadályokat látunk. Úgy érezzük, le kell bontanunk az általuk szabott korlátokat, meg akarunk szabadulni az irányításuktól.

Aztán a kamaszéveket elhagyva 

szembesülünk a felnőtt lét ezernyi felelősségével - és miközben saját életünk irányítójává kell válnunk, még sokszor visszasírjuk a gyermekkort, amikor ugyan még másoknak engedelmeskedtünk, de cserébe a lét súlyát is ők cipelték helyettünk.

Még nehezebbé válik a kontroll kérdése akkor, amikor olyan új szerepekbe lépünk, amikben a mi felelősségünk lesz mások irányítása – akár hivatásunkban a beosztottjainké, tanítványainké, szülőként a saját gyerekeinké, gondozásunkra szoruló beteg rokonunké, stb.

Az irányítás és a felelősség összekapcsolódása miatt van az, hogy felnőttként is sokan küzdenek sokféle, az irányítással összefüggő problémával:

Ha másoknak túl nagy hatalmat adunk magunk fölött, vagy ha még akkor sem tudjuk átadni az irányítást, amikor az szolgálná az érdekeinket. Ha folyton másoktól várjuk, hogy megmondják, mit gondoljunk, kit szeressünk vagy kit ne, mit tegyünk vagy mit ne. Ha mi magunk rángatjuk dróton a nekünk kiszolgáltatottakat, s azok egyszercsak megelégelik.

De a legnagyobb baj akkor van, ha a saját magunk élete feletti irányítást veszítjük el.

Életvezetés - irányítás


Ezek miatt a problémák miatt tiszteletreméltó az az ember, aki arra törekszik, hogy megismerje saját és mások viselkedésének mozgatórugóit - ha úgy tetszik, az embert irányító motivációkat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »