Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Vegyük kezünkbe az irányítást!

 

Kisgyermekkorban 

a felnőttek irányítanak bennünket, és ez természetes a számunkra, ebbe születünk bele. Aztán elkezdjük felfedezni a világot és benne magunkat, próbálgatjuk a határainkat. És bár bele-beleütközünk a minket irányítók szabályaiba, nem kérdőjelezzük meg a felettünk meglévő „hatalmukat” – hisz így biztonságos.

A serdülőkor 

lázadás a külső irányítás ellen, ugyanakkor kétségbeesett küzdelem a saját magunk feletti irányítás megszerzéséért. Sok ijesztő testi és lelki változással szembesülünk, és kétségbeesetten szeretnénk megszerezni a hatalmat felettük. Miközben azt keressük, hogyan lehetnénk úrrá saját átalakuló világunkon, úgy érezzük, senki nem ért meg bennünket – a minket addig biztonságosan terelgető felnőttekben és az általuk szabott határokban akadályokat látunk. Úgy érezzük, le kell bontanunk az általuk szabott korlátokat, meg akarunk szabadulni az irányításuktól.

Aztán a kamaszéveket elhagyva 

szembesülünk a felnőtt lét ezernyi felelősségével - és miközben saját életünk irányítójává kell válnunk, még sokszor visszasírjuk a gyermekkort, amikor ugyan még másoknak engedelmeskedtünk, de cserébe a lét súlyát is ők cipelték helyettünk.

Még nehezebbé válik a kontroll kérdése akkor, amikor olyan új szerepekbe lépünk, amikben a mi felelősségünk lesz mások irányítása – akár hivatásunkban a beosztottjainké, tanítványainké, szülőként a saját gyerekeinké, gondozásunkra szoruló beteg rokonunké, stb.

Az irányítás és a felelősség összekapcsolódása miatt van az, hogy felnőttként is sokan küzdenek sokféle, az irányítással összefüggő problémával:

Ha másoknak túl nagy hatalmat adunk magunk fölött, vagy ha még akkor sem tudjuk átadni az irányítást, amikor az szolgálná az érdekeinket. Ha folyton másoktól várjuk, hogy megmondják, mit gondoljunk, kit szeressünk vagy kit ne, mit tegyünk vagy mit ne. Ha mi magunk rángatjuk dróton a nekünk kiszolgáltatottakat, s azok egyszercsak megelégelik.

De a legnagyobb baj akkor van, ha a saját magunk élete feletti irányítást veszítjük el.

Életvezetés - irányítás


Ezek miatt a problémák miatt tiszteletreméltó az az ember, aki arra törekszik, hogy megismerje saját és mások viselkedésének mozgatórugóit - ha úgy tetszik, az embert irányító motivációkat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen
Megjegyzés küldése
Mutass többet »