Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Vegyük kezünkbe az irányítást!

 

Kisgyermekkorban 

a felnőttek irányítanak bennünket, és ez természetes a számunkra, ebbe születünk bele. Aztán elkezdjük felfedezni a világot és benne magunkat, próbálgatjuk a határainkat. És bár bele-beleütközünk a minket irányítók szabályaiba, nem kérdőjelezzük meg a felettünk meglévő „hatalmukat” – hisz így biztonságos.

A serdülőkor 

lázadás a külső irányítás ellen, ugyanakkor kétségbeesett küzdelem a saját magunk feletti irányítás megszerzéséért. Sok ijesztő testi és lelki változással szembesülünk, és kétségbeesetten szeretnénk megszerezni a hatalmat felettük. Miközben azt keressük, hogyan lehetnénk úrrá saját átalakuló világunkon, úgy érezzük, senki nem ért meg bennünket – a minket addig biztonságosan terelgető felnőttekben és az általuk szabott határokban akadályokat látunk. Úgy érezzük, le kell bontanunk az általuk szabott korlátokat, meg akarunk szabadulni az irányításuktól.

Aztán a kamaszéveket elhagyva 

szembesülünk a felnőtt lét ezernyi felelősségével - és miközben saját életünk irányítójává kell válnunk, még sokszor visszasírjuk a gyermekkort, amikor ugyan még másoknak engedelmeskedtünk, de cserébe a lét súlyát is ők cipelték helyettünk.

Még nehezebbé válik a kontroll kérdése akkor, amikor olyan új szerepekbe lépünk, amikben a mi felelősségünk lesz mások irányítása – akár hivatásunkban a beosztottjainké, tanítványainké, szülőként a saját gyerekeinké, gondozásunkra szoruló beteg rokonunké, stb.

Az irányítás és a felelősség összekapcsolódása miatt van az, hogy felnőttként is sokan küzdenek sokféle, az irányítással összefüggő problémával:

Ha másoknak túl nagy hatalmat adunk magunk fölött, vagy ha még akkor sem tudjuk átadni az irányítást, amikor az szolgálná az érdekeinket. Ha folyton másoktól várjuk, hogy megmondják, mit gondoljunk, kit szeressünk vagy kit ne, mit tegyünk vagy mit ne. Ha mi magunk rángatjuk dróton a nekünk kiszolgáltatottakat, s azok egyszercsak megelégelik.

De a legnagyobb baj akkor van, ha a saját magunk élete feletti irányítást veszítjük el.

Életvezetés - irányítás


Ezek miatt a problémák miatt tiszteletreméltó az az ember, aki arra törekszik, hogy megismerje saját és mások viselkedésének mozgatórugóit - ha úgy tetszik, az embert irányító motivációkat.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »