Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - A Globality módszer

 

Innováció - Globality, az új társas játék

A Globality módszer egy felnőtteknek szóló csoportos játéktevékenység, amelyben résztvevőként egy saját - minden részletében teljes - világot építünk fel a képzeletünkből. (Hat nap alatt megteremtjük, a hetediken megpihenünk.) A közösen megalkotott világ ugyan a fantáziánk műve, de benne minden valóságos: a szerepeink, a helyzetek, a problémák. Ez a keret.

Ennek a fiktív világnak a célja a valóságos világ jobb megértése; mégpedig nem hagyományos tanulással, hanem cselekvések által. A kereten belül ugyanis hasonló szituációk keletkeznek, amilyenek a valóságban is, ezért ugyanúgy kell reagálnunk rájuk. Ezek a játék során megélt reakciók pedig összeállnak a saját valós életünkben bármikor mozgósítható tudássá.

Mindezeknek a legfontosabb összetevője a játék. Ugyanazért játszunk felnőttként, amiért a gyerekek is: hogy - védetten, a nem kívánt következmények fenyegetése nélkül – tanuljuk meg, hogyan boldoguljunk az életben.

A Globality módszer a drámapedagógiában alkalmazott tanítási drámán alapul, annak kipróbált gyakorlataiból és ötleteiből sokat átvesz; ugyanakkor több dologban markánsan el is tér tőle. Ilyen az, hogy nem pedagógiai célja van, nem gyerekeknek szól; a felnőttek életvezetését támogatni hivatott, a változásokkal szembeni ellenálló képességüket (reziliencia) növelő módszer. A szabályok is eltérőek: míg a drámapedagógia a gyermeki személyiség óvása érdekében több dologban is szigorú határokat szab, a Globality csak olyan kötöttségeket tartalmaz, amik a fikció fenntartásához kellenek. Ennek megfelelően itt kötött konvenciók sincsenek; így tulajdonképpen a játék része lehet bármi, amit a résztvevők közös megegyezéssel beleemelnek.

A harmadik – és legfontosabb - újdonsága a Globalitynek, hogy teljes világot épít. Míg a fikció a hagyományos drámában vázlatos, mert „csak” arra kell, hogy kontextusba helyezze a cselekvéseket, addig a Globality világát minden részletében megalkotjuk – maga a keret legalább olyan széles tanulási felület, mint a játszók kereten belüli mozgása, szerepei, helyzetei. Alternatív valóságunkat minden apró részletében kidolgozzuk - a globális szemléletmód is a sokoldalú tudás-szerzés része ebben a játékban.

Alapanyag. Kreatív szakmákban az ötletelés (elegánsabban a brainstorming) bevett gyakorlat. Azon alapul, hogy a kollektíva tagjainak tudása összeadódva új minőséget tud létrehozni. A Globality hasonló elvből kiindulva tételezi fel, hogy egy teljes világ felépíthető, annak minden részlete megalkotható a résztvevők hozott tudásából, képességeiből és készségeiből. A tudás fogalmába bármi beletartozhat, amit valaha elsajátítottunk; legyen az matematikai képlet vagy versfaragás, szájharmonikázás vagy vesszőfonás, a másokra figyelés vagy a jó kérdések megfogalmazásának készsége. Izgalmassá az teszi a játékot, hogy a játszók nem csupán képesek megalkotni egy párhuzamos valóságot, de az minden részletében őket fogja tükrözni. Pont olyan lesz, amilyennek ők – az akkor és ott ezen munkálkodók – megálmodják; a sajátjuk lesz. Így minden egyes játék különbözni fog a többitől, más kerül benne fókuszba; „csak itt, csak most, csak önöknek” készül el. A Globaltiy tehát bármikor újrajátszható (és mégis mindig egészen más élményt fog jelenteni).

A Globalityt a résztvevők alakítják, menet közben formálódik, előre meghatározni kevés dolgot lehet – épp ez a kreativitás adja a játék izgalmát. Ugyanakkor van néhány olyan tevékenységforma, amit általában segítségül hívhatunk egy ilyen folyamatban. A tevékenységformák kérdése kapcsán ki kell térni a játékmesterekre.

A Globalityt két játékmester koordinálja. Feladatuk és egyben felelősségük például az időgazdálkodás, a tervezés, a játék mederben tartása és az, hogy a Globality módszer szakértőiként készenlétben tartsák és a megfelelő időben felkínálják a játék előrehaladásához szükséges eszközöket, tevékenységformákat. Játékmesterré az avatja őket, hogy egyrészt egy sor ilyen eszközzel rendelkeznek, másrészt ezeket kreatívan tudják használni, variálni, adaptálni. Fontos az is, hogy – mivel az egész játék képlékeny – pontosan tudják követni a folyamatot, a legkisebb rezdülésekre is reagáljanak; ha kell, tudjanak mediálni; a játékot továbblendíteni vagy épp visszafogni. A Globality két játékmestere egyben a program megálmodói is, de képzettségük és szakmai tapasztalataik is segítik őket abban, hogy a résztvevők felejthetetlen élményekkel gyarapodjanak.

A Globality folyamatában szerepet kaphat bármi, ami egy fiktív valósághoz hozzátartozik, mint a társadalmi élet, a gazdaság, a kultúra, vagy az életmód, és ezek legkülönfélébb aspektusai. Munkaszervezés, rítusok, tudomány, művészet, vallás, intézmények, ünneplés, jog, kereskedelem, vagy akár utazás. Ezek még tovább bonthatók a nyelv, a gasztronómia, a használati tárgyak, az épületek, beszámolók, viselkedés, botrányok, stb. elemeire. Ezeken belül vizsgálható az emberi viselkedés, a motivációk, a társadalom működése, az egyes ember lehetőségei, a változások, a környezet szerepe, és még annyi minden más.

Eszköz és tevékenységforma bármi lehet – megint csak példákkal: makett készítés, tereptárgyakkal terek kialakítása, maszk-készítés, drámajátékok, színjátékos improvizáció, rajzolás-festés, textilek használata, térkép-alkotás, fotó- és videó készítés, vizuális tervezők használata, vita, ötletbörze, mozaik módszer, kutatómunka, kommunikációs technikák, sajtótermékek előállítása.

A „Globalitiy – a Terv” a Globality módszernek az első komplex programja, előkészületben a „Globality – az Újratervezés”.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen