Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - A Globality módszer

 

Innováció - Globality, az új társas játék

A Globality módszer egy felnőtteknek szóló csoportos játéktevékenység, amelyben résztvevőként egy saját - minden részletében teljes - világot építünk fel a képzeletünkből. (Hat nap alatt megteremtjük, a hetediken megpihenünk.) A közösen megalkotott világ ugyan a fantáziánk műve, de benne minden valóságos: a szerepeink, a helyzetek, a problémák. Ez a keret.

Ennek a fiktív világnak a célja a valóságos világ jobb megértése; mégpedig nem hagyományos tanulással, hanem cselekvések által. A kereten belül ugyanis hasonló szituációk keletkeznek, amilyenek a valóságban is, ezért ugyanúgy kell reagálnunk rájuk. Ezek a játék során megélt reakciók pedig összeállnak a saját valós életünkben bármikor mozgósítható tudássá.

Mindezeknek a legfontosabb összetevője a játék. Ugyanazért játszunk felnőttként, amiért a gyerekek is: hogy - védetten, a nem kívánt következmények fenyegetése nélkül – tanuljuk meg, hogyan boldoguljunk az életben.

A Globality módszer a drámapedagógiában alkalmazott tanítási drámán alapul, annak kipróbált gyakorlataiból és ötleteiből sokat átvesz; ugyanakkor több dologban markánsan el is tér tőle. Ilyen az, hogy nem pedagógiai célja van, nem gyerekeknek szól; a felnőttek életvezetését támogatni hivatott, a változásokkal szembeni ellenálló képességüket (reziliencia) növelő módszer. A szabályok is eltérőek: míg a drámapedagógia a gyermeki személyiség óvása érdekében több dologban is szigorú határokat szab, a Globality csak olyan kötöttségeket tartalmaz, amik a fikció fenntartásához kellenek. Ennek megfelelően itt kötött konvenciók sincsenek; így tulajdonképpen a játék része lehet bármi, amit a résztvevők közös megegyezéssel beleemelnek.

A harmadik – és legfontosabb - újdonsága a Globalitynek, hogy teljes világot épít. Míg a fikció a hagyományos drámában vázlatos, mert „csak” arra kell, hogy kontextusba helyezze a cselekvéseket, addig a Globality világát minden részletében megalkotjuk – maga a keret legalább olyan széles tanulási felület, mint a játszók kereten belüli mozgása, szerepei, helyzetei. Alternatív valóságunkat minden apró részletében kidolgozzuk - a globális szemléletmód is a sokoldalú tudás-szerzés része ebben a játékban.

Alapanyag. Kreatív szakmákban az ötletelés (elegánsabban a brainstorming) bevett gyakorlat. Azon alapul, hogy a kollektíva tagjainak tudása összeadódva új minőséget tud létrehozni. A Globality hasonló elvből kiindulva tételezi fel, hogy egy teljes világ felépíthető, annak minden részlete megalkotható a résztvevők hozott tudásából, képességeiből és készségeiből. A tudás fogalmába bármi beletartozhat, amit valaha elsajátítottunk; legyen az matematikai képlet vagy versfaragás, szájharmonikázás vagy vesszőfonás, a másokra figyelés vagy a jó kérdések megfogalmazásának készsége. Izgalmassá az teszi a játékot, hogy a játszók nem csupán képesek megalkotni egy párhuzamos valóságot, de az minden részletében őket fogja tükrözni. Pont olyan lesz, amilyennek ők – az akkor és ott ezen munkálkodók – megálmodják; a sajátjuk lesz. Így minden egyes játék különbözni fog a többitől, más kerül benne fókuszba; „csak itt, csak most, csak önöknek” készül el. A Globaltiy tehát bármikor újrajátszható (és mégis mindig egészen más élményt fog jelenteni).

A Globalityt a résztvevők alakítják, menet közben formálódik, előre meghatározni kevés dolgot lehet – épp ez a kreativitás adja a játék izgalmát. Ugyanakkor van néhány olyan tevékenységforma, amit általában segítségül hívhatunk egy ilyen folyamatban. A tevékenységformák kérdése kapcsán ki kell térni a játékmesterekre.

A Globalityt két játékmester koordinálja. Feladatuk és egyben felelősségük például az időgazdálkodás, a tervezés, a játék mederben tartása és az, hogy a Globality módszer szakértőiként készenlétben tartsák és a megfelelő időben felkínálják a játék előrehaladásához szükséges eszközöket, tevékenységformákat. Játékmesterré az avatja őket, hogy egyrészt egy sor ilyen eszközzel rendelkeznek, másrészt ezeket kreatívan tudják használni, variálni, adaptálni. Fontos az is, hogy – mivel az egész játék képlékeny – pontosan tudják követni a folyamatot, a legkisebb rezdülésekre is reagáljanak; ha kell, tudjanak mediálni; a játékot továbblendíteni vagy épp visszafogni. A Globality két játékmestere egyben a program megálmodói is, de képzettségük és szakmai tapasztalataik is segítik őket abban, hogy a résztvevők felejthetetlen élményekkel gyarapodjanak.

A Globality folyamatában szerepet kaphat bármi, ami egy fiktív valósághoz hozzátartozik, mint a társadalmi élet, a gazdaság, a kultúra, vagy az életmód, és ezek legkülönfélébb aspektusai. Munkaszervezés, rítusok, tudomány, művészet, vallás, intézmények, ünneplés, jog, kereskedelem, vagy akár utazás. Ezek még tovább bonthatók a nyelv, a gasztronómia, a használati tárgyak, az épületek, beszámolók, viselkedés, botrányok, stb. elemeire. Ezeken belül vizsgálható az emberi viselkedés, a motivációk, a társadalom működése, az egyes ember lehetőségei, a változások, a környezet szerepe, és még annyi minden más.

Eszköz és tevékenységforma bármi lehet – megint csak példákkal: makett készítés, tereptárgyakkal terek kialakítása, maszk-készítés, drámajátékok, színjátékos improvizáció, rajzolás-festés, textilek használata, térkép-alkotás, fotó- és videó készítés, vizuális tervezők használata, vita, ötletbörze, mozaik módszer, kutatómunka, kommunikációs technikák, sajtótermékek előállítása.

A „Globalitiy – a Terv” a Globality módszernek az első komplex programja, előkészületben a „Globality – az Újratervezés”.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...