Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - A Globality módszer

 

Innováció - Globality, az új társas játék

A Globality módszer egy felnőtteknek szóló csoportos játéktevékenység, amelyben résztvevőként egy saját - minden részletében teljes - világot építünk fel a képzeletünkből. (Hat nap alatt megteremtjük, a hetediken megpihenünk.) A közösen megalkotott világ ugyan a fantáziánk műve, de benne minden valóságos: a szerepeink, a helyzetek, a problémák. Ez a keret.

Ennek a fiktív világnak a célja a valóságos világ jobb megértése; mégpedig nem hagyományos tanulással, hanem cselekvések által. A kereten belül ugyanis hasonló szituációk keletkeznek, amilyenek a valóságban is, ezért ugyanúgy kell reagálnunk rájuk. Ezek a játék során megélt reakciók pedig összeállnak a saját valós életünkben bármikor mozgósítható tudássá.

Mindezeknek a legfontosabb összetevője a játék. Ugyanazért játszunk felnőttként, amiért a gyerekek is: hogy - védetten, a nem kívánt következmények fenyegetése nélkül – tanuljuk meg, hogyan boldoguljunk az életben.

A Globality módszer a drámapedagógiában alkalmazott tanítási drámán alapul, annak kipróbált gyakorlataiból és ötleteiből sokat átvesz; ugyanakkor több dologban markánsan el is tér tőle. Ilyen az, hogy nem pedagógiai célja van, nem gyerekeknek szól; a felnőttek életvezetését támogatni hivatott, a változásokkal szembeni ellenálló képességüket (reziliencia) növelő módszer. A szabályok is eltérőek: míg a drámapedagógia a gyermeki személyiség óvása érdekében több dologban is szigorú határokat szab, a Globality csak olyan kötöttségeket tartalmaz, amik a fikció fenntartásához kellenek. Ennek megfelelően itt kötött konvenciók sincsenek; így tulajdonképpen a játék része lehet bármi, amit a résztvevők közös megegyezéssel beleemelnek.

A harmadik – és legfontosabb - újdonsága a Globalitynek, hogy teljes világot épít. Míg a fikció a hagyományos drámában vázlatos, mert „csak” arra kell, hogy kontextusba helyezze a cselekvéseket, addig a Globality világát minden részletében megalkotjuk – maga a keret legalább olyan széles tanulási felület, mint a játszók kereten belüli mozgása, szerepei, helyzetei. Alternatív valóságunkat minden apró részletében kidolgozzuk - a globális szemléletmód is a sokoldalú tudás-szerzés része ebben a játékban.

Alapanyag. Kreatív szakmákban az ötletelés (elegánsabban a brainstorming) bevett gyakorlat. Azon alapul, hogy a kollektíva tagjainak tudása összeadódva új minőséget tud létrehozni. A Globality hasonló elvből kiindulva tételezi fel, hogy egy teljes világ felépíthető, annak minden részlete megalkotható a résztvevők hozott tudásából, képességeiből és készségeiből. A tudás fogalmába bármi beletartozhat, amit valaha elsajátítottunk; legyen az matematikai képlet vagy versfaragás, szájharmonikázás vagy vesszőfonás, a másokra figyelés vagy a jó kérdések megfogalmazásának készsége. Izgalmassá az teszi a játékot, hogy a játszók nem csupán képesek megalkotni egy párhuzamos valóságot, de az minden részletében őket fogja tükrözni. Pont olyan lesz, amilyennek ők – az akkor és ott ezen munkálkodók – megálmodják; a sajátjuk lesz. Így minden egyes játék különbözni fog a többitől, más kerül benne fókuszba; „csak itt, csak most, csak önöknek” készül el. A Globaltiy tehát bármikor újrajátszható (és mégis mindig egészen más élményt fog jelenteni).

A Globalityt a résztvevők alakítják, menet közben formálódik, előre meghatározni kevés dolgot lehet – épp ez a kreativitás adja a játék izgalmát. Ugyanakkor van néhány olyan tevékenységforma, amit általában segítségül hívhatunk egy ilyen folyamatban. A tevékenységformák kérdése kapcsán ki kell térni a játékmesterekre.

A Globalityt két játékmester koordinálja. Feladatuk és egyben felelősségük például az időgazdálkodás, a tervezés, a játék mederben tartása és az, hogy a Globality módszer szakértőiként készenlétben tartsák és a megfelelő időben felkínálják a játék előrehaladásához szükséges eszközöket, tevékenységformákat. Játékmesterré az avatja őket, hogy egyrészt egy sor ilyen eszközzel rendelkeznek, másrészt ezeket kreatívan tudják használni, variálni, adaptálni. Fontos az is, hogy – mivel az egész játék képlékeny – pontosan tudják követni a folyamatot, a legkisebb rezdülésekre is reagáljanak; ha kell, tudjanak mediálni; a játékot továbblendíteni vagy épp visszafogni. A Globality két játékmestere egyben a program megálmodói is, de képzettségük és szakmai tapasztalataik is segítik őket abban, hogy a résztvevők felejthetetlen élményekkel gyarapodjanak.

A Globality folyamatában szerepet kaphat bármi, ami egy fiktív valósághoz hozzátartozik, mint a társadalmi élet, a gazdaság, a kultúra, vagy az életmód, és ezek legkülönfélébb aspektusai. Munkaszervezés, rítusok, tudomány, művészet, vallás, intézmények, ünneplés, jog, kereskedelem, vagy akár utazás. Ezek még tovább bonthatók a nyelv, a gasztronómia, a használati tárgyak, az épületek, beszámolók, viselkedés, botrányok, stb. elemeire. Ezeken belül vizsgálható az emberi viselkedés, a motivációk, a társadalom működése, az egyes ember lehetőségei, a változások, a környezet szerepe, és még annyi minden más.

Eszköz és tevékenységforma bármi lehet – megint csak példákkal: makett készítés, tereptárgyakkal terek kialakítása, maszk-készítés, drámajátékok, színjátékos improvizáció, rajzolás-festés, textilek használata, térkép-alkotás, fotó- és videó készítés, vizuális tervezők használata, vita, ötletbörze, mozaik módszer, kutatómunka, kommunikációs technikák, sajtótermékek előállítása.

A „Globalitiy – a Terv” a Globality módszernek az első komplex programja, előkészületben a „Globality – az Újratervezés”.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...