Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - A Globality módszer

 

Innováció - Globality, az új társas játék

A Globality módszer egy felnőtteknek szóló csoportos játéktevékenység, amelyben résztvevőként egy saját - minden részletében teljes - világot építünk fel a képzeletünkből. (Hat nap alatt megteremtjük, a hetediken megpihenünk.) A közösen megalkotott világ ugyan a fantáziánk műve, de benne minden valóságos: a szerepeink, a helyzetek, a problémák. Ez a keret.

Ennek a fiktív világnak a célja a valóságos világ jobb megértése; mégpedig nem hagyományos tanulással, hanem cselekvések által. A kereten belül ugyanis hasonló szituációk keletkeznek, amilyenek a valóságban is, ezért ugyanúgy kell reagálnunk rájuk. Ezek a játék során megélt reakciók pedig összeállnak a saját valós életünkben bármikor mozgósítható tudássá.

Mindezeknek a legfontosabb összetevője a játék. Ugyanazért játszunk felnőttként, amiért a gyerekek is: hogy - védetten, a nem kívánt következmények fenyegetése nélkül – tanuljuk meg, hogyan boldoguljunk az életben.

A Globality módszer a drámapedagógiában alkalmazott tanítási drámán alapul, annak kipróbált gyakorlataiból és ötleteiből sokat átvesz; ugyanakkor több dologban markánsan el is tér tőle. Ilyen az, hogy nem pedagógiai célja van, nem gyerekeknek szól; a felnőttek életvezetését támogatni hivatott, a változásokkal szembeni ellenálló képességüket (reziliencia) növelő módszer. A szabályok is eltérőek: míg a drámapedagógia a gyermeki személyiség óvása érdekében több dologban is szigorú határokat szab, a Globality csak olyan kötöttségeket tartalmaz, amik a fikció fenntartásához kellenek. Ennek megfelelően itt kötött konvenciók sincsenek; így tulajdonképpen a játék része lehet bármi, amit a résztvevők közös megegyezéssel beleemelnek.

A harmadik – és legfontosabb - újdonsága a Globalitynek, hogy teljes világot épít. Míg a fikció a hagyományos drámában vázlatos, mert „csak” arra kell, hogy kontextusba helyezze a cselekvéseket, addig a Globality világát minden részletében megalkotjuk – maga a keret legalább olyan széles tanulási felület, mint a játszók kereten belüli mozgása, szerepei, helyzetei. Alternatív valóságunkat minden apró részletében kidolgozzuk - a globális szemléletmód is a sokoldalú tudás-szerzés része ebben a játékban.

Alapanyag. Kreatív szakmákban az ötletelés (elegánsabban a brainstorming) bevett gyakorlat. Azon alapul, hogy a kollektíva tagjainak tudása összeadódva új minőséget tud létrehozni. A Globality hasonló elvből kiindulva tételezi fel, hogy egy teljes világ felépíthető, annak minden részlete megalkotható a résztvevők hozott tudásából, képességeiből és készségeiből. A tudás fogalmába bármi beletartozhat, amit valaha elsajátítottunk; legyen az matematikai képlet vagy versfaragás, szájharmonikázás vagy vesszőfonás, a másokra figyelés vagy a jó kérdések megfogalmazásának készsége. Izgalmassá az teszi a játékot, hogy a játszók nem csupán képesek megalkotni egy párhuzamos valóságot, de az minden részletében őket fogja tükrözni. Pont olyan lesz, amilyennek ők – az akkor és ott ezen munkálkodók – megálmodják; a sajátjuk lesz. Így minden egyes játék különbözni fog a többitől, más kerül benne fókuszba; „csak itt, csak most, csak önöknek” készül el. A Globaltiy tehát bármikor újrajátszható (és mégis mindig egészen más élményt fog jelenteni).

A Globalityt a résztvevők alakítják, menet közben formálódik, előre meghatározni kevés dolgot lehet – épp ez a kreativitás adja a játék izgalmát. Ugyanakkor van néhány olyan tevékenységforma, amit általában segítségül hívhatunk egy ilyen folyamatban. A tevékenységformák kérdése kapcsán ki kell térni a játékmesterekre.

A Globalityt két játékmester koordinálja. Feladatuk és egyben felelősségük például az időgazdálkodás, a tervezés, a játék mederben tartása és az, hogy a Globality módszer szakértőiként készenlétben tartsák és a megfelelő időben felkínálják a játék előrehaladásához szükséges eszközöket, tevékenységformákat. Játékmesterré az avatja őket, hogy egyrészt egy sor ilyen eszközzel rendelkeznek, másrészt ezeket kreatívan tudják használni, variálni, adaptálni. Fontos az is, hogy – mivel az egész játék képlékeny – pontosan tudják követni a folyamatot, a legkisebb rezdülésekre is reagáljanak; ha kell, tudjanak mediálni; a játékot továbblendíteni vagy épp visszafogni. A Globality két játékmestere egyben a program megálmodói is, de képzettségük és szakmai tapasztalataik is segítik őket abban, hogy a résztvevők felejthetetlen élményekkel gyarapodjanak.

A Globality folyamatában szerepet kaphat bármi, ami egy fiktív valósághoz hozzátartozik, mint a társadalmi élet, a gazdaság, a kultúra, vagy az életmód, és ezek legkülönfélébb aspektusai. Munkaszervezés, rítusok, tudomány, művészet, vallás, intézmények, ünneplés, jog, kereskedelem, vagy akár utazás. Ezek még tovább bonthatók a nyelv, a gasztronómia, a használati tárgyak, az épületek, beszámolók, viselkedés, botrányok, stb. elemeire. Ezeken belül vizsgálható az emberi viselkedés, a motivációk, a társadalom működése, az egyes ember lehetőségei, a változások, a környezet szerepe, és még annyi minden más.

Eszköz és tevékenységforma bármi lehet – megint csak példákkal: makett készítés, tereptárgyakkal terek kialakítása, maszk-készítés, drámajátékok, színjátékos improvizáció, rajzolás-festés, textilek használata, térkép-alkotás, fotó- és videó készítés, vizuális tervezők használata, vita, ötletbörze, mozaik módszer, kutatómunka, kommunikációs technikák, sajtótermékek előállítása.

A „Globalitiy – a Terv” a Globality módszernek az első komplex programja, előkészületben a „Globality – az Újratervezés”.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...