Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Szerelem tantárgy?

 

kamasz kalauz - szerelem tantárgy

Középiskolás koromban a filozófia tanárom ismertetett meg egy elmélettel, a „partikuláris és individuális szerelem” teóriájával. Évtizedek teltek el azóta, így arra nem emlékeztem, kitől származott a gondolatmenet – nemrég rákerestem. Nehéz volt megtalálni; feledésbe merült, vagy talán nem is jutott el sokakhoz a keletkezése idején sem, pedig megvilágosodás-szerűen fontos fejtegetés. Álljon itt a szerző, Heller Ágnes szavaival:

„Aki csak az önmagához való viszonyban (partikulárisan) szeret, az csak addig szeret, amíg a másik az övé, amíg az őt szereti a legjobban. A szeretett lény fő értéke a hozzá való tartozás. Ha ez megszűnik, a szeretet (szerelem) is megszűnik, és gyűlöletbe, megvetésbe csap át. Addig, amíg a másik hozzá tartozik, az azonosulás a másikkal feltétlen. A másik tökéletes, hibátlan, addig tökéletes és hibátlan, amíg az övé. Abban a pillanatban, amint nem saját énjének kibővítése többé, minden tökéletességéből tökéletlenség lesz. Soha nincsen distancia (különbségtétel), csak teljes elfogadás vagy teljes elutasítás létezik. Az individuális szeretet (szerelem) érzése egészen más. Aki individuum módjára szeret, az a másikat saját magáért (valóban a létéért) szereti. Persze ez a szeretet (szerelem) is igényt tart a viszonzásra (…) De a szeretetet (szerelmet) nem az motiválja, hogy a másik a „miénk” vagy a „miénk lesz”, hanem az, hogy a másik – értékei alapján – szeretetre és szerelemre méltó. Az individuális szeretet (szerelem) ismeri a distanciát. Bármilyen erős a szerelme, ettől a másikat még megítélheti, ironizálhatja, igaz: ez egyszersmind feltételezi a másik személyisége egészének egyértelmű igenlését. S ha a másik nem az „övé”, akkor sem növekszik ez a distancia; a személyiség egészének igenlése ismét: értékei alapján – megmarad.”

Az elmélet azért került a gondolataim előterébe, mert nemrég egy régi egyetemi tankönyvben Makarenko-ról, a híres orosz pedagógusról olvastam egy érdekességet. Azt vallotta, hogy a szerelmet tanítani kell az iskolában. Mert ha az iskola az életre akar nevelni, a szerelemre is nevelnie kell a fiatalokat; a tananyag pedig a mély, intim emberi kapcsolatok teremtésének képessége lenne. A szerelem ugyanis az ember életének egyik fontos tartalmi összetevője, amelyben legtöbbet árul el saját személyiségéről, s amelyben nagyon élesen kijelölődik, hogy milyen irányba fog fejlődni.

Valószínűleg Makarenko sem konkrétan egy iskolai „szerelem-tantárgy” bevezetéséről beszélt, inkább arról az általános feladatáról a nevelésnek, ami - az önismeret és a társismeret révén - a személyiségfejlesztés. Sajnos a ma iskolájában a rengeteg tárgyi ismeret mellett épp ez a fontos funkció marad el! Ezért lenne nagyon fontos, hogy valaki fogja a kamaszok kezét személyiségfejlődésük útján, hogy lehetőségük legyen önmaguk megismerésére.

Heller Ágnes filozófus is azt mondja, hogy az elérendő felelős kapcsolati „magatartás vezetője az ’ismerd meg önmagadat’…”

Az tud méltón, igazul és a szeretett személy számára hasznosan szeretni (a szerelemben is), aki a másikat értékelve, megtisztelve szereti. Ám ezt is meg kell tanulni, ugyanis gyermekkorban nem ez a fajta szeretet a természetes, hanem épp a „birtokló” típusú, önző érzelem. Viszont az érett személyiséget épp az jellemzi, hogy ezt a mintát tudatosan felül akarja írni - mert ismeri önmagát, és saját értékválasztása alapján újra akar tanulni szeretni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...