Középiskolás koromban sokat hallottam azt, hogy „neked nincs
más dolgod, csak tanulni!”. Már akkor is visszásan hangzott számomra ez a
mondat, hisz a „csak” nagyon igazságtalannak tűnt annak fényében, hogy a
tanulás mennyi erőfeszítést igényelt tőlem.
A mai iskolás korosztálynak, de talán fokozottabban a
középiskolásoknak a „csak” még sokkal inkább alulbecsülése annak, amit elvárunk
tőlük a formális oktatásban. Mennyiségben is – például vegyük a történelem
tantárgyat: nekem még az 1950-es évek végéig tartó időszakig kellett az
eseményeket ismernem, a mai tantervek 2022-ig írják elő a követelményeket -, de
minőségben főképp. Ha csak a legegyszerűbb példát vesszük: már nem csupán kézírással,
hanem digitális felületeken készülő feladatokat is meg kell tudni csinálniuk.
Lehetne még sorolni, mennyivel bővebb vagy mennyivel másabb a mai közoktatásban előírt taranyag, de inkább nézzük a legszembetűnőbb jellemzőt:
mennyi időt kell (intézményes) tanulással eltöltenie egy mai tinédzsernek?
Egy középiskolás nagyjából 6,5-7 órát az iskolában tölt; ehhez
jön, hogy minden napjára készülnie kell, ami még nagyjából napi 2,5-3
órahossza. De persze ez nem minden. A témazáró dolgozatokra nem elég annyi
készülés, mint egy átlagos tanórára, és tekintve, hogy a rengeteg tantárgy
miatt heti egy témazáróval nyugodtan lehet számolni, ez még kb. 3 plusz óra.
Még csak ezek után következnek a különórák és vagy a korrepetálások és az
azokra való készülés.
Tehát már maga a tanulással töltött idő is jóval több, mint
napi 8 óra – márpedig egy felnőtt munkavállalónak törvény szerint ennyi lehet a
napi munkaideje.
Ez a mennyiségi terhelés önmagában is sok, de még
lényegesebbek azok az elvárások, amik a tanuláshoz kapcsolódnak. Nem elég
tanulni, jól kell tanulni; nem elég elsajátítani a tananyagot, azt vissza is
kell tudni adni szóban és írásban. Gazdálkodni kell az idővel; tudni kell
súlyozni a feladatok között, stb. Mindez olyan életkorban, amikor az ezekhez
szükségek készségek még nem alakultak ki teljesen (mert még ezeket is tanulják!),
és az egyéb életfeladatok is a legsűrűbbek (például megvívni a
„hormonháborút”).
Sajnos az is fokozza a fentieket, hogy mára elég gyakori
jelenség az iskolákban a tanárok kicserélődése vagy ideiglenes, netán tartós
helyettesítése, a szaktanárok hiánya, a követelmények változása – ezekhez mind
igazodnia kell a diákoknak.
Mindezzel csak annyit szeretnék figyelembe ajánlani, hogy megértéssel kell fordulnunk ennek a korosztálynak a feladatai felé.
Lekicsinyelni,
bagatellizálni igazságtalan; csakis a támogató magatartás elfogadható!
Sokféleképpen támogathatja őket a szülő, a tanár, a felnőtt
környezet. Empátia, odafigyelés, beszélgetés – a legfontosabbak. Akár külső
segítség igénybevételét is meg lehet fontolni - vannak jól felkészült
szakemberek, akik segítséget nyújthatnak abban, hogyan lehet a tanulási
teljesítményt fokozni (a tanulás tanítása), illetve tanácsokat tudnak adni a
járulékos problémák (időmenedzselés, stressz-oldás, eredményes kommunikáció
elérése, stb.) kapcsán is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése