Ugrás a fő tartalomra

ÖNISMERET - Elég! Avagy nemet kell mondani

 

Van az úgy, hogy az ember azt mondja: Elég! Valamire nemet mond. Nem akar valamit tovább csinálni, nem akar benne maradni egy helyzetben, nem akarja, hogy az történjen vele, ami addig. Ám ettől 

az „Elég!”-től nem mindig jut el az ember addig, hogy tegyen is a helyzete megváltozásáért. 

Belül ugyan „kiabál”, de végül meghunyászkodik és tűr tovább.

Önismeret - nemet kell mondani


Amikor eljutunk arra a pontra, hogy tényleg elegünk van, az általában egy krízis tetőpontja. Ez a csúcs viszonylag rövid ideig tart csupán, és bár a magunkról lerázni kívánt helyzet továbbra is fennáll, később valamivel enyhébben hat ránk, így hajlamosak vagyunk visszavonulót fújni. És mentegetni a helyzetet. „Nem is annyira, nem is úgy, nem is addig”, stb. Mert változtatni nehéz, rálépni egy ismeretlen útra félelmetes, kipróbálni magunkat új helyzetekben nem komfortos.

Mégis fel kell tennünk magunknak ezeket a kérdéseket:

Minek vesztegetnénk az időnket és az energiáinkat olyan dolgokra, amelyek felemésztenek bennünket? Ha benne maradunk egy számunkra már csak kellemetlenségeket jelentő helyzetben, az vajon később megtérül majd?

Ha kitartunk a bántalmazó párkapcsolatunkban, akkor jutalmul egyszercsak mégis szeretetet kapunk majd ugyanattól az embertől? Ha benne maradunk a „barátságban” a bennünket kihasználó partnerrel, akkor jutalmul egyszercsak mégis ő lesz önzetlen velünk? Ha a munkánk kiégéshez vezet, maradunk mellette mégis, mert egyszercsak mégis örömet fog okozni nekünk ugyanaz a meló? Nyilvánvalóan mindegyik kérdésre nemmel tudunk csak felelni – vagyis nincs megtérülés, csak további mérgeződés.

Csak az az ember képes a szorongását legyőzve kilépni számára vállalhatatlanná váló szituációkból, aki tudja magáról, hogy meg fog birkózni vele. Ismeri magát, van önbizalma – és nem csak abban bízik, hogy sikeresen véghezviszi a célját, hanem abban is, hogy ha valamiért ez mégsem sikerül, akkor is talpra fog tudni állni.

A tét nem kicsi: nemcsak a lelki, de a testi egészségünk is múlhat azon, hogy tudunk-e nemet mondani a bennünket betegítő dolgokra! 

És bár nemet mondani nem mindig könnyű, meg lehet tanulni! A szervezetünk ugyanis akár tüneteket, betegségeket is kifejleszthet, ha hosszasan szembemegyünk azzal, ami igazából jó lenne nekünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...