Ugrás a fő tartalomra

ÖNISMERET - Elég! Avagy nemet kell mondani

 

Van az úgy, hogy az ember azt mondja: Elég! Valamire nemet mond. Nem akar valamit tovább csinálni, nem akar benne maradni egy helyzetben, nem akarja, hogy az történjen vele, ami addig. Ám ettől 

az „Elég!”-től nem mindig jut el az ember addig, hogy tegyen is a helyzete megváltozásáért. 

Belül ugyan „kiabál”, de végül meghunyászkodik és tűr tovább.

Önismeret - nemet kell mondani


Amikor eljutunk arra a pontra, hogy tényleg elegünk van, az általában egy krízis tetőpontja. Ez a csúcs viszonylag rövid ideig tart csupán, és bár a magunkról lerázni kívánt helyzet továbbra is fennáll, később valamivel enyhébben hat ránk, így hajlamosak vagyunk visszavonulót fújni. És mentegetni a helyzetet. „Nem is annyira, nem is úgy, nem is addig”, stb. Mert változtatni nehéz, rálépni egy ismeretlen útra félelmetes, kipróbálni magunkat új helyzetekben nem komfortos.

Mégis fel kell tennünk magunknak ezeket a kérdéseket:

Minek vesztegetnénk az időnket és az energiáinkat olyan dolgokra, amelyek felemésztenek bennünket? Ha benne maradunk egy számunkra már csak kellemetlenségeket jelentő helyzetben, az vajon később megtérül majd?

Ha kitartunk a bántalmazó párkapcsolatunkban, akkor jutalmul egyszercsak mégis szeretetet kapunk majd ugyanattól az embertől? Ha benne maradunk a „barátságban” a bennünket kihasználó partnerrel, akkor jutalmul egyszercsak mégis ő lesz önzetlen velünk? Ha a munkánk kiégéshez vezet, maradunk mellette mégis, mert egyszercsak mégis örömet fog okozni nekünk ugyanaz a meló? Nyilvánvalóan mindegyik kérdésre nemmel tudunk csak felelni – vagyis nincs megtérülés, csak további mérgeződés.

Csak az az ember képes a szorongását legyőzve kilépni számára vállalhatatlanná váló szituációkból, aki tudja magáról, hogy meg fog birkózni vele. Ismeri magát, van önbizalma – és nem csak abban bízik, hogy sikeresen véghezviszi a célját, hanem abban is, hogy ha valamiért ez mégsem sikerül, akkor is talpra fog tudni állni.

A tét nem kicsi: nemcsak a lelki, de a testi egészségünk is múlhat azon, hogy tudunk-e nemet mondani a bennünket betegítő dolgokra! 

És bár nemet mondani nem mindig könnyű, meg lehet tanulni! A szervezetünk ugyanis akár tüneteket, betegségeket is kifejleszthet, ha hosszasan szembemegyünk azzal, ami igazából jó lenne nekünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen