Ugrás a fő tartalomra

ÖNISMERET - A hatékony kommunikáció

 

Megesett már veled ez? Szócsatába bonyolódtál valakivel, és alulmaradtál, mert nem jutott eszedbe semmi frappáns, amivel visszavághattál volna. Ám alig hagytad el a terepet, rögtön milliónyi válaszlehetőség ötlött az eszedbe, jobbnál-jobb érvek és szófordulatok.

Mi lehet ilyenkor a baj? 

Miért nem akkor tudtál jól szerepelni, amikor szükséged lett volna rá?

Két dolog valószínű. Az egyik, hogy nem vagy hozzászokva hasonló szituációkhoz, vagyis ez egy olyan helyzet volt, ami valamilyen szempontból szokatlan vagy váratlan volt számodra. A másik, hogy a kommunikációd hagyott cserben.

Jó hírem van: mindkettőn lehet segíteni!

Önismeret - hatékony kommunikáció


Sztanyiszlavszkij, a híres orosz rendező és színidirektor tankönyveket is írt színészek számára, ezeket ma is használják. Ő írja egyik tankönyvében, hogy a színésznek minden olyan szituációban, aminek magánemberként részese, a mesterségéhez szükséges alapanyagot kell látnia. Mindig önmagát kicsit kívülről is figyelve kell részt vennie a leghétköznapibb helyzetekben is, ugyanis színészi repertoárját gyarapíthatja azzal, ha tudatosítja a helyzetben tanúsított érzelmeit, testi reakcióit, szóbeli reagálását – a színpadi szerepeiben majd ezeket felidézése fogja segíteni.

A színinövendékek tanulóéveik alatt rengeteg szituációs gyakorlatot végeznek – hasonló célból. Ezekben az improvizációkban mesterségesen állítanak elő olyan helyzeteket, amelyek a való életben is megtörténhetnének.

De nem csak színészek „kiváltsága” lehet ilyesmikkel felvértezni magukat! Bárkinek hasznára válhat, ha a fentiekhez hasonló technikákat, gyakorlatokat ismer és alkalmaz.

Játékosan, szórakoztató formában gyakorolhatjuk a legkülönfélébb kommunikációs helyzeteket; szinte észrevétlenül felvértezve magunkat egy majdani valós szituáció „megnyerésére”. És ami a legfontosabb: mindezt tét nélkül – vagyis 

egy ilyen szimulációban nincs lebőgés, kínos végkimenetel, senki nem sérül, hisz csak „játék” az egész.

Így egy egész gyűjteményünk lehet abból, hogy milyen helyzetben milyen érzelmi reakció a legkifizetődőbb, és hogy keletkező indulatainkat hogyan érdemes kézben tartanunk. Meg tudjuk választani, mi a célravezető módszer mások „kezelésére”. Megtanulhatjuk tudatosan használni mimikánkat, testbeszédünket, és azt is, hogy ne hagyjanak bennünket cserben a szavak.

És mi a legfőbb nyereség? Az önbizalmunk, ami mintegy „mellékesen” megerősödik; mert a fenti eszközökkel elérhető, hogy váratlan és vagy szokatlan szituációban se fújjunk visszavonulót, és higgyünk abban, hogy bármilyen helyzetet meg tudunk oldani, mégpedig a lehető legjobb kimenetellel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...