ÖNISMERET - A hatékony kommunikáció

 

Megesett már veled ez? Szócsatába bonyolódtál valakivel, és alulmaradtál, mert nem jutott eszedbe semmi frappáns, amivel visszavághattál volna. Ám alig hagytad el a terepet, rögtön milliónyi válaszlehetőség ötlött az eszedbe, jobbnál-jobb érvek és szófordulatok.

Mi lehet ilyenkor a baj? 

Miért nem akkor tudtál jól szerepelni, amikor szükséged lett volna rá?

Két dolog valószínű. Az egyik, hogy nem vagy hozzászokva hasonló szituációkhoz, vagyis ez egy olyan helyzet volt, ami valamilyen szempontból szokatlan vagy váratlan volt számodra. A másik, hogy a kommunikációd hagyott cserben.

Jó hírem van: mindkettőn lehet segíteni!

Sztanyiszlavszkij, a híres orosz rendező és színidirektor tankönyveket is írt színészek számára, ezeket ma is használják. Ő írja egyik tankönyvében, hogy a színésznek minden olyan szituációban, aminek magánemberként részese, a mesterségéhez szükséges alapanyagot kell látnia. Mindig önmagát kicsit kívülről is figyelve kell részt vennie a leghétköznapibb helyzetekben is, ugyanis színészi repertoárját gyarapíthatja azzal, ha tudatosítja a helyzetben tanúsított érzelmeit, testi reakcióit, szóbeli reagálását – a színpadi szerepeiben majd ezeket felidézése fogja segíteni.

A színinövendékek tanulóéveik alatt rengeteg szituációs gyakorlatot végeznek – hasonló célból. Ezekben az improvizációkban mesterségesen állítanak elő olyan helyzeteket, amelyek a való életben is megtörténhetnének.

De nem csak színészek „kiváltsága” lehet ilyesmikkel felvértezni magukat! Bárkinek hasznára válhat, ha a fentiekhez hasonló technikákat, gyakorlatokat ismer és alkalmaz.

Játékosan, szórakoztató formában gyakorolhatjuk a legkülönfélébb kommunikációs helyzeteket; szinte észrevétlenül felvértezve magunkat egy majdani valós szituáció „megnyerésére”. És ami a legfontosabb: mindezt tét nélkül – vagyis 

egy ilyen szimulációban nincs lebőgés, kínos végkimenetel, senki nem sérül, hisz csak „játék” az egész.

Így egy egész gyűjteményünk lehet abból, hogy milyen helyzetben milyen érzelmi reakció a legkifizetődőbb, és hogy keletkező indulatainkat hogyan érdemes kézben tartanunk. Meg tudjuk választani, mi a célravezető módszer mások „kezelésére”. Megtanulhatjuk tudatosan használni mimikánkat, testbeszédünket, és azt is, hogy ne hagyjanak bennünket cserben a szavak.

És mi a legfőbb nyereség? Az önbizalmunk, ami mintegy „mellékesen” megerősödik; mert a fenti eszközökkel elérhető, hogy váratlan és vagy szokatlan szituációban se fújjunk visszavonulót, és higgyünk abban, hogy bármilyen helyzetet meg tudunk oldani, mégpedig a lehető legjobb kimenetellel.