„Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék.”
– kezdi monológját
Janikovszki Éva kamasz szereplője. Saját tinédzserkorából mindenkinek ismerős
lehet ez a hozzáállás - amikor elégedetlenek voltunk a testünkkel.
Vajon felnőttként elégedettek az emberek saját külsejükkel?
Aligha – legalábbis kutatások sora ezt igazolja vissza. Nyilván a téma mélyebb kifejtést
igényel, most csak egy részletéről szeretnék elgondolkodni – arról, amit a
reklámok tükröznek.
Két számomra fontos dolgot említenék a reklámokból. Az egyik
az, hogy mennyi olyan terméket hirdetnek a médiafelületeken, amelyek hátterében
az a feltételezés áll, hogy az emberek nincsenek megelégedve a külsejükkel.
Ritka haj vagy kopaszodás elleni szerek; hajszín változtatását szolgáló vagy az
őszülést elfedő termékek; haj- és körömerősítők; testsúlycsökkentő
készítmények; szeplők, bőrhibák, pattanások eltüntetésére alkalmas
kozmetikumok; szempillahosszabbítók; öregedést lassító krémek, szérumok… és még
lehete hosszan sorolni.
A másik, számomra meglehetősen bosszantó jelenség azokra a
termékekre vonatkozik, amik az időskorban bekövetkező élettani változásokat
célozzák meg. Hát- és derékfájás, fogászati problémák, visszér gondok,
ráncosodás, stb.; ezek legtöbbje általában valóban időskorban jelentkezik – ám
a reklámokban harmincas hölgyek (esetleg urak) a szereplők. Értem, hogy üzleti
szempontok alapján döntenek egy-egy reklámról az azt megrendelők; azt is értem,
hogy a média számára a (különösen a ténylegesen társadalmi célú) műsorok
megfinanszírozása miatt szükséges a reklámbevétel. Mindamellett rendkívül
károsnak tartom ezt a jelenséget, mert hamis képet közvetít, és a mindenfelől
ránk zúduló hamis képek kikezdik az önértékelésünket, aláássák az
önbizalmunkat.
Pedig jóban lenni a testünkkel majdnem ugyanaz, mint jóban lenni önmagunkkal, szeretni magunkat.
Az képes csak produktivitásra az élet
akármely területén, aki becsüli önmagát; az tud csak elégedett, boldog életet
élni és ezt a környezetére is kisugározni, akinek van egészséges önbizalma.
A reklámok azért is alattomosak, mert jórészt észrevétlenül
hatnak ránk; anélkül folynak rajtunk keresztül, hogy a hatásukat
tudatosítanánk. Ha valaki mégis van annyira különlegesen éber, hogy a
reklám-manipulációnak ő maga ellent tud állni, akkor meg beleütközik a reklámok
másokra gyakorolt hatásába.
A 21. századot mediatizált világként definiáljuk – nem állítom, hogy az egyén ki tudná vonni magát a média befolyása alól. Azt viszont tudom, hogy néhány dologgal lehet csökkenteni a negatív következményeket. Elsősorban mindezek tudatosításával és elhatározással, hogy saját magunkat felvértezzük velük szemben. Másodsorban pedig idevágó készségek megszerzésével, önismerettel, önbizalom-fejlesztéssel – hogy igaz lehessen a Sebő együttes zenés versének kezdősora:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése