ÖNISMERET - Jóban lenni a testünkkel

 

„Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék.” 

– kezdi monológját Janikovszki Éva kamasz szereplője. Saját tinédzserkorából mindenkinek ismerős lehet ez a hozzáállás - amikor elégedetlenek voltunk a testünkkel.

Vajon felnőttként elégedettek az emberek saját külsejükkel? 

Aligha – legalábbis kutatások sora ezt igazolja vissza. Nyilván a téma mélyebb kifejtést igényel, most csak egy részletéről szeretnék elgondolkodni – arról, amit a reklámok tükröznek.

Két számomra fontos dolgot említenék a reklámokból. Az egyik az, hogy mennyi olyan terméket hirdetnek a médiafelületeken, amelyek hátterében az a feltételezés áll, hogy az emberek nincsenek megelégedve a külsejükkel. Ritka haj vagy kopaszodás elleni szerek; hajszín változtatását szolgáló vagy az őszülést elfedő termékek; haj- és körömerősítők; testsúlycsökkentő készítmények; szeplők, bőrhibák, pattanások eltüntetésére alkalmas kozmetikumok; szempillahosszabbítók; öregedést lassító krémek, szérumok… és még lehete hosszan sorolni.

A másik, számomra meglehetősen bosszantó jelenség azokra a termékekre vonatkozik, amik az időskorban bekövetkező élettani változásokat célozzák meg. Hát- és derékfájás, fogászati problémák, visszér gondok, ráncosodás, stb.; ezek legtöbbje általában valóban időskorban jelentkezik – ám a reklámokban harmincas hölgyek (esetleg urak) a szereplők. Értem, hogy üzleti szempontok alapján döntenek egy-egy reklámról az azt megrendelők; azt is értem, hogy a média számára a (különösen a ténylegesen társadalmi célú) műsorok megfinanszírozása miatt szükséges a reklámbevétel. Mindamellett rendkívül károsnak tartom ezt a jelenséget, mert hamis képet közvetít, és a mindenfelől ránk zúduló hamis képek kikezdik az önértékelésünket, aláássák az önbizalmunkat.

Pedig jóban lenni a testünkkel majdnem ugyanaz, mint jóban lenni önmagunkkal, szeretni magunkat. 

Az képes csak produktivitásra az élet akármely területén, aki becsüli önmagát; az tud csak elégedett, boldog életet élni és ezt a környezetére is kisugározni, akinek van egészséges önbizalma.

A reklámok azért is alattomosak, mert jórészt észrevétlenül hatnak ránk; anélkül folynak rajtunk keresztül, hogy a hatásukat tudatosítanánk. Ha valaki mégis van annyira különlegesen éber, hogy a reklám-manipulációnak ő maga ellent tud állni, akkor meg beleütközik a reklámok másokra gyakorolt hatásába.

A 21. századot mediatizált világként definiáljuk – nem állítom, hogy az egyén ki tudná vonni magát a média befolyása alól. Azt viszont tudom, hogy néhány dologgal lehet csökkenteni a negatív következményeket. Elsősorban mindezek tudatosításával és elhatározással, hogy saját magunkat felvértezzük velük szemben. Másodsorban pedig idevágó készségek megszerzésével, önismerettel, önbizalom-fejlesztéssel – hogy igaz lehessen a Sebő együttes zenés versének kezdősora: 

„Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik.”