Ugrás a fő tartalomra

ÖNISMERET - Kötelesség magunkkal szemben

 

A norvég író, Ibsen Nóra című drámájának címszereplője elhagyni készül a gyermekeit és a férjét. A férj – hogy visszatartsa – azzal érvel, hogy Nórának szent kötelességei vannak feleségként és anyaként. Erre Nóra így felel:

„Nem tudok azzal a feladattal megbirkózni. Más feladat az, amit előbb meg kell oldanom. Magamat kell megnevelnem… más szent kötelességeim is vannak… A kötelességeim magammal szemben… legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.”

Önismeret - kötelesség magunkkal szemben


Jelen írásban nem vállalkozom műelemzésre, csak Ibsen sorainak egy nagyon fontos hétköznapi tanulságára szeretném felhívni a figyelmet. Ez pedig az, hogy még a legegyszerűbb emberi feladatainkhoz is csak akkor tudunk felnőni, ha ismerjük önmagunkat. Bármit akarunk megoldani, bármit szeretnénk elérni, ahhoz csakis a saját képességeink, erősségeink és gyengeségeink feltérképezése és vezethet el.

Erre persze lehet azt mondani, hogy magától értetődő, hogy az ember ismeri önmagát. De ha így van, ha ez annyira egyszerű, hogy nem is kell vele foglalkozni, akkor miért fordulnak velünk elő kudarcos helyzetek? 

Nóra boldogult valahogyan a házasságában, önmagát megfelelő feleségnek és anyának gondolta – egészen addig, míg váratlanul szembesülnie kellett egy régi tettének mai következményeivel. Ezek a következmények olyan súlyosak voltak, hogy minden önmagáról való addigi tudását megkérdőjelezték. Kiderült, hogy annyira nem ismerte vagy rosszul ismerte önmagát, hogy emiatt mindent és mindenkit is hamisan látott. Hazugságban élt – és ez a hazug világ összeomlott körülötte.

Arról már nem szól a dráma, hogy mi lett Nórával, miután elment, de azt tudhatjuk, hogy megtette az első lépést: elindult választ keresni arra, milyen ember ő, hogy azután „megnevelje magát”. 

Vagyis önismeretét önbecsüléssé formálja, önbizalmat szerezzen az élete új alapokra helyezéséhez.

Az embernek ennyit meg kell tennie önmagáért – e tanulság tette Ibsen drámáját remekművé, és ennek a tanulságnak a fontossága tartja színpadon világszerte több mint egy évszázada.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...