Ugrás a fő tartalomra

ÖNISMERET - Kötelesség magunkkal szemben

 

A norvég író, Ibsen Nóra című drámájának címszereplője elhagyni készül a gyermekeit és a férjét. A férj – hogy visszatartsa – azzal érvel, hogy Nórának szent kötelességei vannak feleségként és anyaként. Erre Nóra így felel:

„Nem tudok azzal a feladattal megbirkózni. Más feladat az, amit előbb meg kell oldanom. Magamat kell megnevelnem… más szent kötelességeim is vannak… A kötelességeim magammal szemben… legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.”

Önismeret - kötelesség magunkkal szemben


Jelen írásban nem vállalkozom műelemzésre, csak Ibsen sorainak egy nagyon fontos hétköznapi tanulságára szeretném felhívni a figyelmet. Ez pedig az, hogy még a legegyszerűbb emberi feladatainkhoz is csak akkor tudunk felnőni, ha ismerjük önmagunkat. Bármit akarunk megoldani, bármit szeretnénk elérni, ahhoz csakis a saját képességeink, erősségeink és gyengeségeink feltérképezése és vezethet el.

Erre persze lehet azt mondani, hogy magától értetődő, hogy az ember ismeri önmagát. De ha így van, ha ez annyira egyszerű, hogy nem is kell vele foglalkozni, akkor miért fordulnak velünk elő kudarcos helyzetek? 

Nóra boldogult valahogyan a házasságában, önmagát megfelelő feleségnek és anyának gondolta – egészen addig, míg váratlanul szembesülnie kellett egy régi tettének mai következményeivel. Ezek a következmények olyan súlyosak voltak, hogy minden önmagáról való addigi tudását megkérdőjelezték. Kiderült, hogy annyira nem ismerte vagy rosszul ismerte önmagát, hogy emiatt mindent és mindenkit is hamisan látott. Hazugságban élt – és ez a hazug világ összeomlott körülötte.

Arról már nem szól a dráma, hogy mi lett Nórával, miután elment, de azt tudhatjuk, hogy megtette az első lépést: elindult választ keresni arra, milyen ember ő, hogy azután „megnevelje magát”. 

Vagyis önismeretét önbecsüléssé formálja, önbizalmat szerezzen az élete új alapokra helyezéséhez.

Az embernek ennyit meg kell tennie önmagáért – e tanulság tette Ibsen drámáját remekművé, és ennek a tanulságnak a fontossága tartja színpadon világszerte több mint egy évszázada.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen