A norvég író, Ibsen Nóra című drámájának címszereplője elhagyni
készül a gyermekeit és a férjét. A férj – hogy visszatartsa – azzal érvel, hogy
Nórának szent kötelességei vannak feleségként és anyaként. Erre Nóra így felel:
„Nem tudok azzal a feladattal megbirkózni. Más feladat az, amit előbb meg kell oldanom. Magamat kell megnevelnem… más szent kötelességeim is vannak… A kötelességeim magammal szemben… legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.”
Jelen írásban nem vállalkozom műelemzésre, csak Ibsen
sorainak egy nagyon fontos hétköznapi tanulságára szeretném felhívni a
figyelmet. Ez pedig az, hogy még a legegyszerűbb emberi feladatainkhoz is csak
akkor tudunk felnőni, ha ismerjük önmagunkat. Bármit akarunk megoldani, bármit
szeretnénk elérni, ahhoz csakis a saját képességeink, erősségeink és
gyengeségeink feltérképezése és vezethet el.
Erre persze lehet azt mondani, hogy magától értetődő, hogy
az ember ismeri önmagát. De ha így van, ha ez annyira egyszerű, hogy nem is
kell vele foglalkozni, akkor miért fordulnak velünk elő kudarcos
helyzetek?
Nóra boldogult valahogyan a házasságában, önmagát megfelelő
feleségnek és anyának gondolta – egészen addig, míg váratlanul szembesülnie
kellett egy régi tettének mai következményeivel. Ezek a következmények olyan
súlyosak voltak, hogy minden önmagáról való addigi tudását megkérdőjelezték.
Kiderült, hogy annyira nem ismerte vagy rosszul ismerte önmagát, hogy emiatt
mindent és mindenkit is hamisan látott. Hazugságban élt – és ez a hazug világ
összeomlott körülötte.
Arról már nem szól a dráma, hogy mi lett Nórával, miután elment, de azt tudhatjuk, hogy megtette az első lépést: elindult választ keresni arra, milyen ember ő, hogy azután „megnevelje magát”.
Vagyis önismeretét önbecsüléssé formálja, önbizalmat szerezzen az élete új alapokra helyezéséhez.
Az embernek ennyit meg kell tennie önmagáért – e tanulság
tette Ibsen drámáját remekművé, és ennek a tanulságnak a fontossága tartja
színpadon világszerte több mint egy évszázada.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése