Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/2: Meghasonlás

 

Pedagógus pálya elhagyás


A „státusztörvény” csak egy dolog –  az utolsó csepp -, a pedagógus pályát nem pusztán az abban foglaltak miatt hagyom el – a legfőbb ok, hogy meghasonlottam önmagammal, mert…

… egyre gyakrabban szégyellem bevallani társaságban, hogy pedagógus vagyok. 

Néha azért, mert rögtön sajnálni kezdenek - az éppen aktuális, a sajtóból elhíresülő okokból. Máskor azért, mert a pedagógustársadalomról kialakult az a vélemény, hogy mindent meg lehet velünk tenni, birkaként eltűrünk bármit – és sajnos igazából osztom is ezt a véleményt (a nagyon is méltányolható kifogások ellenére is). De leginkább akkor szégyellem magam, ha a fizetések szóba kerülnek, ugyanis szinte bármely társaságban, amelyben megfordulok, én keresem a legkevesebbet (pedagóguskörön kívül persze). Nem a pénz mennyiségéről van szó, hanem az alacsony fizetés mögöttes jelentéséről: ennyit ér a hivatásom – mások munkájához képest. Vagyis jóval kevesebbet egy jogászénál, egy orvosénál, egy marketingesénél, egy mérnökénél vagy informatikusénál (ha az értelmiségi ismerőseimet nézem), és jóval kevesebbet egy mesteremberénél. A fizetés ugyanis óhatatlanul is mérce az emberek szemében: hajlamosak vagyunk magát a tevékenységet is magasabbra értékelni, ha azért nagy összegű anyagi ellentételezés jár. A pedagógusok munkájának ma nincs sem anyagi, sem erkölcsi értéke.

Én valamikor büszke voltam arra, hogy pedagógus vagyok – nagyon megvisel ez a meghasonulás.

… történelemtanárként jóval élesebben szemlélem a mai magyar valóságot, mint szeretném; 

a múlt ismerete és a társadalmi folyamatokra való érzékenységem miatt pontosan kirajzolódik előttem, hogy mifelé halad az országom. Gimnazista tanítványaim kérdéseire mégsem válaszolhatok a lelkiismeretem szerint; és bár elvileg dolgom lenne kritikai gondolkodásra serkenteni őket, mégis óvatosan reagálhatok csak a felvetéseikre – hisz immár a fizetésem egy részével vagy akár az állásommal fizethetek érte. Pedig ezek a majdnem felnőtt fiúk és lányok nem járnak csukott szemmel, felfigyelnek történelmi hasonlóságokra, rákérdeznek nyilvánvaló ellentmondásokra; és amikor hősökről mesélek nekik, akik a szabadságért az életüket áldozták, felteszik a kérdést: hol vannak ma a hősök, akikre rábízhatnánk a reményeinket?

Cenzúráznom kell magam, miközben elvhű embernek gondolom magam – nagyon megvisel ez a meghasonulás.

… számomra emberként és pedagógusként is az egyik legnagyobbra tartott érték az autonómia 

– ami mára szinte teljesen elveszett az iskolákból. Már csak emlék, hogy a tantestületek maguk választottak igazgatót, hogy a szakos munkaközösség véleményét ki kellett kérni egy új kolléga alkalmazásához, hogy egy tagozat szakmai óráinak kérdésében a tagozat vezetője egyetértési joggal bírt.  Egyentankönyv, egyentananyag, egyeniskola. A tanárok egymással is felcserélhetők (sőt, tanár nem tanárra is cserélhető); az igazgatók legfőbb erénye, hogy jól tudnak végrehajtani; a tankerület dönt arról is, hogy az iskolában milyen program szerint folyjon a pedagógiai munka.

Értelmiségiként jogom (de kötelességem is) volna a munkámat nagyfokú önállósággal végezni – nagyon megvisel ez a meghasonulás.

… kapcarongynak érzem magam attól, ahogy bánnak velem és a kollégáimmal – a legfelsőbb szintektől az „utca emberéig”.

Az országos sajtóban elhíresült mondatok egész sora emlékezteti a pedagógusokat arra, mit gondolnak felőlük: hogy ha nincs kréta az iskolában, a jó tanár maga veszi meg azt; hogy a tisztességes tanár nem a fizetésétől teszi függővé a teljesítményét; hogy ne sírjanak a tanárok, mert ott van nekik a nyári szünet; hogy béren kívüli juttatás egy tanárnak, hogy otthon javíthatja a dolgozatokat, hisz közben a vacsorát is megfőzi.

Nem csoda, ha általános vélekedéssé vált a 3 hónapos nyári szünet legendája, vagy az, hogy az iskolában 3-4 órát tartó tanár ronggyá keresi magát a magánórákból; de azt is mindenki tudni véli, hogy a digitális oktatás idején a pedagógusok semmit sem dolgoztak.

Ha már covid – az megvan, hogy járványnak szinte legjobban kitett pedagógusokat kihagyták az oltási sorrendből, mert a közvéleménykutatások szerint „nem mindenki pedagóguspárti ebben az országban”?

Én megadom a tiszteletet annak, akit az megillet, és igyekszem úgy élni, hogy én is kiérdemeljem mások tiszteletét; büszke embernek tartom magam – nagyon megvisel ez a meghasonulás.

Aki tartósan nincs harmóniában önmagával, belebetegszik – előbb a lelki egészség lesz oda, amit gyakran követnek a testi tünetek. Ezt nem szeretném megvárni. Már korábban is fontolgattam a pályaelhagyást, de a meghasonulásomat mostanáig ellensúlyozni tudta a hivatásom szépsége. Mostanáig…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...