Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Magabiztosság

 ... avagy mit szólnak a szomszédok?

Életvezetés - magabiztosság


Amikor 17 éves koromban közös nyaralást terveztünk a szerelmemmel, a szüleim nem akartak elengedni. Megkérdeztem, miért, és ez volt a válasz: „…mert mit szólnának a szomszédok?!”

Számomra elég egyszerű volt a válasz: nem kell nekik elmondani, semmi közük hozzá. A szüleim azonban attól tartottak, hogy a dolog a szomszédok elől nem marad rejtve, és, hogy elítélő véleményük lesz.

Miért van az, hogy olyan döntési helyzetekben, amikben egyedül a saját véleményünknek kellene számítania, mások befolyásolni tudnak? Egyáltalán miért avatunk be olyanokat egy-egy dologba, akik számára az teljességgel érdektelen? 

Miért tesszük ki magunkat annak, hogy ítélkezhessenek felettünk, ha amúgy a döntésünk nem rájuk vonatkozik?

Talán egészen egyszerű: nem vagyunk elég magabiztosak. Félünk attól, hogy az, amilyenek vagyunk, amit teszünk, másoknak nem tetszhet. Tartunk attól, hogy a nemtetszésüknek következményei lesznek ránk nézve. Ezért inkább kipuhatoljuk, nekik mi imponálna, és ahelyett, hogy a saját érdekeink szerint cselekednénk, hozzájuk igazítjuk a tetteinket. Ez egyféle hamis magabiztossághoz vezet: helyesen döntöttem, mert mindenki más ezt gondolja.

Ám olyan helyzetek is adódnak az életben, amikben létkérdés, hogy tudjunk magunkért kiállni.

Ha a szüleim végül nem engedtek volna el a nyaralásra, akkor a saját gyereküket fosztották volna meg egy fontos élménytől, magukat pedig attól, hogy örömet szereznek a lányuknak. Holott pár egyszerű döntést kellett csak meghozniuk. Egyrészt arról, hogy a szomszédság tolakodó kérdezősködését elhárítják (tudnak „nemet mondani”), másrészt arról, hogy megbíznak a saját gyerekükben (hallgatnak saját tapasztalataikra), harmadrészt arról, hogy vállalják a szülői felelősséget (megbíznak saját magukban). A szüleim meghozták ezeket az egyszerű döntéseket, magabiztosak voltak.

Nagyon fontos mindenki számára a magabiztosság, hisz a fenti példánál sokkal nehezebb helyzetek is adódnak az életben; olyan szituációk, amikben létkérdés, hogy tudjunk magunkért kiállni.

De hogyan tegyen szert magabiztosságra valaki, ha épp ebben a tulajdonságában érzi bizonytalannak magát?

A jó hír az, hogy a magabiztossághoz az önismereten keresztül vezet az út – az önismeret pedig fejleszthető: az érzelmi intelligencia része; és mint ilyen, játékos gyakorlatokon keresztül, könnyed, mégis élménydús folyamat során gyarapítható, tanulható.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...