Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - Harmonity mini

 „Mi a fontosabb, (...) az út vagy a cél?

- A társ az úton.” (James Norbury)

Ott volt az orrom előtt, de nem láttam – ezt hívják a színházi szaknyelvben „belevakulásnak” vagy a népi bölcsességben a „nem látja a fától az erdőt” jelenségnek. Egy ügyfelem levele kellett hozzá, hogy eszembe jusson a megoldás.

Elölről kezdve… de előbb egy kérdés: 

Mit tennél, ha olyan dologban szeretnéd mások véleményét kérni, ami nem tartozik a teljes baráti körödre, de ha csak a legjobb barátoddal vitatnád meg, akkor a tőle kapott egyetlen válasz nem lenne elegendő?

Szóval… sok éves szakmai gyakorlatom során egy dolgot bizonyosan tudtam, egyet sejtettem, egy dolog viszont csak az agyam hátsó felében motoszkált. Azt a tapasztalataim alapján tudtam, hogy a csoportos dráma hatalmas energiákat tud felszabadítani, és ezáltal nagyon hatékony fejlesztő a résztvevők számára. Azt sejtettem viszont, hogy nem való mindenkinek – azoknak semmiképpen, akik mások előtt nem szívesen nyilvánulnak meg alkati adottságaik miatt; ezért matos-dráma-mentorként kidolgoztam egy egyéni drámaterápiás módszert. Mindkettő – a csoportos dráma és az egyéni is – működik a praxisomban.

Kiscsoportos önismereti kurzus


Az agyam hátsó felében az motoszkált, hogy van itt még valami fontos; egy olyan ügyfél-igény, amire nem tudtam még a kínálatomba illeszteni a megoldást. És ekkor talált meg az a bizonyos levél.

Ahogy elolvastam, rájöttem, mi az, amivel eddig nem foglalkoztam. Ezt egy rövid kis történettel illusztrálom. Amikor először megszületett a gondolat, hogy a vállalkozói létet választom a közalkalmazotti helyett, akkor a végleges döntésem előtt kikértem a családtagjaim, a barátaim és az ismerőseim véleményét. A párom – mai napig ebben is a legnagyobb támaszom – a kezdetektől bíztatott; ezerszer átbeszéltük vele a dolgot. Ő azonban (szerencsémre) elfogult velem, így elkezdtem sokakkal megvitatni a helyzetemet. Rengeteg embert beavattam, de ez sem volt az igazi, mert a rengeteg ember rengeteg - gyakran széttartó - véleményt formált meg. Az áttörést az hozta meg, hogy találkozót beszéltünk meg három volt osztálytársammal – a közöttünk lévő kapcsolat egyrészt laza, tekintve, hogy 4-5 évente tudunk összejönni, másrészt azonban a gyerekkori kötelékek miatt fontos. A pályamódosítással kapcsolatos döntésemben ez a beszélgetés segített leginkább.

A sztorimból és az emlegetett levélből kiindulva tehát rátaláltam arra az ügyfél-igényre, ami az orrom előtt volt: 

néhányunknak szüksége van arra a biztonságra, amit egy kicsi létszámú, ugyanakkor az egyéninél több impulzust jelentő „minicsoport” jelent – amikor önbizalmunkat, önismeretünket, énhatékonyságunkat szeretnénk növelni vagy a problémáinkhoz segítséget kapni.

Én mindenesetre felkínálom matos-dráma-mentorként ezt a lehetőséget is, ami a „Harmonity mini” elnevezést kapta. Keressen bátran, aki saját személyisége fejlesztésének ezt az útját választaná!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...