Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - Harmonity

Harmonity - közösségi játék


Harmonity

közösségi program az összhang jegyében

A Harmonity sztori:

Pszichológus lányomtól remek tanácsot kaptam a matos-dráma-mentor vállalkozás indításakor; felhívta a figyelmemet a saját tapasztalatára: az embereknek óriási szükségük van közösségi élményekre – különösen mai valóságunkban. Egyre többen érzik úgy, hogy jó lenne valamiféle kapaszkodó a körülöttünk felgyorsulva pörgő, máskor atomjaira hullani látszó világban; valami hagyományosra vágynak, személyes kapcsolatokra, élő szóra, a csoporttöbbletből fakadó csodára. Valójában egyszerű igazság ez: a túlpörgésnek a lelassítás, a szétszakítottságnak az összefogás az ellenszere.

Egészségpszichológusként arra is rámutatott, hogy az egymás erejébe kapaszkodás egy mélyen gyökerező kollektív védekezés: 

az emberek krízisek idején ösztönösen fordulnak a testüket-lelküket megbetegítő jelenségektől a gyógyító közösségek felé.

Pedagógusként szerzett ismereteim összecsengenek a pszichológus meglátásaival; különösen színház-és drámapedagógusként tapasztaltam meg, mennyi mindennel gyarapíthatja az egyént a csoport, és azt is, hogy az egymásra találó egyének milyen nagyszerű közösségeket tudnak működtetni.

Ezekből a gondolatokból született meg a szentesi városi könyvtárban a matos-dráma-mentor Önismereti klub. Már az első alkalom is alátámasztotta a fentiek igazságát: annak ellenére, hogy független szakemberként ez volt az első bemutatkozásom, nagyszámú érdeklődőt vonzott az előadásom. Az újabb találkozók után kijelenthető, hogy a klub életképes, és valós igényt elégít ki.

Ugyanakkor a klub sikere rávilágít egy másik igényre is: az oda járók között 

vannak jó néhányan, akik intenzívebben is foglalkoznának önismerettel, szívesen tanulnának önmagukról mélyebb szinten, akik a klub kereteit meghaladóan is vágynak közösségi élményekre. 

A matos-dráma-mentor tevékenységemmel több internetes platformon is jelen vagyok; ha jól érzékelem, az online közönségem egy része szintén fogékony hasonlókra. Ez valójában ismerős terep a számomra, hiszen szakmai múltamban ehhez fűződően van a legtöbb referenciám.

A klub népszerűsége és a platformok aktivitása azt mutatja tehát, hogy sokaknak van kedve közösséghez csatlakozni; de arra még nem volt válaszom, hogy mi az, ami összeköti ezeket a különböző életkorú, más-más helyzetű, egymástól eltérő személyiségű embereket. Mi az a többlet, amit mindannyian szeretnének hozzáadni a jóllétükhöz.

Arra jutottam, hogy egy dologgal biztosan közös nevezőre lehet hozni őket, az pedig a harmónia.

Harmonity - közösségi program az összhang jegyében:

A harmónia szó jelentése is egyféle közös nevező – a világon minden rendszer összhangra törekszik.

Olyan állapotra, ahol különböző dolgok együttműködnek anélkül, hogy ellentétbe kerülnének egymással. Ahogy az élőlények és az ökológiai rendszerek közötti egyensúly fontos ahhoz, hogy a környezet egészséges és fenntartható legyen, úgy a társadalomban az emberek közötti megfelelő kommunikáción, egymás megértésén és elfogadásán múlik a béke és a stabilitás.

Harmónia nélkül nincs egyéni boldogság sem. Ha mindazt ismerjük, elfogadjuk és szeretjük, ami a személyiségünk része - érzéseinket, gondolatainkat, saját testünket –, és ezek egymással összhangban vannak, egyensúlyba kerülünk önmagunkkal, értékesnek érezzük magunkat.

Az ember társas lény, így pozitív önértékeléséhez a többiektől nyert elismerés, hála, nagyrabecsülés, törődés, öröm vagy gondoskodó szeretet vezeti el – vagyis mindaz, amit az egyénnek a közösséghez tartozás nyújthat.

Valahová tartozni azt jelenti, hogy másokkal kiegészítjük, erősítjük, segítjük egymást; kölcsönösen pozitív hatással vagyunk a másikra. Ha megtanulunk odafigyelni a társainkra, megérteni és értékelni őket, képesek leszünk velük saját és közös célokért is együttműködni, és mindannyiunkat gyarapítani fog az a többlet, amit a közösség adhat.

A Harmonity program ezekre a felismerésekre épül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen