Kamasz panasz 11.
Pár évvel ezelőtt készítettek egy kérdőíves felmérést a
diákok körében egy középiskolában. A kutatók hipotézise az volt, hogy a tanulók
potenciális példaképnek tekintik a tanáraikat és ebbe belejátszik az is, amit
azok a külsejükkel, megjelenésükkel, személyi higiéniájukkal kommunikálnak. A
kutatás igazolta a hipotézist; leegyszerűsítve az lett az eredmény, hogy a tanári
tekintélynek fontos összetevője a szaktudás és a szakmai kompetencia mellett a
pedagógusok esztétikai képe is.
Valamiért a mi kultúrkörünkben az a nézet a kizárólagosan elfogadott, hogy „nem a külcsín, hanem a belbecs” a fontos, és aki mást mond, arra könnyen rásütik, hogy üresfejű. Ugyanakkor azt is tartja a kollektív bölcsesség, hogy árulkodik a személyiségünkről az is, hogy hogyan néz ki az otthonunk, az autónk, a külsőnk.
Én magam arra jöttem rá a tanári pályafutásom alatt, hogy
jobb, ha vigyázok a külsőségekkel. Ugyanis többszörös osztályfőnök voltam, és
nagyon sokszor elég bizalmat éreztek a diákjaim ahhoz, hogy a kollégáimról
nyíltan megfogalmazzák a véleményüket. Ezekből az egyik fontos tanulság az,
hogy mindent észrevesznek, minden velünk kapcsolatos apróság formálja a rólunk
kialakított képüket. A másik, hogy arra a tanerőre akkor sem tudnak felnézni,
ha szakmailag kiváló, akit a külseje gúnyra készteti őket, akit ki lehet nevetni.
Lehet ezt bagatellizálni - hisz nyilván a tanártól tanulni
kell és nem esztétikai élményt szerezni -, de a magam részéről próbálom
elkerülni, hogy még a 30 éves osztálytalálkozón is arról emlékezzenek meg
rólam, hogy (néhány példa):
ő hordott tüdőnacit, zokni-szandált, vénségére miniszoknyát;
neki volt folyton zsíros a haja, szőrös a lába, pecsétes a ruhája; neki
fröcsögött beszéd közben a nyála…
Kamasz panasz 12.
Konkrét példát hozok ugyan a kiemelni szándékozott jelenség
alátámasztására, de nem a példában szereplő dolog a lényeg, hanem a mögötte
meghúzódó szemlélet.
Középiskolában létezik az előrehozott érettségi intézménye –
a végzős év előtt leggyakrabban idegen nyelvekből vizsgáznak a diákok. Ehhez az
kell, hogy először beszámoljanak a még előttük álló évek tananyagából – tehát
pl. egy tizedikes, miközben járja a saját osztályát, osztályozóvizsgát tesz
tavasszal a 10. év második félévi, a 11. évi teljes és a 12. évi teljes angol
nyelv tantárgy tananyagából, majd májusban megírja az írásbeli érettségit,
júniusban leteszi szóbelit. Nem kis feladat, de rengetegen megugorják. A
lényeg, hogy vajon mi célból vállalják ezt fel?
Van ötlete a nyájas olvasónak?
Aki egy tantárgyból előrehozott érettségit tesz, az tehát
megszerezte előre annak a tárgynak az év végi osztályzatait, így ezekből a
tárgyakból nem kellene már a többi nem vizsgázott osztálytárssal együtt
bejárnia az órákra. Mégis felmerül egyes tanári karokban, hogy náluk ne
engedjék meg ezt. Hogy mi az emellett érvelők indoka? Most jön a – számomra
legalábbis – halmeresztő érvelés: „Ha ezt megengedjük, a diákok majd sorra le
akarnak érettségizni előre, hogy lóghassanak az órákról.”
Nyilván nem kell szájbarágnom, mi a felháborító és egyben nevetséges ebben, de hadd tágítsam ki a dolgot! Létezik az a pedagógusi szemlélet, hogy a diákok bármilyen tette, kérése, célja mögött valamilyen rossz szándékot kell feltételezni; vagyis a kamasz eredendően lusta, át akarja verni a tanárt, rosszindulat vezeti mindenben. Ez a szemlélet szüli az indokolatlan szigort és a felesleges korlátozásokat, amiknek az igazságtalansága persze feltüzeli a kamasz túltengő igazságérzetét, így szóval –tettel lázadó hajlamát. És kész az ördögi kör. Mindeközben
az a diák, akihez épp ellenkező előjellel viszonyulnak, szárnyakat kap; és ha néha mégis gyarló indok szerint viselkedik, maga veszi észre, hogy érdemtelenné vált erre a bizalomra és elszégyelli magát.
Fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy én átlagos
helyzetű és hátterű diákokkal szereztem a tapasztalataimat; sajnos van jó
néhány olyan fiatal, aki mire középiskolába kerül (ha egyáltalán odakerül),
addigra annyi csalódás érte, netán kapott az élettől annyi hatalmas pofont,
hogy valóban kezelhetetlenné, deviánssá válik; az ilyen kamaszokat a
szocializálódásuk hátrányai miatt bizonyára másképp kell kezelni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése