Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Kamasz panasz 9-10. rész

 

Kamasz panasz 9.

Egy tinédzsernek a gyermekkor fokozatos elhagyása azt is jelenti, hogy elkezd rálátni a felnőttek „viselt dolgaira”. És egy csomó dolog nagyon nem tetszik neki. Különösen azok nem, amikben a szerettei az érintettek. Önmagában az, hogy rá kell jönnie: ők sem hibátlanok, tetézi a saját magával kapcsolatban hirtelen feltámadt problémáit. Lehet, hogy kifelé nem mutatja, hogy érdeklik őt ezek, még az is lehet, hogy minél inkább szenved egy ilyen dologtól, annál inkább azt láttatja, hogy hidegen hagyják. Csakhogy közben rágja magát.

A szülők hibái kétszeresen rosszul érintik a kamaszt: egyrészt meghasonul, mert úgy érzi, miközben tőle elvárják a tökéletességet (lehet, hogy nem, de ő akkor is így érzi), ők maguk korántsem azok. Másrészt minden szeretete a szüleié, és ez nehezen fér meg azzal, hogy ráébred, vannak dolgaik, amiket nem tud szeretni.

Mindezt át fogja vészelni a serdülő, ha átlagos és/vagy apróbb hibákról van szó. A kamaszkor elmúltával beáll normális szintre a kritikai hajlama, kifejlődik benne a tolerancia, megtanulja, mely harcokat érdemes megvívni és melyeket nem. Ám igazán nehéz helyzetbe akkor kerül a tinédzser, ha a szüleinek nem a hibáira, hanem súlyos vétkeire kell ráébrednie. Hogy szerfüggők; vagy hogy anyagilag tönkretették a családot; vagy hogy elhanyagolják a munkájukat; vagy nem látják el a gyerekeiket; vagy netán családon belüli erőszaktevők, stb. A kamaszok hajlamosak úgy védeni az ilyen szülőket, hogy a vétkeiket vagy azok következményeit magukra veszik. Ők próbálnak meg felnőttek lenni helyettük – pénzt keresni, ellátni a kistestvéreket, eléugrani a pofonoknak, stb.

Közben abban, ami valóban a saját feladatuk és életfeladatuk lenne, egyre rosszabbul teljesítenek – és ráadásként ennek a következményeit is cipelik (hisz szégyenükben eltitkolják a teljesítményromlás okait).

Kamasz kalauz - a kamaszok panaszai


Ha így áll a helyzet egy fiatallal, megnő a felelőssége a körülötte lévő felnőtteknek, főleg a segítő szakembereknek. Odafigyeléssel még a titkolózása ellenére is észrevehető egy kamasz viselkedésén, ha súlyos gondok nyomják a vállát; empátiával a felszíni magatartása mögött meg lehet látni a küszködését. És a kamasszal ellentétben a felnőtteknek vannak eszközeik és módjuk a segítségnyújtásra. De ehhez tényleg kell az odafigyelés és kell az empátia.

Kamasz panasz 10.

Egy kamasz, épp úgy, ahogy bárki más, szívesen elkerülné, hogy „fejmosást” kapjon. Nyilván a legtöbb dolgot, amiért folyton leszidják, ki szeretné küszöbölni az életéből, pláne, ha olyan dologról van szó, amivel tulajdonképpen egyetért. Például sokuk biztosan minden tanulnivalójával elkészülne időre, hisz jó jegyeket szerezni saját érdekük is, és mellesleg jobban szeretnének ezért dicséretet kapni, mint elmarasztalást.

Mi is kellene ehhez? Jó időgazdálkodás, szervezettség, előrelátás, következetesség. Vagyis amikor a felnőttek elvárják a tinédzser korúaktól, hogy naprakészek legyenek az iskolai teendőik kapcsán, akkor a következőknek kellene megfelelniük.

Fejben tartani – vagy egy okos eszközt precízen használni hozzá – a következő nagyjából két hét összes feladatát (hisz kb. ennyi idővel előre derülnek ki például a nagydolgozat időpontok). Ismerni saját tanulási képességüket – olvasási és megértési sebesség, felfogóképesség, stb., illetve minden feladattípus megoldásához szükséges átlagos időszükségletet. Kalkulálni tudni azzal, hogy adódhatnak előre nem látható dolgok – óracsere, megbetegedés, betelt füzet, kifogyott a hűtőből a kaja, stb. Az iskolai kötelezettségek mellé okosan betervezni az egyéb elfoglaltságokat, illetve előre számolni azzal, hogy ezek mennyiben befolyásolhatják a napirendet (például a különangol után nem biztos, hogy a német dogára készülésnek kellene következnie). Gondoskodni minden egyes tanulnivalóhoz a szükséges eszközök meglétéről és azok használhatóságáról (pl. legyen hegy a körzőben). A saját kötelezettségein túl ismerni a háztartás többi tagjának a napirendjét is összehangolás céljából (például a családi laptop használati rendje miatt). Mindeközben vigyázni arra, hogy eleget aludjon, rendszeresen és egészségeset egyen, ne rongálja a szemét vagy az agyát az elektronikus képernyővel, és törődjön a rekreációval is – hiszen ezek betartása elengedhetetlen a (tanulási) hatékonysághoz.

Ezt a szervezőmunkát minden nap lefolytatni - az iskolában töltött 7 óra után valamikor -, és természetesen a betervezett tevékenységeket a napirend szerint elvégezni…

Kell kommentálni?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen