ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

 

Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik.

Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni?

És a felnőttek? 

Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől? 

És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa?

Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az előítéletek megszűnnének. Tehetünk-e ezért valamit? Jó hírem van: igen, tehetünk, meg kell fordítanunk a fenti tanulságot. Segítsük elő, hogy minél több embernek legyen magasabb önértékelése, segítsük hozzá az embereket ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék önmagukat!

Óriási a felelőssége ebben a szülőknek és a pedagógusoknak – szerencsés esetben ezt a tudást birtokolják, és eszerint bánnak gyermekeikkel, tanítványaikkal. Ha viszont valakit elkerült e téren a szerencse, annak sem kell elkeserednie: 

az önszeretet kialakítható, az önismeret és az önbizalom révén az önértékelés reálissá növelhető.

Ez persze nem egy szempillantás alatt megy végbe; de már azzal is megtesszük az első lépést, ha tudatosítjuk magunkban a következőket:

-          Annak, hogy valaki lebecsüli önmagát, az az oka, hogy a személyisége védelmezi önmagát. Ha megértjük ezt, akkor „becsaphatjuk” saját védekező mechanizmusunkat, és kereshetünk alternatív viselkedést.

-          Az ember képes tanulni a tévedéseiből. Be kell tudnunk vallani magunknak és a környezetünknek is azt, ha valamilyen ostoba vagy erkölcstelen dolgot tettünk. Ebből még nem következik az, hogy ostobák vagy erkölcstelenek vagyunk.

-          Kifejleszthető az a képessége az embernek, hogy észrevegye, fejlődése és tanulása szempontjából milyen hasznos a tévedéseinek a belátása. Önismerettel és –fejlesztéssel eljuthatunk idáig.