Szinte közhelynek számít, hogy az emberek szeretnék, ha mások szeretnék őket - ahogy az is, hogy az emberek azokat szeretik a legjobban, akik viszontszeretik őket. Ha szeretnek bennünket, akkor szerethetők vagyunk; vagyis olyan tulajdonságokkal rendelkezünk, amiktől mások jobban érzik magukat.
Ha mások számára szerethetőek vagyunk, akkor van miért szeretnünk önmagunkat is.
Mindezekből az következik, hogy az önbecsülésünk nagyon függ
másoktól: akkor magas, ha másoktól pozitív visszajelzéseket kapunk magunkra
vonatkozóan, és akkor alacsony, ha a többi ember folyton negatívan reagál ránk.
Óriási jelentősége van annak, hogy az embernek magas vagy alacsony az önbecsülése – eszerint áll helyt a munkájában, eszerint bánik a családtagjaival, ez befolyásolja, hogy tud-e kapcsolatokat szerezni és ápolni;
végső soron az ember életminősége nagyban múlik azon, szereti-e önmagát, van-e önbecsülése.
Fordítsuk meg a fenti következtetés sorrendjét! Ha valakinek
magas az önbecsülése, vagyis egészséges módon szereti önmagát, akkor meg van
arról győződve, hogy szerethető tulajdonságai vannak. A szerethető
tulajdonságokkal rendelkező ember közelében mások is jól érzik magukat, vagyis
ezt az embert mások is szeretni fogják.
E logika szerint tehát a legfontosabb, amit önmagunkért
tehetünk, hogy növeljük az önbecsülésünket. Erre számos lehetőségünk nyílik –
az önbizalom-növelés, az önismeret elsajátítása, az érzelmi intelligencia
fejlesztése.
Mindez azonban önmagában kevés – ahhoz, hogy mások (meg)szeressenek bennünket, meg kell velük ismertetnünk magunkat. Egyetlen mód van erre:
kommunikálnunk kell a többi emberrel.
Az emberi kommunikáció igen bonyolult információ-átadási mód
– ez különbözteti meg a többi élőlénytől, ez emeli ki közülük az embert. De
éppen a bonyolultsága miatt gyakran elcsúszik, eltorzul, félrevezető,
félreérthető. Tehát ahhoz, hogy kivívjuk mások elismerését és szeretetét,
hatékonyan kell velük kommunikálnunk.
A hatékony kommunikációt meg kell tanulni.
Szerencsés
esetben az ember olyan környezetbe születik, amelyben már kisgyermekként
elsajátíthatja ennek alapjait – sajnos azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy
ez igen ritka. 21. századi valóságunkban számtalan elkeserítő tény tanúsítja a
szétszakítottságot az egyes emberek és a társadalom szintjén is - a szakember
ezek mögött sajnálkozva látja a kommunikációs torzulásokat. A rengeteg válás, a
családon belüli erőszak, a munkahelyi konfliktusok – hogy csak a
leghétköznapibb dolgok szintjéről hozzak példákat – hátterében a legtöbbször a
félrecsúszott kommunikáció áll.
Nem vagyunk magunkra hagyva, ha el akarjuk sajátítani a
hatékony kommunikációt: léteznek tudományosan igazolt, de egyszerűen
alkalmazható módszerek, gyakorlatok, amelyeket szakemberek irányításával
könnyen megtanulhatunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése