Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - A dráma-coaching folyamata

 

A dráma-coaching folyamata

Miből áll egy dráma-coaching folyamat?

"Minden ember más, de éppen ez a jó" (LGT dalszöveg)

A coaching első lépése egy ingyenes első konzultáció, ekkor kerül sor a közös munka kereteinek kialakítására. Mivel a drámacoaching egyénre szabott, a továbbiakat a kliens egyedi igényeihez igazítjuk, ezért itt csak körvonalazni lehet, milyen egy egyéni alkalom. (Egy coach többféle szemlélet közül választhat, elsősorban attól függően, hogy az adott ügyfele milyen támogatást szeretne leginkább.)

Az első ülés alkalmával megbeszéljük a kereteket, sor kerül szerződéskötésre (általában szóbeli megállapodás az időpontokról, helyszínekről, titoktartásról, illetve a folyamat tartalmi részéről: a kliens milyen témákkal szeretne foglalkozni, milyen eredménnyel lenne elégedett). Ezután az ügyfél által hozott témák részletes ismertetésére, átbeszélésére kerül sor, illetve ha szükséges, felveszünk teszteket is.

A következő alkalmakon a témák feldolgozására kerül sor; ebben a folyamatban használom a kliens számára legeredményesebbnek ígérkező coaching technikát, illetve a drámás módszereket.

Mennyi ideig tart a dráma-coaching folyamat?

Ez teljesen egyedi, a kliens igényein múlik.

Ha az előzetes konzultáción megállapodunk az együttműködésben, akkor ez után általában heti 1, összesen 4-6 alkalommal érdemes találkoznunk az általad hozott problémakör feldolgozásához.

Kiknek ajánlott a dráma-coaching?

Bárkinek, aki úgy gondolja, egyedül nehezen birkózik meg valamilyen problémájával, élethelyzetével.

Korunk rengeteg kihívást jelent az ember számára; olyan mértékű a fejlődés, hogy az egyén sokszor érzi magát kiszolgáltatottnak, elidegenedettnek, magányosnak; a követhetetlen gyorsaságú változásoktól szorongóvá, frusztrálttá válik, elveszíti a kapaszkodóit. Egyrészt e sokszoros kihívásokhoz való alkalmazkodást tudja segíteni a coaching.

Másrészt mindenkivel előfordul, hogy egy olyan élethelyzetben találja magát, amiből egyedül nehezen talál kiutat. Sajnos sokszor épp amiatt, mert a "saját árnyékunkon átlépni", vagyis új nézőpontokat találni nem könnyű. Ilyenkor nagyon jól jöhet az, ha egy olyan személlyel tudjuk átgondolni a problémát, akinek a "kívülállósága" miatt rálátása, objektív nézőpontja van.

Hogyan segít a dráma-coaching?

A coach és az ügyfele tulajdonképpen "csak" beszélgetnek egymással. Azonban ez minden más fajta beszélgetéstől különbözik. Ugyanis a coachingban professzionális, segítő beszélgetés folyik – a résztvevők a két profi szakember: a kliens, mint a saját életének szakértője, a coach pedig a mint segítő kapcsolaté.

A kliens a saját életében szeretne valamit elérni, és csakis ő maga az, aki ehhez mozgósítani tudja a saját erőforrásait. A folyamat során ő az, aki rátalál a megoldásaira, ő az, aki felelősséget vállal saját magáért, aki ötletel, alternatívákat vázol, választ.

A coach mindehhez oldott, derűs légkört biztosít, odafigyelést és empátiát és teljes elfogadást – nem ítélkezik, nem ad kéretlen tanácsot, nem moralizál és nem bagatellizál.

A coach arra törekszik, hogy a kliens biztonságban érezze magát – ez biztosítja, hogy őszinte tudjon lenni, hogy akkor is önmagába tudjon nézni, ha az fájdalmas és nehéz, hogy tudjon visszajelzést fogadni.

Az általan preferált személyközpontú coach-szemlélet egyik alapgondolata, hogy a coach odafigyelése, empátiája már önmagában is terápiás eredményt hoz: a kliens ettől a rá fókuszáló, őt középpontba helyező hozzáállástól elindulhat a megoldásai felé, hisz oldódik a szorongása, frissebbek lesznek a gondolatai, felébred benne a tettrekészség.

Az általam kínált drámacoaching másik összetevője a játékosság és a derű. Az, hogy az ügyfél kérdéseivel a játékok kínálta könnyedséggel foglalkozunk, nem zárja ki azt, hogy nagyon is komolyan vegyük a céljainkat – épp ellenkezőleg: ez másik, új, friss nézőpontokat segít találni.

Ha nagyon egyszerűen fogalmazzuk meg a coaching alapvetését, akkor a lényege az, hogy maga az ügyfél segít saját magán.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen