Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - A dráma-coaching folyamata

 

A dráma-coaching folyamata

Miből áll egy dráma-coaching folyamat?

"Minden ember más, de éppen ez a jó" (LGT dalszöveg)

A coaching első lépése egy ingyenes első konzultáció, ekkor kerül sor a közös munka kereteinek kialakítására. Mivel a drámacoaching egyénre szabott, a továbbiakat a kliens egyedi igényeihez igazítjuk, ezért itt csak körvonalazni lehet, milyen egy egyéni alkalom. (Egy coach többféle szemlélet közül választhat, elsősorban attól függően, hogy az adott ügyfele milyen támogatást szeretne leginkább.)

Az első ülés alkalmával megbeszéljük a kereteket, sor kerül szerződéskötésre (általában szóbeli megállapodás az időpontokról, helyszínekről, titoktartásról, illetve a folyamat tartalmi részéről: a kliens milyen témákkal szeretne foglalkozni, milyen eredménnyel lenne elégedett). Ezután az ügyfél által hozott témák részletes ismertetésére, átbeszélésére kerül sor, illetve ha szükséges, felveszünk teszteket is.

A következő alkalmakon a témák feldolgozására kerül sor; ebben a folyamatban használom a kliens számára legeredményesebbnek ígérkező coaching technikát, illetve a drámás módszereket.

Mennyi ideig tart a dráma-coaching folyamat?

Ez teljesen egyedi, a kliens igényein múlik.

Ha az előzetes konzultáción megállapodunk az együttműködésben, akkor ez után általában heti 1, összesen 4-6 alkalommal érdemes találkoznunk az általad hozott problémakör feldolgozásához.

Kiknek ajánlott a dráma-coaching?

Bárkinek, aki úgy gondolja, egyedül nehezen birkózik meg valamilyen problémájával, élethelyzetével.

Korunk rengeteg kihívást jelent az ember számára; olyan mértékű a fejlődés, hogy az egyén sokszor érzi magát kiszolgáltatottnak, elidegenedettnek, magányosnak; a követhetetlen gyorsaságú változásoktól szorongóvá, frusztrálttá válik, elveszíti a kapaszkodóit. Egyrészt e sokszoros kihívásokhoz való alkalmazkodást tudja segíteni a coaching.

Másrészt mindenkivel előfordul, hogy egy olyan élethelyzetben találja magát, amiből egyedül nehezen talál kiutat. Sajnos sokszor épp amiatt, mert a "saját árnyékunkon átlépni", vagyis új nézőpontokat találni nem könnyű. Ilyenkor nagyon jól jöhet az, ha egy olyan személlyel tudjuk átgondolni a problémát, akinek a "kívülállósága" miatt rálátása, objektív nézőpontja van.

Hogyan segít a dráma-coaching?

A coach és az ügyfele tulajdonképpen "csak" beszélgetnek egymással. Azonban ez minden más fajta beszélgetéstől különbözik. Ugyanis a coachingban professzionális, segítő beszélgetés folyik – a résztvevők a két profi szakember: a kliens, mint a saját életének szakértője, a coach pedig a mint segítő kapcsolaté.

A kliens a saját életében szeretne valamit elérni, és csakis ő maga az, aki ehhez mozgósítani tudja a saját erőforrásait. A folyamat során ő az, aki rátalál a megoldásaira, ő az, aki felelősséget vállal saját magáért, aki ötletel, alternatívákat vázol, választ.

A coach mindehhez oldott, derűs légkört biztosít, odafigyelést és empátiát és teljes elfogadást – nem ítélkezik, nem ad kéretlen tanácsot, nem moralizál és nem bagatellizál.

A coach arra törekszik, hogy a kliens biztonságban érezze magát – ez biztosítja, hogy őszinte tudjon lenni, hogy akkor is önmagába tudjon nézni, ha az fájdalmas és nehéz, hogy tudjon visszajelzést fogadni.

Az általan preferált személyközpontú coach-szemlélet egyik alapgondolata, hogy a coach odafigyelése, empátiája már önmagában is terápiás eredményt hoz: a kliens ettől a rá fókuszáló, őt középpontba helyező hozzáállástól elindulhat a megoldásai felé, hisz oldódik a szorongása, frissebbek lesznek a gondolatai, felébred benne a tettrekészség.

Az általam kínált drámacoaching másik összetevője a játékosság és a derű. Az, hogy az ügyfél kérdéseivel a játékok kínálta könnyedséggel foglalkozunk, nem zárja ki azt, hogy nagyon is komolyan vegyük a céljainkat – épp ellenkezőleg: ez másik, új, friss nézőpontokat segít találni.

Ha nagyon egyszerűen fogalmazzuk meg a coaching alapvetését, akkor a lényege az, hogy maga az ügyfél segít saját magán.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 4. rész: Mi köze a barátságnak a szerelemhez?

  Nem tudom, tekinthető-e megfellebbezhetetlen igazságnak tekinteni, rám mindenesetre igaz ez a már sokak által megfogalmazott – akár közhelynek is mondhatnánk - tétel: a legjobb párkapcsolatok barátságból bontakoznak ki. Avagy a párválasztás terén a legszerencsésebb, ami történhet veled, ha a barátságodból lesz kölcsönös szerelem. Mégis most vegyünk más szempontokat! Barátból lehet több, párkapcsolatból meg egyszerre egyet illik fenntartani.  Az „ahány embert ismersz, annyival több vagy” alapon ez mindenképpen előnye a barátságnak. Inkább legyen több ellenkező (vagy identitásotok szerinti) nemű barátod, mint hogy párhuzamos párkapcsolatból tarts fel többet az „annál több legyél” igénye miatt.  Nem? A magánéletünkbe, azon belül leginkább a szerelmi életünkbe általában nem avatunk be másokat bizonyos mélységeken túl. De szorulhatunk néha olyan tanácsra, amit csak egy a párunkkal megegyező nemű egyéntől kaphatunk meg – hisz épp a problémánk természete miatt kell a mié...