Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - A dráma-coaching folyamata

 

A dráma-coaching folyamata

Miből áll egy dráma-coaching folyamat?

"Minden ember más, de éppen ez a jó" (LGT dalszöveg)

A coaching első lépése egy ingyenes első konzultáció, ekkor kerül sor a közös munka kereteinek kialakítására. Mivel a drámacoaching egyénre szabott, a továbbiakat a kliens egyedi igényeihez igazítjuk, ezért itt csak körvonalazni lehet, milyen egy egyéni alkalom. (Egy coach többféle szemlélet közül választhat, elsősorban attól függően, hogy az adott ügyfele milyen támogatást szeretne leginkább.)

Az első ülés alkalmával megbeszéljük a kereteket, sor kerül szerződéskötésre (általában szóbeli megállapodás az időpontokról, helyszínekről, titoktartásról, illetve a folyamat tartalmi részéről: a kliens milyen témákkal szeretne foglalkozni, milyen eredménnyel lenne elégedett). Ezután az ügyfél által hozott témák részletes ismertetésére, átbeszélésére kerül sor, illetve ha szükséges, felveszünk teszteket is.

A következő alkalmakon a témák feldolgozására kerül sor; ebben a folyamatban használom a kliens számára legeredményesebbnek ígérkező coaching technikát, illetve a drámás módszereket.

Mennyi ideig tart a dráma-coaching folyamat?

Ez teljesen egyedi, a kliens igényein múlik.

Ha az előzetes konzultáción megállapodunk az együttműködésben, akkor ez után általában heti 1, összesen 4-6 alkalommal érdemes találkoznunk az általad hozott problémakör feldolgozásához.

Kiknek ajánlott a dráma-coaching?

Bárkinek, aki úgy gondolja, egyedül nehezen birkózik meg valamilyen problémájával, élethelyzetével.

Korunk rengeteg kihívást jelent az ember számára; olyan mértékű a fejlődés, hogy az egyén sokszor érzi magát kiszolgáltatottnak, elidegenedettnek, magányosnak; a követhetetlen gyorsaságú változásoktól szorongóvá, frusztrálttá válik, elveszíti a kapaszkodóit. Egyrészt e sokszoros kihívásokhoz való alkalmazkodást tudja segíteni a coaching.

Másrészt mindenkivel előfordul, hogy egy olyan élethelyzetben találja magát, amiből egyedül nehezen talál kiutat. Sajnos sokszor épp amiatt, mert a "saját árnyékunkon átlépni", vagyis új nézőpontokat találni nem könnyű. Ilyenkor nagyon jól jöhet az, ha egy olyan személlyel tudjuk átgondolni a problémát, akinek a "kívülállósága" miatt rálátása, objektív nézőpontja van.

Hogyan segít a dráma-coaching?

A coach és az ügyfele tulajdonképpen "csak" beszélgetnek egymással. Azonban ez minden más fajta beszélgetéstől különbözik. Ugyanis a coachingban professzionális, segítő beszélgetés folyik – a résztvevők a két profi szakember: a kliens, mint a saját életének szakértője, a coach pedig a mint segítő kapcsolaté.

A kliens a saját életében szeretne valamit elérni, és csakis ő maga az, aki ehhez mozgósítani tudja a saját erőforrásait. A folyamat során ő az, aki rátalál a megoldásaira, ő az, aki felelősséget vállal saját magáért, aki ötletel, alternatívákat vázol, választ.

A coach mindehhez oldott, derűs légkört biztosít, odafigyelést és empátiát és teljes elfogadást – nem ítélkezik, nem ad kéretlen tanácsot, nem moralizál és nem bagatellizál.

A coach arra törekszik, hogy a kliens biztonságban érezze magát – ez biztosítja, hogy őszinte tudjon lenni, hogy akkor is önmagába tudjon nézni, ha az fájdalmas és nehéz, hogy tudjon visszajelzést fogadni.

Az általan preferált személyközpontú coach-szemlélet egyik alapgondolata, hogy a coach odafigyelése, empátiája már önmagában is terápiás eredményt hoz: a kliens ettől a rá fókuszáló, őt középpontba helyező hozzáállástól elindulhat a megoldásai felé, hisz oldódik a szorongása, frissebbek lesznek a gondolatai, felébred benne a tettrekészség.

Az általam kínált drámacoaching másik összetevője a játékosság és a derű. Az, hogy az ügyfél kérdéseivel a játékok kínálta könnyedséggel foglalkozunk, nem zárja ki azt, hogy nagyon is komolyan vegyük a céljainkat – épp ellenkezőleg: ez másik, új, friss nézőpontokat segít találni.

Ha nagyon egyszerűen fogalmazzuk meg a coaching alapvetését, akkor a lényege az, hogy maga az ügyfél segít saját magán.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...