Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Énhatékonyság: 5 egyszerű lépés

 

Egyszerű lépések az énhatékonyság növelésére


„Örülj, és élj derűs arccal…” 13.

5 egyszerű lépés az énhatékonyság növelésére - első:

Saját példám: Amikor csecsemőkorúak voltak a gyerekeim, kénytelen voltam korán kelni; ehhez hozzá is szoktam. Megfigyeltem, hogy a reggeli órákban gyors és hatékony tudok lenni – így, amikor már tovább aludtak a gyerekek, akkor is felkeltem korán, hogy elvégezzek olyan „nemszeretem” tevékenységeket, amikhez bőven kell energia. Már ez is növelte az önbizalmam (hisz már nem illett rám a halogató jelző), ám akkor lett sokkal jobb, amikor rájöttem, hogy nem a feladatokat kell a korai órákra időzítenem, hanem az „én-időmet”. Ugyanis ha ezeket az órákat arra szánom, hogy csakis magammal foglalkozzak, hogy a másokról való gondoskodás helyett egy kicsit magamat helyezzem előtérbe, akkor nem csak ebben az időben leszek hatékony, hanem egész nap.

Coach tanács: Abból indulj ki, hogy valamilyen hétköznapi dologban igenis mindenki jó – pl. jó gyereke, testvére, párja, szülője valakinek. Találj egy ilyen dolgot a saját életedben! Gondold át: ez miért működik? Miért teljesítesz ebben jól? Ha megvan a válasz, próbáld meg ugyanazt más dolgokban is!

„Örülj, és élj derűs arccal…” 14.

5 egyszerű lépés az énhatékonyság növelésére - második:

Saját példám: Középiskolás koromban kollégista voltam; a szobatársakkal mindig kimerülésig dumáltunk, így semmi kedvünk nem volt tusolni lefekvés előtt. Ezért kitaláltuk, hogy aki nem fürdik meg, azt „Retkes Fáninak” hívjuk, és hogy ezt nagy szégyennek fogjuk tekinteni. Működött! A többiek piszkálódását (amire felhatalmaztuk magunkat), meg a szégyent elkerülni és tisztán ágyba feküdni eléggé motiváló volt. Ez elég régen történt, de a mai napig hasonló trükkel veszem rá magam kisebb-nagyobb „nemszeretem” dolgokra; sőt, nem csak magamon alkalmaztam a módszert.

Coach tanács: Apró próbatételek sikeres teljesítése is hozzájárulhat az önbizalmunkhoz. Keress a saját életedben egy olyan „nemszeretem” dolgot, amire általában nehezen veszed rá magad – de egyelőre fontos, hogy ez ne túl nagy jelentőségű legyen! Például kivinni a szemetet, kiszedni a járdarésekből a gazt, megmosni a hajadat, stb. Amikor legközelebb megcsinálod, gondold át, mi vitt rá végül erre! Miért működött annak ellenére, hogy utálod? Ha megvannak a válaszok, keress egy kicsivel nagyobb kihívást, és azt is csináld meg – hisz már tudod, mivel motiváltad magad. Sikerült? Ismételd meg! Gondold át ennél a feladatnál is: miért működött? Tudatosítsd és használd a válaszokat!

„Örülj, és élj derűs arccal…” 15.

5 egyszerű lépés az énhatékonyság növelésére - harmadik:

Saját példám: Imádom az osztálytalálkozóinkat a volt gimis osztálytársaimmal, ahogy közülünk majdnem mindenki. Az más kérdés, hogy a többiek ott lenni szeretnek, és nem megszervezni – ez utóbbi elég nyűgös dolog, pláne az volt a mobiltelefonok és a közösségi hálózatok előtt. Ennek ellenére nekem nem teher a szervezés, elég jó vagyok benne; a találkozók pedig nagyon-nagyon sokat adnak nekem. Így aztán cserében magamra vállalom a szervezést a legtöbbször. És milyen jól jönnek az így szerzett tapasztalatok, amikor hasonló feladat előtt állok!

Coach tanács: Te kikhez tartozol? A legegyszerűbb körökre gondolj, hisz mindenkinek vannak szorosabb vagy lazább kötelékei: család, baráti kör, közösség. Melyikben érzed a legjobban magad? Gondold át: mit ad neked? Te mit adsz nekik? Ha megvannak a válaszok, máris találtál dolgokat, amikben jó vagy és dolgokat, amikért szívesen teszel erőfeszítéseket. Tudatosítsd és hasznosítsd ezeket a tapasztalatokat más körökben is! Mára felértékelődött a valódi közösségek szerepe: az így felfedezett erősségeid segítségével keress további közösségi kapcsolatokat!

„Örülj, és élj derűs arccal…” 16.

5 egyszerű lépés az énhatékonyság növelésére - negyedik:

Saját példám: A munkám gyakran megkövetelte, hogy sokféle dolgot tartsak észben, ráadásul sokszor egyszerre sok ember igényeire kellett figyelnem. Előfordult, hogy valamiről elfeledkeztem, vagy csak az utolsó pillanatban kerítettem rá sort – viszont nagyon zavart, hogy emiatt esetleg megbízhatatlannak fognak elkönyvelni. Beláttam, hogy valamilyen figyelmeztető rendszert kell alkalmaznom, így határidőnaplót kezdtem használni. Ami persze nem különleges dolog, hisz ez a funkciója; de nekem rá kellett szorítanom magam. Azt a két apró dolgot kellett betartanom, hogy minden reggel a munkahelyen első legyen kinyitni, illetve, hogy mindent, amit elvégeztem, ki kellett pipálnom. És még két trükköm is volt: nemcsak beírtam az elintéznivalóimat, hanem az adott dátumot megelőzően is tettem bejegyzést (ilyesmit: „1 hét múlva el kell kezdeni a szervezést”); illetve ha valamit nem tettem meg, azt kipipálás helyett átírtam másik napra. Ezt annyira megszoktam, hogy más precizitást és következetességet igényló dolgokban is tudom mozgósítani a rendszerességemet.

Coach tanács: Biztosan van olyan rossz szokásod vagy tulajdonságod, esetleg valamilyen magad számára bosszantó hiányosságod, amit már le tudtál győzni. Ha találsz ilyet – akár apróságot is - gondolj vissza arra, miért és hogyan tudtad magad mögött hagyni. Mi vagy ki segített? Mi volt, ami motiválni tudott? Hogyan tudod elkerülni, hogy visszaess ebbe a hibába? Az ezekre a kérdésekre megtalált válaszaidat mozgósítsd a még legyőzendő dolgokban!

„Örülj, és élj derűs arccal…” 17.

5 egyszerű lépés az énhatékonyság növelésére - ötödik:

Saját példám: Mindig idegenkedtem a „hurrá-optimista” megoldástól, ami arra buzdít, hogy mondd el magadnak egy nap többször, milyen fantasztikus vagy. Nem hiszek benne, mert ha ennyire egyszerű lenne önbizalmat szerezni, akkor csupa boldog ember élne a Földön. Azt viszont tudom, hogy igenis néha beszélnünk kell a saját fejünkkel. Rájöttem, sokat segít, ha megfogalmazom írásban magamnak a problémáimat. Kiírom magamból a rossz érzéseket, mindazt, ami az adott dologgal kapcsolatban rág. A közvetlen megkönnyebbülést jelentő hatás mellett ez arra is jó, hogy az írások egy alkotássá adódnak össze, naplófélévé, életem krónikájává. Nem az a lényeg, hogy irodalmi értéket képviselnek-e, hanem az, hogy rossz dolgokból kézzelfogható jó születik, ami az énhatékonyságom bizonyítéka.

Coach tanács: Gondold át, te hogyan küzdöttél meg a veled történt rossz dolgokkal – de ne traumákra gondolj feltétlenül, azokkal kapcsolatban lehet, hogy ez a tanács kevés. Esetleg találtál valamilyen mintát? Sokan vannak, akik ilyenkor végigtakarítják az otthonukat; mások futnak, úsznak; van, aki firkál vagy fest; megint más a kertet rendezi. Neked mi szokott segíteni? A lakás csillogó tisztasága, az egészséged megőrzése, a rajzaid - a te alkotásod, bizonyíték arra, hogy még van megküzdési stratégiád, és jóra tudtad fordítani a rosszat. Azzal dicsérd meg magad, hogy rögzíted az eredményt: fotózd a gyönyörűen rendbe tett lakást vagy a kertet; jegyezd fel a sport-teljesítményedet; rendezd albumba a festményeidet! Majd vedd elő, amikor kicsit meginogsz!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...