Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Énhatékonyság 7-12. rész

Énhatékonyság, önbizalom, önértékelés

 

Az akadályok és az erős énhatékonyság

Számos alakban megfogalmazták már azt az egyik alapvető bölcsességet, aminek a lényege, hogy az ember akkor tudja értékelni a jó dolgokat, ha ismeri a rosszat is. Így van ez a törekvéseink útjában álló akadályokkal is. Emberi természetünkhöz tartozik, hogy szeretünk megdolgozni a sikereinkért. Ha minden egyszerűen és simán megoldódna az életünkben, az nem számítana eredménynek, így nem is tudnánk igazán értékelni.

Az erős énhatékonyságú ember számára fontosak az akadályok, mert leküzdésük növeli a saját magukba vetett hitüket – és ez csodálatos módon még hatékonyabbá teszi őket a legközelebbi gátló tényezők leküzdésében. Persze az ilyen erős önbizalmú emberrel is előfordul, hogy valamivel nem boldogul; de – mivel továbbra is töretlen a hite saját képességieben - hamar visszaáll az önbizalma.

Végső soron tehát az énhatékonyság az önbizalom mértékén múlik; az önbizalom pedig megszerezhető – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A kudarc és a gyenge énhatékonyság

Amikor a gyenge énhatékonyságú ember valamiben kudarcot vall, azt azzal magyarázza, hogy ő nem alkalmas megfelelő teljesítményt nyújtani. Saját magát, gyenge képességeit okolja – leminősíti önmagát; ezzel tovább rombolja az önbizalmát. Eszébe sem jut, hogy másban keresse a hibát, mert elvesztette a hitét saját képességeiben. Ezzel szemben akkor, amikor valamiben nem vall kudarcot, azt nem érzi saját sikerének, hanem ráfogja valami másra: a véletlenre, a szerencsére vagy mások közreműködésére. Úgy tekint magára, mint aki képtelen bármiben is jól teljesíteni, ezért nem engedi meg magának, hogy észrevegye, ha jól old meg dolgokat.

Ha valaki elégtelen énhatékonyságú, akkor úgy okoskodik: ha pedig minden, amibe belefog, kudarccal fog végződni, akkor egyáltalán minek tegyen erőfeszítéseket? Ezért elzárja magát az új élmények elől, nem akar felfedezni, megismerni; a változásoktól irtózik – egyszóval alacsony lángon tartja az életét.

Természetesen annak, hogy valaki ilyenné válik, megérthető oka van; de nem muszáj ebbe beletörődni, lehetséges ezen változtatni, mégpedig az önbizalom növelésével – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A kudarc és az erős énhatékonyság

Az erős énhatékonyságú ember nem ismeri a kudarcot. Legalábbis nem ezzel a szóval illeti, ha valami nem sikerül neki. Úgy okoskodik, ahogy a népi bölcsesség tartja: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” – ha egy tevékenységben nem ér célt, további erőfeszítéseket tesz. Úgy éli meg az ilyen helyzetet, hogy továbbra is töretlenül hisz magában; például arra jut, hogy azért következett be a kudarc, mert nem rendelkezett hozzá elég tudással – így tanulni kezd. Vagy azért nem sikerült a dolog, mert nem tett meg mindent érte – így még több energiát mozgósít.

Persze előfordul az erős énhatékonyságú emberrel is, hogy valamit mégsem tud úgy véghezvinni, ahogy azt előzetesen elképzelte. De képes felismerni, ha valami nem működik, és képes azt elengedni – úgy hagy abba nem működő dolgokat, hogy közben a magában való hite nem sérül. Önismerete arra is kiterjed, hogy reálisan lássa: mire képes és mire nem. Hajlandó őszintén magába nézni és elismerni saját gyengeségeit, de ettől még nem értékeli le magát.

A jó hír az, hogy az énhatékonyság szintje növelhető; a kudarcokkal szemben is fel tudja vértezni magát az ember – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A tanulás és a gyenge énhatékonyság

A gyenge énhatékonyságú ember nagyon rossz véleménnyel van magáról. Ha hibát követ el, az beleillik ebbe a képbe: „Lám, erre sem voltam képes, ahogy semmire sem!”. Meggyőződése, hogy minden, amihez nyúl, az csak rosszul sülhet el, mert magát tehetetlennek, hozzá nem értőnek, silánynak gondolja. Számára minden hiba ennek a bizonyítéka. Bármi történik is, ő mindig hibázni fog, mert aki hibás, az csakis hibázni tud. Így soha NEM TANUL a saját hibáiból. De új dolgokat sem akar tanulni - mert ha eleve kudarcra van ítélve, bármibe fog, akkor minek kezdje el elsajátítani az ahhoz szükséges dolgokat?

Az ilyen ember a világból csak egyet ért meg: az számára veszélyes hely – így nem keres kihívásokat, nem mozdul ki a komfortzónájából, elzárkózik; vagyis minden olyat kiiktat az életéből, amiből megismerhetné a világot, és ami így elvezetné őt a fejlődéshez.

Végső soron tehát az énhatékonyság az önbizalom mértékén múlik; az önbizalom pedig megszerezhető – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A tanulás és az erős énhatékonyság

Az erős énhatékonyságú ember bízik saját képességeiben, így abban is, hogy bármit el tud sajátítani. Mivel ismeri önmagát, nem tűz ki maga elé lehetetlen célokat a tanulásban sem. Ha mégsem sikerül megtanulnia egy adott dolgot, azt el tudja engedni „arcvesztés” nélkül. Tehát képes tanulni a hibáiból is – például belátja, hogy túlzott elvárása volt magával szemben. Megkeresi a tanulságát a kudarcának, és felhasználja ezt a tanulságot valami másban.

A tanulás számára a folyamatos fejlődésének a kulcsa: nyitott az új élményekre, keresi a nem megszokottat, a kihívások felvillanyozzák – így egyre többet tud meg a környezetéről és a világról, ezáltal pedig gyarapodnak a készségei. Ez azt is magával vonja, hogy képes alaposan elmélyedni egy tevékenységben, valódi érdeklődést mutat a tevékenység iránt, ez pedig megkönnyíti a tanulását.

A jó hír az, hogy az énhatékonyság a tanulás terén is az önbizalom mértékén múlik; az önbizalom pedig megszerezhető – a továbbiakban erről még szó esik majd.

Összegzés

Azok, akiknek magas szintű az önismeretük, vagyis megfelelő énhatékonyságúak, bizonyítottan kiemelkednek az átlagból, mert:

  • hajlandók őszintén önmagukba nézni
  • felismerik erősségeiket és gyengeségeiket
  • képesek számos érzelmet megtapasztalni
  • tudatosan gondolkodnak, éreznek és viselkednek
  • még legmélyebb érzelmeiket is felismerik, és ha kell, gyógyítani tudják
  • abbahagynak olyan dolgokat, amelyek nem működnek
  • aktívabban cselekszenek
  • hajlandóak tanulni, fejlődni és változni
  • nyitottak az új élményekre
  • jobban el tudják fogadni a saját sebezhetőségüket

Egyetlen szóval: magabiztosak. A magabiztosság megszerzéséhez, végső soron az énhatékonyság növeléséhez adott esetben hosszabb út vezet. Ám jó hírként: a következőkben közzéteszem az önbizalom növelésének 5 egyszerű lépését, amiket bárki könnyen alkalmazhat a saját életében.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...