Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Énhatékonyság 7-12. rész

Énhatékonyság, önbizalom, önértékelés

 

Az akadályok és az erős énhatékonyság

Számos alakban megfogalmazták már azt az egyik alapvető bölcsességet, aminek a lényege, hogy az ember akkor tudja értékelni a jó dolgokat, ha ismeri a rosszat is. Így van ez a törekvéseink útjában álló akadályokkal is. Emberi természetünkhöz tartozik, hogy szeretünk megdolgozni a sikereinkért. Ha minden egyszerűen és simán megoldódna az életünkben, az nem számítana eredménynek, így nem is tudnánk igazán értékelni.

Az erős énhatékonyságú ember számára fontosak az akadályok, mert leküzdésük növeli a saját magukba vetett hitüket – és ez csodálatos módon még hatékonyabbá teszi őket a legközelebbi gátló tényezők leküzdésében. Persze az ilyen erős önbizalmú emberrel is előfordul, hogy valamivel nem boldogul; de – mivel továbbra is töretlen a hite saját képességieben - hamar visszaáll az önbizalma.

Végső soron tehát az énhatékonyság az önbizalom mértékén múlik; az önbizalom pedig megszerezhető – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A kudarc és a gyenge énhatékonyság

Amikor a gyenge énhatékonyságú ember valamiben kudarcot vall, azt azzal magyarázza, hogy ő nem alkalmas megfelelő teljesítményt nyújtani. Saját magát, gyenge képességeit okolja – leminősíti önmagát; ezzel tovább rombolja az önbizalmát. Eszébe sem jut, hogy másban keresse a hibát, mert elvesztette a hitét saját képességeiben. Ezzel szemben akkor, amikor valamiben nem vall kudarcot, azt nem érzi saját sikerének, hanem ráfogja valami másra: a véletlenre, a szerencsére vagy mások közreműködésére. Úgy tekint magára, mint aki képtelen bármiben is jól teljesíteni, ezért nem engedi meg magának, hogy észrevegye, ha jól old meg dolgokat.

Ha valaki elégtelen énhatékonyságú, akkor úgy okoskodik: ha pedig minden, amibe belefog, kudarccal fog végződni, akkor egyáltalán minek tegyen erőfeszítéseket? Ezért elzárja magát az új élmények elől, nem akar felfedezni, megismerni; a változásoktól irtózik – egyszóval alacsony lángon tartja az életét.

Természetesen annak, hogy valaki ilyenné válik, megérthető oka van; de nem muszáj ebbe beletörődni, lehetséges ezen változtatni, mégpedig az önbizalom növelésével – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A kudarc és az erős énhatékonyság

Az erős énhatékonyságú ember nem ismeri a kudarcot. Legalábbis nem ezzel a szóval illeti, ha valami nem sikerül neki. Úgy okoskodik, ahogy a népi bölcsesség tartja: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” – ha egy tevékenységben nem ér célt, további erőfeszítéseket tesz. Úgy éli meg az ilyen helyzetet, hogy továbbra is töretlenül hisz magában; például arra jut, hogy azért következett be a kudarc, mert nem rendelkezett hozzá elég tudással – így tanulni kezd. Vagy azért nem sikerült a dolog, mert nem tett meg mindent érte – így még több energiát mozgósít.

Persze előfordul az erős énhatékonyságú emberrel is, hogy valamit mégsem tud úgy véghezvinni, ahogy azt előzetesen elképzelte. De képes felismerni, ha valami nem működik, és képes azt elengedni – úgy hagy abba nem működő dolgokat, hogy közben a magában való hite nem sérül. Önismerete arra is kiterjed, hogy reálisan lássa: mire képes és mire nem. Hajlandó őszintén magába nézni és elismerni saját gyengeségeit, de ettől még nem értékeli le magát.

A jó hír az, hogy az énhatékonyság szintje növelhető; a kudarcokkal szemben is fel tudja vértezni magát az ember – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A tanulás és a gyenge énhatékonyság

A gyenge énhatékonyságú ember nagyon rossz véleménnyel van magáról. Ha hibát követ el, az beleillik ebbe a képbe: „Lám, erre sem voltam képes, ahogy semmire sem!”. Meggyőződése, hogy minden, amihez nyúl, az csak rosszul sülhet el, mert magát tehetetlennek, hozzá nem értőnek, silánynak gondolja. Számára minden hiba ennek a bizonyítéka. Bármi történik is, ő mindig hibázni fog, mert aki hibás, az csakis hibázni tud. Így soha NEM TANUL a saját hibáiból. De új dolgokat sem akar tanulni - mert ha eleve kudarcra van ítélve, bármibe fog, akkor minek kezdje el elsajátítani az ahhoz szükséges dolgokat?

Az ilyen ember a világból csak egyet ért meg: az számára veszélyes hely – így nem keres kihívásokat, nem mozdul ki a komfortzónájából, elzárkózik; vagyis minden olyat kiiktat az életéből, amiből megismerhetné a világot, és ami így elvezetné őt a fejlődéshez.

Végső soron tehát az énhatékonyság az önbizalom mértékén múlik; az önbizalom pedig megszerezhető – a továbbiakban erről még szó esik majd.

A tanulás és az erős énhatékonyság

Az erős énhatékonyságú ember bízik saját képességeiben, így abban is, hogy bármit el tud sajátítani. Mivel ismeri önmagát, nem tűz ki maga elé lehetetlen célokat a tanulásban sem. Ha mégsem sikerül megtanulnia egy adott dolgot, azt el tudja engedni „arcvesztés” nélkül. Tehát képes tanulni a hibáiból is – például belátja, hogy túlzott elvárása volt magával szemben. Megkeresi a tanulságát a kudarcának, és felhasználja ezt a tanulságot valami másban.

A tanulás számára a folyamatos fejlődésének a kulcsa: nyitott az új élményekre, keresi a nem megszokottat, a kihívások felvillanyozzák – így egyre többet tud meg a környezetéről és a világról, ezáltal pedig gyarapodnak a készségei. Ez azt is magával vonja, hogy képes alaposan elmélyedni egy tevékenységben, valódi érdeklődést mutat a tevékenység iránt, ez pedig megkönnyíti a tanulását.

A jó hír az, hogy az énhatékonyság a tanulás terén is az önbizalom mértékén múlik; az önbizalom pedig megszerezhető – a továbbiakban erről még szó esik majd.

Összegzés

Azok, akiknek magas szintű az önismeretük, vagyis megfelelő énhatékonyságúak, bizonyítottan kiemelkednek az átlagból, mert:

  • hajlandók őszintén önmagukba nézni
  • felismerik erősségeiket és gyengeségeiket
  • képesek számos érzelmet megtapasztalni
  • tudatosan gondolkodnak, éreznek és viselkednek
  • még legmélyebb érzelmeiket is felismerik, és ha kell, gyógyítani tudják
  • abbahagynak olyan dolgokat, amelyek nem működnek
  • aktívabban cselekszenek
  • hajlandóak tanulni, fejlődni és változni
  • nyitottak az új élményekre
  • jobban el tudják fogadni a saját sebezhetőségüket

Egyetlen szóval: magabiztosak. A magabiztosság megszerzéséhez, végső soron az énhatékonyság növeléséhez adott esetben hosszabb út vezet. Ám jó hírként: a következőkben közzéteszem az önbizalom növelésének 5 egyszerű lépését, amiket bárki könnyen alkalmazhat a saját életében.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...