Az átmenet az általános iskola és a középiskola között sok diák számára nehézséget jelent.
Több kutatás is igazolta, hogy a 9. évfolyamos tanulók jóval hajlamosabbak szorongásra, mint az eggyel alattuk vagy felettük járó idősebb társaik; valamint közöttük a legalacsonyabb az önértékelés foka.
Még akkor is, ha sikeres felvételit tettek és ugyanabba a
középiskolába jártak felvételi előkészítőre, komoly próbatételekkel kell
szembenézniük. Ha esetleg korábban be is járhatták leendő iskolájukat, akkor is
teljesen idegen számukra a környezet, illetve az új pedagógusainak a többsége.
Persze a legnehezebb a magasabb szintű tanulmányi kötelezettségeknek való
megfelelés. A középiskolában már elvárják az önálló tanulást; gyakoribbak a számonkérések;
tétje van a vizsgáknak, ezért nagyon komoly felkészülést várnak el tőlük.
Minden tanáruk új, a módszereiket, stílusukat nagyon gyorsan
kell megszokniuk, egyszerre kell minden tanerő követelményeihez igazodni –
máskülönben már az első hetekben lemaradás fenyeget.
Az osztályközösség is új – a beilleszkedés van olyan nagy
feladat, mint a tanulmányi követelmények teljesítése. Hatalmas a nyomás
lelkileg is: olyan korban vannak, amikor egyre fontosabb a kortárscsoport
véleménye – a kamasz számára létkérdés az, hogy a társai között megbecsültséget
szerezzen, hogy elfogadják.
Tehát kettős és egyszerre rázúduló kihívással kell megküzdenie egy középiskolába készülő fiatalnak: tanulási és beilleszkedési nehézségekkel.
Ez érzelmi hullámvasútra ülteti fel - az iskolaváltás komoly
kihívás, amely önmagában is befolyásolja a serdülők önértékelését és hangulatát.
Ha érdekel a téma, olvasd el a "Most még nyolcadikos, de..." című 12 rövid részből álló sorozatomat itt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése