Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Micsoda nap! (az "Egy ballagás margójára" margójára)

 

Micsoda nap! – Egy

El is mentem, nem is mentem… (az „Egy ballagás margójára” margójára)

Kérdeztem a diákjaimat: „Mit szólnátok hozzá, ha amíg közterületen vagyunk, addig én vezetnélek benneteket?” … És az új ofőt: „Ez egy lekérés tanár úr! Elviszem őket a biciklitárolóig. Megengeded?” És megengedte, és ballagtunk az utcán, a biciklitárolóig.

ballagás közterületen


Micsoda nap! – Kettő

Az a bizonyos sánta kutya… (az „Egy ballagás margójára” margójára)

A ballagási menetet – szigorúan az iskolán kívüli szakaszon – én vezettem (ld. az első rész videóját), de az utána való ünnepségen meghívás híján nem vettem részt. Később az egyik tanítványom így üzent: „Nem hagy nyugodni a kíváncsiság a ballagáson elmondott 'csörgős sipka' díjas beszéd miatt. A Tanárnő tudott róla, hogy a Maga beszédét fogják mondani? Csak azért érdeklődöm, mert hallottam, hogy még meghívót sem kapott.” Megírtam, hogy egyik kollégám elkérte ezt a beszédemet S.O.S. a ballagás reggelén, de nem mondta, miért; én meg nem firtattam, mert eszembe se jutott, hogy visszaélés lesz a vége. Ugyanis a válaszüzenetből kiderült, hogy az igazgatónk olvasta fel a tagozatos díjak átadásakor ezt az egy korábbi alkalomra írt beszédemet, „De nem is említette, hogy maga írta, csak mi felismertük.”

Ha annak rendje-módja szerint erről előzetesen megkérdeznek, akkor is odaadtam volna a beszédet, hiszen abban a diákjaim érdemeit soroltam fel, amely érdemeknek egy ballagáson el kell hangoznia. De ez az intézési mód annyira méltatlan! De hát miért is épp ekkor kerültem volna említésre, amikor az osztályfőnökök bemutatásánál sem hangzott el a nevem, mintha nem is lettem volna 3 és egyharmad évig ezeknek a gyerekeknek az ofője. 25 év után így töröltek ki a hajdani alma máteremből. Micsoda nap!

Micsoda nap! – Három

Ölelés (az „Egy ballagás margójára” margójára)

A ballagás estéjén ültünk a férjemmel egy kerthelyiségben, érkezett egy kis társaság; ők is ma ballagtak a giminkben – közülük egy lányt tanítottam, a többiekkel nem volt sok kapcsolatom (egyszer volt csak egy nagyon jó beszélgetésünk egy színi előadás után). A lánnyal – egyik ragyogó tehetségű tanítványom – megöleltük egymást, majd pár szóban megvitattuk e nap jelentőségét, aztán ki-ki a saját társaságával töltötte tovább az időt.

Egy órácska múlva eszembe jutott valami apróság, amit meg akartam kérdezni tőlük, így odamentem az asztalukhoz. A társaság fiú tagja számomra teljesen váratlanul így szólt: „Tanárnő, én nagyon szeretném megölelni! Szabad?” Így aztán kaptam egy ölelést. Megkérdeztem, miért kapom, a válasz ez volt: „Mert nagyon hiányzik tanárnő!” És ekkor egy másik nem-tanítvány lány: „Tanárnő! Én is szeretném megölelni!” Így aztán kaptam egy másik ölelést is. Az asztalnál ülők közül már csak egy lány maradt: „Én is szeretnék csatlakozni!” Így aztán kaptam egy harmadik ölelést is. Ő még ezt is hozzáfűzte: „Hogy van tanárnő?”

Ezek után hogyan lehetnék? Jól vagyok! Csordultig telt szívvel, mosolygós szomorúsággal és ami a legfontosabb: tele reménnyel. Micsoda nap!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...