A múlt héten a városunkban mindenütt vonuló gyerekcsapatokat
lehetett látni – még benne voltunk az iskolaévben.
A nyári szünet előtti héten – szinte az egész országban –
kánikula volt, több megyére riasztást is kiadtak. „Kutyának való idő!” – így fejezi
ki a népi bölcsesség. Ebben a pokoli hőségben még tartott a „tanítás”. A
macskaköröm több dolog miatt is indokolt: 40 fok fölötti tantermekben aligha
lehetett volna lekötni a diákok figyelmét (már ha a tanerők egyáltalán képesek
lehettek volna rá fizikailag); és emiatt akik csak tehették, elhagyták az
iskola épületét. A szerencsésebbek esetleg mehettek strandra – ha a szülők
megengedhették ezt anyagilag, vagy a tényleg nagyon szerencsések közeli
ingyenes vizekhez kirándulhattak. Akiknek ez nem lehetett opció, azok vonultak
le-fel a városban; láttam fagyizó csoportokat, ligetbe indulókat.
Abban biztos vagyok, hogy az utolsó tanítási héten már
tanítás nem folyt. Gyerekmegőrzés volt, ami esetleg néhány szülőnek megoldást
jelentett, de nem tudom, hogy megérte-e az az ár, amit a gyerekek fizettek
ezért: az iszonyatos hőséget a tantermekben vagy a forró udvarokon, utcákon voltak
kénytelenek elviselni. Nem vagyok benne biztos, hogy a szülők el tudták-e látni
elegendő innivalóval (vagy rávalóval) a csemetéiket, vagy hogy a pedagógusoknak
volt-e lehetőségük megoldani a rájuk bízott több tucat gyerek folyadékpótlását…
Az iszonyú meleg nagyon megviseli a szervezetet – nem is
kell bizonygatni, mennyiféleképpen. Csak egyet emelnék ki: türelmetlenebbé, sőt
agresszívabbakká válunk tőle. Bizonyára erre is volt számtalan példa ezen az
utolsó „tanítási” héten.
Értem én, hogy azért lett a nyári szünet rövidebb, mert cserébe
hosszabb volt a téli és a tavaszi szünet – az indok a rezsispórolás -, de vajon
megéri kitenni a gyerekeinket a fent leírtaknak? Főleg úgy, hogy a cél – a tananyag
elsajátítására legyen elegendő idő – biztosan nem teljesült…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése