Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Nyáridő

 

A múlt héten a városunkban mindenütt vonuló gyerekcsapatokat lehetett látni – még benne voltunk az iskolaévben.

utolsó tanítási hét


A nyári szünet előtti héten – szinte az egész országban – kánikula volt, több megyére riasztást is kiadtak. „Kutyának való idő!” – így fejezi ki a népi bölcsesség. Ebben a pokoli hőségben még tartott a „tanítás”. A macskaköröm több dolog miatt is indokolt: 40 fok fölötti tantermekben aligha lehetett volna lekötni a diákok figyelmét (már ha a tanerők egyáltalán képesek lehettek volna rá fizikailag); és emiatt akik csak tehették, elhagyták az iskola épületét. A szerencsésebbek esetleg mehettek strandra – ha a szülők megengedhették ezt anyagilag, vagy a tényleg nagyon szerencsések közeli ingyenes vizekhez kirándulhattak. Akiknek ez nem lehetett opció, azok vonultak le-fel a városban; láttam fagyizó csoportokat, ligetbe indulókat.

Abban biztos vagyok, hogy az utolsó tanítási héten már tanítás nem folyt. Gyerekmegőrzés volt, ami esetleg néhány szülőnek megoldást jelentett, de nem tudom, hogy megérte-e az az ár, amit a gyerekek fizettek ezért: az iszonyatos hőséget a tantermekben vagy a forró udvarokon, utcákon voltak kénytelenek elviselni. Nem vagyok benne biztos, hogy a szülők el tudták-e látni elegendő innivalóval (vagy rávalóval) a csemetéiket, vagy hogy a pedagógusoknak volt-e lehetőségük megoldani a rájuk bízott több tucat gyerek folyadékpótlását…

Az iszonyú meleg nagyon megviseli a szervezetet – nem is kell bizonygatni, mennyiféleképpen. Csak egyet emelnék ki: türelmetlenebbé, sőt agresszívabbakká válunk tőle. Bizonyára erre is volt számtalan példa ezen az utolsó „tanítási” héten.

Értem én, hogy azért lett a nyári szünet rövidebb, mert cserébe hosszabb volt a téli és a tavaszi szünet – az indok a rezsispórolás -, de vajon megéri kitenni a gyerekeinket a fent leírtaknak? Főleg úgy, hogy a cél – a tananyag elsajátítására legyen elegendő idő – biztosan nem teljesült…

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »