Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Nyáridő

 

A múlt héten a városunkban mindenütt vonuló gyerekcsapatokat lehetett látni – még benne voltunk az iskolaévben.

utolsó tanítási hét


A nyári szünet előtti héten – szinte az egész országban – kánikula volt, több megyére riasztást is kiadtak. „Kutyának való idő!” – így fejezi ki a népi bölcsesség. Ebben a pokoli hőségben még tartott a „tanítás”. A macskaköröm több dolog miatt is indokolt: 40 fok fölötti tantermekben aligha lehetett volna lekötni a diákok figyelmét (már ha a tanerők egyáltalán képesek lehettek volna rá fizikailag); és emiatt akik csak tehették, elhagyták az iskola épületét. A szerencsésebbek esetleg mehettek strandra – ha a szülők megengedhették ezt anyagilag, vagy a tényleg nagyon szerencsések közeli ingyenes vizekhez kirándulhattak. Akiknek ez nem lehetett opció, azok vonultak le-fel a városban; láttam fagyizó csoportokat, ligetbe indulókat.

Abban biztos vagyok, hogy az utolsó tanítási héten már tanítás nem folyt. Gyerekmegőrzés volt, ami esetleg néhány szülőnek megoldást jelentett, de nem tudom, hogy megérte-e az az ár, amit a gyerekek fizettek ezért: az iszonyatos hőséget a tantermekben vagy a forró udvarokon, utcákon voltak kénytelenek elviselni. Nem vagyok benne biztos, hogy a szülők el tudták-e látni elegendő innivalóval (vagy rávalóval) a csemetéiket, vagy hogy a pedagógusoknak volt-e lehetőségük megoldani a rájuk bízott több tucat gyerek folyadékpótlását…

Az iszonyú meleg nagyon megviseli a szervezetet – nem is kell bizonygatni, mennyiféleképpen. Csak egyet emelnék ki: türelmetlenebbé, sőt agresszívabbakká válunk tőle. Bizonyára erre is volt számtalan példa ezen az utolsó „tanítási” héten.

Értem én, hogy azért lett a nyári szünet rövidebb, mert cserébe hosszabb volt a téli és a tavaszi szünet – az indok a rezsispórolás -, de vajon megéri kitenni a gyerekeinket a fent leírtaknak? Főleg úgy, hogy a cél – a tananyag elsajátítására legyen elegendő idő – biztosan nem teljesült…

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen
Megjegyzés küldése
Mutass többet »