Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Önkifejezés

 

Van, aki szelfiket posztol közösségi oldalakon; van, aki süt-főz és a receptjeit megosztja; mások zenélnek a barátaikkal, megint mások festenek, rajzolnak; olyan is van, aki kézimunkázik – az önkifejezésnek rengeteg módja van.

Az embernek szüksége van arra, hogy néha láthatóvá tegye a legbensőbb énjét. A legegyszerűbb önkifejezési forma a kibeszélés – elmondani másoknak a véleményünket, érzéseinket, gondolatainkat. A külsőnkkel és a környezetünkkel való önkifejezés már kicsivel több, mert meg kell fejteni – vagyis a külvilágnak meghagyjuk a lehetőséget arra, hogy otthonunkból, öltözködésünkből, kiegészítőinkből,

Színházi önkifejezés

esetleg a testünket díszítő tetoválásokból következtessenek arra, miket tartunk fontosnak közölni magunkról.

A kreatív önkifejezés az, amiben az ember igazán szabadnak érezheti magát; az a kiáradó örömmel végzett tevékenység, amiben gátlások nélkül lehetünk önmagunk úgy, hogy létrehozunk valami mások számára is értékelhetőt. Vagyis alkotunk.

A kreatív önkifejezés lényege leginkább maga az alkotás folyamata, a megteremtett alkotás minősége másodlagos. Hogy a külvilág szemében értékes-e, amit létrehozunk, természetesen plusz örömforrás, de a cél nem ez – hanem a saját fejlődésünk. A kreatív önkifejezés az önismeretünket gyarapítja - általa jobbá, hatékonyabbá, szerethetőbbé válhatunk. Épp ezek miatt nem kell hozzá tehetség.

A magam részéről a legalkalmasabb kreatív önkifejezési formának a színházi önkifejezést tartom, pontosabban a színjátszást. Mivel a színház magában foglalja az összes többi művészeti ág lehetőségeit, így a legkomplexebb alkotó folyamat valósítható meg általa. „Más bőrébe bújni”, próbaképpen átélni mások érzelmeit, tetteit, döntéseit önmagában is izgalmas és tanulságos dolog, de társakkal, egy - a színjátszást önkifejezési formának választó - közösségen belül ugyanezt megtapasztalni hatalmas élmény; és nem utolsó sorban személyiségünk fejlesztésének egy nagyon hatásos, ugyanakkor örömteli módja.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen