Van, aki szelfiket posztol közösségi oldalakon; van, aki
süt-főz és a receptjeit megosztja; mások zenélnek a barátaikkal, megint mások
festenek, rajzolnak; olyan is van, aki kézimunkázik – az önkifejezésnek
rengeteg módja van.
Az embernek szüksége van arra, hogy néha láthatóvá tegye a legbensőbb énjét. A legegyszerűbb önkifejezési forma a kibeszélés – elmondani másoknak a véleményünket, érzéseinket, gondolatainkat. A külsőnkkel és a környezetünkkel való önkifejezés már kicsivel több, mert meg kell fejteni – vagyis a külvilágnak meghagyjuk a lehetőséget arra, hogy otthonunkból, öltözködésünkből, kiegészítőinkből,
esetleg a testünket díszítő tetoválásokból következtessenek arra, miket tartunk fontosnak közölni magunkról.
A kreatív önkifejezés az, amiben az ember igazán szabadnak
érezheti magát; az a kiáradó örömmel végzett tevékenység, amiben gátlások
nélkül lehetünk önmagunk úgy, hogy létrehozunk valami mások számára is
értékelhetőt. Vagyis alkotunk.
A kreatív önkifejezés lényege leginkább maga az alkotás
folyamata, a megteremtett alkotás minősége másodlagos. Hogy a külvilág szemében
értékes-e, amit létrehozunk, természetesen plusz örömforrás, de a cél nem ez –
hanem a saját fejlődésünk. A kreatív önkifejezés az önismeretünket gyarapítja -
általa jobbá, hatékonyabbá, szerethetőbbé válhatunk. Épp ezek miatt nem kell
hozzá tehetség.
A magam részéről a legalkalmasabb kreatív önkifejezési
formának a színházi önkifejezést tartom, pontosabban a színjátszást. Mivel a
színház magában foglalja az összes többi művészeti ág lehetőségeit, így a
legkomplexebb alkotó folyamat valósítható meg általa. „Más bőrébe bújni”, próbaképpen
átélni mások érzelmeit, tetteit, döntéseit önmagában is izgalmas és tanulságos
dolog, de társakkal, egy - a színjátszást önkifejezési formának választó - közösségen
belül ugyanezt megtapasztalni hatalmas élmény; és nem utolsó sorban
személyiségünk fejlesztésének egy nagyon hatásos, ugyanakkor örömteli módja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése