Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Pszichodráma vagy színjátszás?

 

gyermek pszichodráma

Nagyon népszerű lett mára a pszichodráma; egyre gyakoribb, hogy gyermek pszichodráma csoportokat is szerveznek. Mielőtt valaki azon kezd el gondolkodni, hogy saját gyermekét beíratja egy ilyen csoportba, érdemes megfontolni a következőket.

A klasszikus pszichodráma pszichológiai terápia; 

amely dráma- és színjátékos elemeket használ egy gyógyító folyamatban - például gyermekkorban szerzett sérülések feldolgozását segíti. Olyan csoportpszichoterápiás módszer, amely az egyénen belüli feszültségeket, konfliktusokat, belső lelki folyamatokat speciális pszichodráma technikákkal kezeli. Ezért szigorúan szabályozott, hogy csakis szakorvosi vagy klinikai szakpszichológus végzettség és mellé pszichodráma-pszichoterapeuta képesítés birtokában vezethet valaki csoportot.

Nem véletlen, hogy a dráma- és színjátékos elemeket felhasználja a lélekgyógyászat, hisz a testi-fizikai szintű átélés, a cselekvésen alapuló élmények nagyon intenzív, ezért rendkívül hatásos élmények. Cselekvésen keresztüli élményeket nem csak terápiás célzattal lehet használni, tulajdonképpen minden tréningnek ez a lényege: amit úgy sajátítasz el, hogy testi-fizikai szinten is átéled, az maradandó tudássá válik.

A dráma- és színjátékos elemek legtisztább élményét maga a drámajáték és a színjáték adja. 

Az utánzás, a megjelenítés ezeknél a személyiség fejlesztésének eszköze – általuk harmonikusabbá tehető és társas kapcsolataiban, kommunikációjában megerősíthető a személyiség. A készségek, képességek kibontakoztatásában igen hatékony, ezért általában gyerekek számára szerveznek drámacsoportokat, színjátszó csoportokat. Ezekben a csoportokban a gyerekek bátrabbak, közvetlenebbek, nyitottabbak, elfogadóbbak lesznek, erősödik az önbizalmuk, fejlődik az érzelmi intelligenciájuk. Ezeket a csoportokat is szakirányú végzettséggel rendelkező szakemberek, drámatrénerek, drámapedagógusok vezetik.

(Létezik még az átélés élményét adó fejlesztő lehetőségek terén a drámacoaching – de ez jellemzően nem csoportos, hanem egyéni módszertan.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »