Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - A kísérlet


Gimnáziumi történelemtanárként néha nem szokványos módszerekkel éltem. 

Történelem lecke


Egy végzős osztályban történelemórán a rasszizmus volt a téma, és nagyon zavart, hogy a diákok közt előítéletességet tapasztaltam. Elhatároztam, megpróbálom elérni, hogy érzékenyebbekké váljanak.

A 12. g-vel az előző órán beszéltünk a nácizmusról, benne a zsidó- és cigány-ellenességről – ez utóbbinál jöttek a diákok a hazai rasszizmus széles körben elterjedt szólamaival; minden érvem lepattant sajnos a jól ismert demagógiáról. Ekkor született meg az ötletem a következő órai „provokációról”.

Az iskolánkban hatosztályos gimnáziumi képzés is folyik, minden évfolyamban ők a „g” osztály. Amikor nyolcadikosok lesznek, mindig van néhány tanuló, aki „elfelvételizik”, így másik iskolába vagy másik, 4 évfolyamos osztályba megy át. Ez, mint a pályaválasztás része, természetes, mégis kialakult egy olyan előítélet, hogy a „legjobbak” mennek el; ami persze – ahogy a legtöbb előítélet – teljesen hamis. Ezt használtam fel a kísérletemhez.

A tervem egyetlen gyenge pontja az volt, hogy meg kellett várnom, hogy valamilyen fegyelmezetlenség legyen az órán, az meg nem nagyon szokott lenni. Végül találtam egy okot, hogy elkezdhessem leteremteni őket. Inkább szomorúan és lemondóan, mint mérgesen (hisz elég mondvacsinált ok volt) elkezdtem ecsetelni, mennyire elégedetlen vagyok velük, majd rátértem, hogy ezen nem is lehet csodálkozni, hisz a „g” osztályokkal mindig ez van, minden értelmes gyerek elmegy ezekből, így csak a selejt marad, stb. Az osztály nagy része értetlenkedett, sokan kuncogtak is – ugyanis még soha nem látták jelét ilyesminek tőlem. Egy diák azonban rettenetesen felháborodott, a helyéről is felpattant, rám irányította a mutatóujját, és dühösen kifakadt: „Tanárnő beszél nekünk toleranciáról?! Mi vagyunk előítéletesek?! Akkor tanárnő micsoda?! stb.” Amint szóhoz jutottam, feltettem neki a kérdést: Tudod, ki a lányom és a fiam, melyik osztályba járnak itt a gimiben? Először nem értette, mit akarok, de lassan leesett neki, hogy a saját gyerekeim is „g”-sek, így biztosan nem az elhangzottakat gondolom erről az osztálytípusról, valami más okom lehetett. Aztán megértette a célomat, ahogyan a többiek is, így már elkezdhettük megbeszélni a rasszizmus és az előítéletek frissen felfedezett tanulságait.

Nagyon jó óra lett; a végén ez a fiú külön is odajött hozzám, el akarta mondani, mennyire megérintette ez a demonstráció, és valósággal megdicsért, amiért átélhették ezt a revelációt. Aztán még sok évvel később is elmondta újra, ez mennyire nagy hatással volt rá.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...