Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - A kísérlet


Gimnáziumi történelemtanárként néha nem szokványos módszerekkel éltem. 

Történelem lecke


Egy végzős osztályban történelemórán a rasszizmus volt a téma, és nagyon zavart, hogy a diákok közt előítéletességet tapasztaltam. Elhatároztam, megpróbálom elérni, hogy érzékenyebbekké váljanak.

A 12. g-vel az előző órán beszéltünk a nácizmusról, benne a zsidó- és cigány-ellenességről – ez utóbbinál jöttek a diákok a hazai rasszizmus széles körben elterjedt szólamaival; minden érvem lepattant sajnos a jól ismert demagógiáról. Ekkor született meg az ötletem a következő órai „provokációról”.

Az iskolánkban hatosztályos gimnáziumi képzés is folyik, minden évfolyamban ők a „g” osztály. Amikor nyolcadikosok lesznek, mindig van néhány tanuló, aki „elfelvételizik”, így másik iskolába vagy másik, 4 évfolyamos osztályba megy át. Ez, mint a pályaválasztás része, természetes, mégis kialakult egy olyan előítélet, hogy a „legjobbak” mennek el; ami persze – ahogy a legtöbb előítélet – teljesen hamis. Ezt használtam fel a kísérletemhez.

A tervem egyetlen gyenge pontja az volt, hogy meg kellett várnom, hogy valamilyen fegyelmezetlenség legyen az órán, az meg nem nagyon szokott lenni. Végül találtam egy okot, hogy elkezdhessem leteremteni őket. Inkább szomorúan és lemondóan, mint mérgesen (hisz elég mondvacsinált ok volt) elkezdtem ecsetelni, mennyire elégedetlen vagyok velük, majd rátértem, hogy ezen nem is lehet csodálkozni, hisz a „g” osztályokkal mindig ez van, minden értelmes gyerek elmegy ezekből, így csak a selejt marad, stb. Az osztály nagy része értetlenkedett, sokan kuncogtak is – ugyanis még soha nem látták jelét ilyesminek tőlem. Egy diák azonban rettenetesen felháborodott, a helyéről is felpattant, rám irányította a mutatóujját, és dühösen kifakadt: „Tanárnő beszél nekünk toleranciáról?! Mi vagyunk előítéletesek?! Akkor tanárnő micsoda?! stb.” Amint szóhoz jutottam, feltettem neki a kérdést: Tudod, ki a lányom és a fiam, melyik osztályba járnak itt a gimiben? Először nem értette, mit akarok, de lassan leesett neki, hogy a saját gyerekeim is „g”-sek, így biztosan nem az elhangzottakat gondolom erről az osztálytípusról, valami más okom lehetett. Aztán megértette a célomat, ahogyan a többiek is, így már elkezdhettük megbeszélni a rasszizmus és az előítéletek frissen felfedezett tanulságait.

Nagyon jó óra lett; a végén ez a fiú külön is odajött hozzám, el akarta mondani, mennyire megérintette ez a demonstráció, és valósággal megdicsért, amiért átélhették ezt a revelációt. Aztán még sok évvel később is elmondta újra, ez mennyire nagy hatással volt rá.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...