SZUBJEKTÍV - A kísérlet

Gimnáziumi történelemtanárként néha nem szokványos módszerekkel éltem. 

Egy végzős osztályban történelemórán a rasszizmus volt a téma, és nagyon zavart, hogy a diákok közt előítéletességet tapasztaltam. Elhatároztam, megpróbálom elérni, hogy érzékenyebbekké váljanak.

A 12. g-vel az előző órán beszéltünk a nácizmusról, benne a zsidó- és cigány-ellenességről – ez utóbbinál jöttek a diákok a hazai rasszizmus széles körben elterjedt szólamaival; minden érvem lepattant sajnos a jól ismert demagógiáról. Ekkor született meg az ötletem a következő órai „provokációról”.

Az iskolánkban hatosztályos gimnáziumi képzés is folyik, minden évfolyamban ők a „g” osztály. Amikor nyolcadikosok lesznek, mindig van néhány tanuló, aki „elfelvételizik”, így másik iskolába vagy másik, 4 évfolyamos osztályba megy át. Ez, mint a pályaválasztás része, természetes, mégis kialakult egy olyan előítélet, hogy a „legjobbak” mennek el; ami persze – ahogy a legtöbb előítélet – teljesen hamis. Ezt használtam fel a kísérletemhez.

A tervem egyetlen gyenge pontja az volt, hogy meg kellett várnom, hogy valamilyen fegyelmezetlenség legyen az órán, az meg nem nagyon szokott lenni. Végül találtam egy okot, hogy elkezdhessem leteremteni őket. Inkább szomorúan és lemondóan, mint mérgesen (hisz elég mondvacsinált ok volt) elkezdtem ecsetelni, mennyire elégedetlen vagyok velük, majd rátértem, hogy ezen nem is lehet csodálkozni, hisz a „g” osztályokkal mindig ez van, minden értelmes gyerek elmegy ezekből, így csak a selejt marad, stb. Az osztály nagy része értetlenkedett, sokan kuncogtak is – ugyanis még soha nem látták jelét ilyesminek tőlem. Egy diák azonban rettenetesen felháborodott, a helyéről is felpattant, rám irányította a mutatóujját, és dühösen kifakadt: „Tanárnő beszél nekünk toleranciáról?! Mi vagyunk előítéletesek?! Akkor tanárnő micsoda?! stb.” Amint szóhoz jutottam, feltettem neki a kérdést: Tudod, ki a lányom és a fiam, melyik osztályba járnak itt a gimiben? Először nem értette, mit akarok, de lassan leesett neki, hogy a saját gyerekeim is „g”-sek, így biztosan nem az elhangzottakat gondolom erről az osztálytípusról, valami más okom lehetett. Aztán megértette a célomat, ahogyan a többiek is, így már elkezdhettük megbeszélni a rasszizmus és az előítéletek frissen felfedezett tanulságait.

Nagyon jó óra lett; a végén ez a fiú külön is odajött hozzám, el akarta mondani, mennyire megérintette ez a demonstráció, és valósággal megdicsért, amiért átélhették ezt a revelációt. Aztán még sok évvel később is elmondta újra, ez mennyire nagy hatással volt rá.