Gimnáziumi történelemtanárként néha nem szokványos módszerekkel éltem.
Egy végzős osztályban történelemórán a rasszizmus
volt a téma, és nagyon zavart, hogy a diákok közt előítéletességet tapasztaltam.
Elhatároztam, megpróbálom elérni, hogy érzékenyebbekké váljanak.
A 12. g-vel az előző órán beszéltünk a nácizmusról, benne a
zsidó- és cigány-ellenességről – ez utóbbinál jöttek a diákok a hazai
rasszizmus széles körben elterjedt szólamaival; minden érvem lepattant sajnos a
jól ismert demagógiáról. Ekkor született meg az ötletem a következő órai „provokációról”.
Az iskolánkban hatosztályos gimnáziumi képzés is folyik,
minden évfolyamban ők a „g” osztály. Amikor nyolcadikosok lesznek, mindig van
néhány tanuló, aki „elfelvételizik”, így másik iskolába vagy másik, 4
évfolyamos osztályba megy át. Ez, mint a pályaválasztás része, természetes,
mégis kialakult egy olyan előítélet, hogy a „legjobbak” mennek el; ami persze –
ahogy a legtöbb előítélet – teljesen hamis. Ezt használtam fel a kísérletemhez.
A tervem egyetlen gyenge pontja az volt, hogy meg kellett
várnom, hogy valamilyen fegyelmezetlenség legyen az órán, az meg nem nagyon
szokott lenni. Végül találtam egy okot, hogy elkezdhessem leteremteni őket. Inkább
szomorúan és lemondóan, mint mérgesen (hisz elég mondvacsinált ok volt)
elkezdtem ecsetelni, mennyire elégedetlen vagyok velük, majd rátértem, hogy ezen
nem is lehet csodálkozni, hisz a „g” osztályokkal mindig ez van, minden
értelmes gyerek elmegy ezekből, így csak a selejt marad, stb. Az osztály nagy
része értetlenkedett, sokan kuncogtak is – ugyanis még soha nem látták jelét
ilyesminek tőlem. Egy diák azonban rettenetesen felháborodott, a helyéről is
felpattant, rám irányította a mutatóujját, és dühösen kifakadt: „Tanárnő beszél
nekünk toleranciáról?! Mi vagyunk előítéletesek?! Akkor tanárnő micsoda?! stb.”
Amint szóhoz jutottam, feltettem neki a kérdést: Tudod, ki a lányom és a fiam,
melyik osztályba járnak itt a gimiben? Először nem értette, mit akarok, de
lassan leesett neki, hogy a saját gyerekeim is „g”-sek, így biztosan nem az
elhangzottakat gondolom erről az osztálytípusról, valami más okom lehetett. Aztán
megértette a célomat, ahogyan a többiek is, így már elkezdhettük megbeszélni a
rasszizmus és az előítéletek frissen felfedezett tanulságait.
Nagyon jó óra lett; a végén ez a fiú külön is odajött
hozzám, el akarta mondani, mennyire megérintette ez a demonstráció, és
valósággal megdicsért, amiért átélhették ezt a revelációt. Aztán még sok évvel
később is elmondta újra, ez mennyire nagy hatással volt rá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése